Kisgyerekes anyukák, hogyan lehet beosztani a házimunkát gyerek mellett? Nekem nem megy.

Én pontosan így vagyok vele,mint te.

Ha épp nincs segítségem, akkor legtöbbször sehova sem haladok.

Mondjuk szerencsére nagyon nagyon sok dolgoba be tudom vonnia lányomat (2,5 éves), egész ppici korától kezdve segít.

Igaz, így kezdetben minden 3x tovább tartott (pl teregetés), de mostmár akkora segítség, hoyg nem kel tergetésnél pl hajolgatnom hoyg még gyorsabban is végzünk.

Ha épp nem tudunk együtt csinálni dolgokat akkor hagyom a csudába - és had ússzon a ház - nekem bizony agyerek az első.

Van egy nagyon kedves és megértő párom, ő sem várja el a mindennapi meleg ételt és a vsalatlan jelenleg megtölti a már kinőtt kiságyat.

Én is babát várok most, még kevesebbet bírok,mint eddig.

Sőt, főiskolára is járok levelező tagozaton.

Mi annyit tettünkk, hoyg heti 2 alkalommal jár magánbölcsődébe a lányom, így ott egy kicsit játszhat gyerekekkel, kimozdul, és addig én is valamennyit be tudok hozni a lemaradásból. Bár mióta babát várok újra azóta ezeke a napok is többségében őpihenéssel telnek.

Nem kell minenkinek megfelelni, és nem kell mindenkinek mintaháziaszsonynak lennie.

Nem vagy ezzel egyedül!

Nálunk is akkor van csak rend,ha Apa itthon van hétvégén,és ráér a gyerekekkel lenni. Ja és akkor,ha tudom,hogy jön az anyós! ;)

Én is próbáltam lépést tartani magammal... nekem sem ment.

Ezt csak úgy lehet csinálni, ha nem idegeskedsz, és nem akarod a régi, nyilván sokkal makulátlanabb háztartásodat vinni. Engem is iszonyúan zavar, ha valami elmarad, és valljuk be, sok minden el sem maradhat! A gyerekeknek tiszta ruha, tiszta környezet kell, és hát a pepecselés a kajával... huh...

Én elkezdtem magneB6-ot szedni az idegbajra (ha csak egy kis kaja rácsöppent a gyerek ruhájára, már szitkozódtam, ennyire kész voltam), ezen kívül újra elkezdek jógázni, MA ESTÉTŐL!!! :D Persze a gyerekek lefektetése után. Istennek hála, az éjszaka első felében mélyen alszanak.

Nagyon sokat kell engedni saját magad elvárásaiból, én erre jöttem rá... másként nem megy.

Szia

Nekem 3 és 1.5 évesek a gyerekeim. Először is át kellett gondolnom a fontossági sorrendemet. Nekem előrébbvaló egy jóízű játék, mint a házimunka, úgyhogy igyekeztem ennek fényében minimalizálni és csoportosítani a dolgaimat

Pl így aztán -kövezzetek meg- csak a férjem dolgozós ingjeit vasalom, sőt: néha rábízom, mert 3-4 inget ő is ki tud vasaalni pl hokimeccs-nézés közben.

Főzni nagyobb adagokat szoktam 2-3 naponta és fagyasztok belőle, én bizony nem állok oda nap-mint nap a tűzhely elé, de mégis házit eszünk (főleg költségtakarékossági okból) és változatosat.

este mikor elaludtak a törpék és a férjem elvonul a fürdőbe, én gyorsan rendberakom a konyhát és fel is mosok. Igyekszem nem otthagyni a dolgokat, pl ha ettünk akkor rögtön leszedem az asztalt, mert különben ottmarad "magnak" és csak nő/szaporodik a kupi magától :-)

Mosást beindítani, teregetni és hajtogatni általában "együtt" szoktam a kölkökkel, nekik jó móka, együtt vagyunk-beszélgetünk-énekelünk stb, tanul is közben, nem is a tv elé van leültetve. De úgy általánosságban is mondom, hogy szinte mindenbe be tudom őket vonni (nyilván a nagyobb már valós segítség, a kicsi inkább csak hátráltató tényező egyenlőre, de legalább beletanul, hehe) Tükrök pucolása, seprés nagyon kedves elfoglaltságuk, ha kérem, ha nem, csinálják :-) Még mosogatni is beáll a nagyobb, pancsol az öblítővízben, vagy törölget stb. Főzni is együtt szoktunk, a kicsi is ott babrál a lábunknál a veszéltelen konyhai eszközökkel, kavarja az üres műanyag tálat, kóstol stb, nagyon muris ám együtt csinálni mindent... igaz, hogy lassabb és körülményesebb, ezt elismerem. De egyrészt nincs szívem folyton elzavarni őket, másfelől meg ha elküldöm őket játszani, tuti, hogy 2 percenként félbe kell hagynom amit csinálok és akkor SOSEM lesz kész semmi!!! akkor már inkább bevonom őket, lassan érünk célba közösen, de legalább halad a dolog...

különben meg én már a legelején feladtam, hogy minden fronton meg akarjak 100%osan felelni. Szerintem nem lehet, vagy lehet, hogy mégis és csak én vagyok béna vagy kevésbé ambiciózus, de legalább nem hergelem magamat ezen, mint régebben a lányom születése utáni időkben.

Szóval ez van nálunk, és nem mondom, hogy kosz van, vagy rendetlenség, mert nincs, de nem is patikai a tisztaság és nincsen élére állítva minden a lakásban. Nekem megmondom őszintén, ez már nem is hiányzik. Mégis bárki bármikor beállíthat hozzánk, mert nem uralkodnak szégyellnivaló állapotok, bár látszik, hogy vannak kisgyerkek, mert örökké széthordják a játékokat, hiába szedjük össze őket naponta 20x, valahogy mégis mindig sikerül rálépnem valamire :-)

Különben meg a nagyim szokta mondani, hogy kisgyerek mellett rendrakást próbálni olyan, mint havat lapátolni hóesésben...

nálunk ez teljesen igaz, mire a végére érek, a lakás elején már megint bomba robbant. dehát ez van. idegeskedés helyett én inkább igyekszem kiélvezni még ezt is :-)

bocsi ha hosszú lettem

Hát nem vagyok egyedül?Sokszor azt hittem, hogy csak én vagyok képtelen megoldani a dolgokat.Tiszta ideg voltam két héttel ezelőttig kétévesem mellett.(Kismama is vagyok.)Én is úgy éreztem, hogy nem foglalkozok eleget a csemetémmel, mert hol vasalok, hol ez, hol meg az a dolgom.

Két hete eldöntöttem, hogy ezt nem lehet bírni.Elballagtam a közeli oviba, és megrendeltem az ebédet.Tiszta jó ötlet volt.A dédi nevére kértem, így 580 Ft-ból megebédelünk.Annyit adnak, hogy hárman jóllakunk.És ami a lényeg: nem agyon fűszerezett, változatos (haltól elkezdve minden van), nagyon-nagyon fini.

Így van időm mindenre.Nagyon sok időt spórolok.El tudunk menni játszóházba, biciklizni, rengeteget játszunk.

A mamát is meg tudom kímélni attól, hogy folyton a lányomra vigyázzon.Úgysincs sok idő az oviig.Addig legalább csak vele foglalkozom.