"Ne sirjal b+meg!" - kiabalta be apuka a gyereknek a versenyen. Ti mit tettetek volna?

30!

Senki sem írt olyat, hogy ez megfelelo beszedstilus lenne. Azt a tényt közöltem a többség, hogy a te ez csak és kizárólag bántalmazás lehet fixa ideaddal ellentétben bizony lehet sima szokás is.

30, mindenki tudja, hogy nem így kellett volna lereagálni. Ettől még nem ugatok bele minden család életébe.

Ne keverd azt, hogy nem szóltunk volna azzal, hogy ezt bárki normálisnak tartaná. Nyilván nem az, de skh.

bunosok kozt cinkos aki nema.

te is néme voltál, csak itt ugatsz idegeneknek, neki nem mertél szólni. Se ott, akkor, se utólag. Szálka-gerenda?

Ezt nem hiszem el, komolyan.

TE SE REAGÁLTÁL SEMMIT! Semmit a világon! Magadat mégis felmented, mert attól még a többieknek kellett volna. Te azért nem reagáltál, mert a "döbbenettől nem tudtál szóhoz jutni", a többiek pedig azért nem, mert szimplán "szemetek." Idézed itt Babitsot rosszul ("Vétkesek közt cinkos aki néma", így van helyesen), de magadat nem sorolod a néma cinkosok közé, mert neked szabad.

Hihetetlen vagy.

Én egyébként lehet, hogy beszóltam volna. Nem azért, mert olyan nagymenő vagyok, vagy mert az igazságérzetem annyival fejlettebb a többiekénél, hanem mert többször kiderült már, hogy stresszhelyzetben így reagálok. Ez egy ösztönös dolog, amire legfeljebb utólag lehet rácsodálkozni.

Normál körülmények között egy csendes, visszahúzódó, kicsit talán "szerencsétlen" alkat is vagyok. Mégis előfordult már olyan, hogy sorban állás közben láttam, ahogy egy férfi beleköt egy számára is vadidegen nőbe, elkezdi szidalmazni, én meg egyszerűen ráordítottam, hogy "Fejezze már be!". Nem tudom, mi ütött akkor belém. A pasas mindenesetre befejezte.

Lehet, hogy ha közvetlen mellettem történik ez az eset, gondolkodás nélkül ráordítok a kedves apukára is, hogy "Fogd már be!", vagy valami ilyesmit. De ez tényleg nem a fantasztikus jellemem miatt van, hanem egy nagyon mély, ösztönös reakció. Más meg lefagy ilyen helyzetekben, az is teljesen normális.

Semmit nem reagáltam volna. Ha apuka agresszív barom, és egy ilyen önkéntes papoló miatt megszégyenül a többi szülő előtt, akkor otthon még azt is leveri a gyereken. Kb csak a gyereknek ártasz ha odamész a szülőnek pampogni, mert csak felmérgesíted még jobban, és a plusz mérge a gyereke felé fog irányulni.

Nyilván ez nem jó, de ez van. Megoldás nincs. Nem kéne minden hülyének szaporodnia, de hát joguk van hozzá sajnos.

Szerintem semmi extra nem volt, csak kicsit elpattantak az idegei, tök normális, nem ütötte meg és nem alázta, csak nem tudott mit kezdeni vele.

Főleg akkor szokott ilyen lenni ha valaki gyereke otthon sokszor viselkedik hasonlóan, arra kevesebb a türelme a szülőnek.

Velünk ma reggel az alábbi volt:

Megyünk a suliba, késésben vagyunk, már 5x szóltam, hogy maradjon mellettem menjünk együtt tempósan, gyerek gondol egyet nem mellettem akar jönni, keresztül szalad a járdán(2 méter széles), majdnem elcsapta egy szembejövő biciklis, satufékkel kb 30 centire állt meg tőle. Gyerek sírvafakad, kinyitom a karom megölelem, mondom megijedtél, biztosan ijesztő volt, nincs semmi baj, maradj legközelebb mellettem siessünk a suliba stb. Gyerek: "nem akarooook, meg akarok halniiii"

Olyan szinten rühellem, mikor ezt mondja, hogy minden jóindulatom elszállt és én is váltottam stílust, más meg csak azt látja, hogy a síró gyerekem meg akar halni, én meg kiabálok neki, hogy fejezze be és ne reagálja már megint túl, nem érdekel. Folyamatosan ezzel jön nekem kb 5 éves kora óta, ha olyanja van, valamit jól elcsesztem, mert csak manipulál(na) vele, szándék nincs mögötte, se depresszió. Ha valamit nem akar és kiskaput lát, vagy sérelem érte, amit nem tud feldolgozni, folyton ezt a szöveget nyomja, 2 perc múlva meg sehol az egész. Nem őszinte és rohadtul nem bírom az ilyesmit.

Gondolom apukánál is ez van, a gyerek mindent túlreagál sírással, neki meg elege van belőle. Egyszer kétszer 10x még vígasztal az ember, de ha napi 20x nekiáll sírni a gyereke, hogy nem az van ebédre amit akart, nem veheti fel a ruhát, összeveszett valakivel, nem találja a játékát, a zokniját, leesett a tészta a villáról, a kutyának nincs kedve játszani vele, vesztett a játékban --bőg-- akkor bizony normális emberből ilyen szakad fel káromkodás nélkül. Ezért is készülnek ki a dackorszakosok szülei, ha pedig ezt a viselkedést nagyobb gyerek produkálja, még bosszantóbb.

A trágárság nekem sem oké, de az ország nagyrészénél ezek "kötőszavak".

Képzelj el egy helyzetet, ahol te sem érzel együtt a gyereked indulataival, hanem dühös leszel tőle(mert hülyeség), és egyből megérted apukát. Én pl pont megértem ezt a kisgyereket, mert utálok veszteni, de apukát is, mivel velünk pont reggel volt hasonló, és sokszor van, hogy a gyerekem sírása inkább túlreagálós nyafogás amihez nem mindig van türelmem