"Ne sirjal b+meg!" - kiabalta be apuka a gyereknek a versenyen. Ti mit tettetek volna?

Félreérhető volt a kérdés ezek szerint, mert nekem is úgy jött le, hogy barátok vagytok.

Én semmit sem tettem volna. Nem az én gyerekem. Sajnálnám nagyon, meg lenne a véleményem, de tenni nem tettem volna semmit. Értelme nem hiszem, hogy sok lenne egy beszólásnak.

Azért ebből az egy mondatból ilyen messzemenő következtetést levonni nem semmi. Millióan használják a b+, faxom, kva, stb szavakat kötőszóként, úgy higy konkrétan észre se veszik. Apuka nyilván se megalázni, se bántalmazni nem fogja nagykozonseg előtt a gyereket. Nagy esellyel simán vigasztalasnak szánta a mondatot.

De te mit tettél, szuperhős? Azonnal feljelentetted apukát, behozatal neki egyet, vagy neki alltal te is b+ezni? Ja, semmit se tettel?

Mint másik szülő, semmit. Előttem leírták, miért.

De ahogy a lányom alsós osztályfőnökét ismerem, ő mint pedagógus elbeszélgetett volna a kedves apukával. Eredménye annak se lett volna, de tanárként van abban a helyzetben, hogy kérés nélkül is elmondja a véleményét.