Házimunkát csinálni más kisgyerekes anyánál vagy sem?

Nézd elsülhet jól is (ahogyan te gondolkodsz), de elsülhet rosszul is, ahogyan te is tartasz tőle. Ráadásul az is lehet, hogy valamit másképp csinálsz, mint ahogy ők szokták, pl. máshová pakolsz el, máshogyan pakolsz el, és az zavarhatja őket.

A legtisztább ügy, ha elmondod nekik őszintén, hogy te szívesen segítesz ezekben, és látod, hogy ő erre hogyan reagál.

Magánvéleményem:

Évente 2 hónap az sokkal hosszabb idő annál, semhogy vendég-vendéglátó szerepet kelljen (lehessen) tartani. Én itt már szinte lakótársakról beszélnék. Vagyis nekem természetes lenne a feladatok valamilyen szintű megosztása. De, hangsúlyozom, ez én vagyok, és ha a sógornődék ezt másképp gondolják, akkor nem vagy előbbre az én álláspontommal!

Én a lábad nyomát is megcsókólnám, ha 2 hónapig segítenél a házimunkába.

Persze mindent előre megbeszélve.

De azt hidd el,hogy nem lesznek rendesebbek a sógórnődék, szóval ne vedd magadra, ha ugyanúgy csak bedobják a cipőt a sarokba, és az összes rendetlen szokásuk megmarad.

Csak csináld meg megbeszélés után amit te jónak látsz.

Elpakolnék magunk után.

Nálunk volt már hasonló.

Mi minden évben a nyarat a sógornőméknél töltöttük Írországban.

Iszonyat rendetlen és szétszórt mindenki náluk. A gyerekek előtt is ilyen volt. Három gyerek van.

3,7,10 évesek a fiúk.

Azért nem szólt ha kitakarítottam de kb. három nap után ugyanaz a káosz volt. Ők is otthonról dolgoznak, mint mi.

Én annyit csináltam, hogy összepakoltam a gyerekek játékait, elmosogattam, kiporszívóztam.

Nem volt értelme nagyobb energiát belefektetni a dologba ha a másikon azt látod, hogy nem érdekli a dolog.

Azt mondta, hogy neki ez így jó megtalál mindent.

Rend szinten tartàsa, mosogatàs, bevàsàrlàs.

Nagyon sok függ a kapcsolatotok milyensègèn

A legkisebb gyerekem bölcsis, de a sok betegség miatt alig jár. Én már dolgozom, a férjem is dolgozom főállásban, így sokszor úgy oldjuk meg a kislányunk felügyeletét, hogy napokra szó szerint hozzánk költözik valamelyik nagymama (mindketten messzebb laknak). Nem ideális, tudom, de remélem, nem tart örökké ez az állapot. Szval a nagyiknak szokásuk volt az elején pakolni nálunk, takarítgattak, mosogatógépet bepakoltak. Engem nem zavart, mert a hatalmas rumlinál minden jobb, ha nem is úgy csinálták, ahogy mi megszoktuk a férjemmel, legalább alapvetően rendlátszata volt az otthonunknak. Viszont a férjemet ki lehet kergetni ezzel a világból. Ha az anyósom bepakolja a mosogatógépet, a férjem azzal a lendülettel pakolja ki, mert anyósom nem jól csinálja, nem olyan precíz, mint a férjem, valóban szinte mindent még egyszer meg kell utána csinálni, mert vagy piszkos/zsíros marad vagy semmit nem találunk, így jobbnak látjuk magunknak elpakolni. Anyukám másban, de szintén idegesíti a férjem, mert Neki is teljesen mások a szokásai. Úgyhogy egy idő után leállítottuk a nagymamákat. Megkértük Őket, hogy babázzanak, ezért kérjük a segítségüket, a háztartásba nem kell besegíteni. Én tisztában vagyok vele, hogy az én férjem a túlzottan kritikus, pedáns, de én így szeretem, a mamák pedig legalább pihiznek, az unokára koncentrálnak.

Szval valóban nem szerencsés csakúgy nekiesni a pakolásnak, takarításnak vendégségben. Viszont az jól veszi ki magát szerintem, ha egyenesen rákérdezel, milyen jellegű segítségre van szüksége a sógornődnek. A gyerekek szülők többsége szerintem első körben annak örülne a legjobban, ha a gyerek körül kapna segítséget.