Mit csinálnátok a helyemben? Minden altatás maga a pokol

Az egyik korábbi válaszoló vagyok. Biztosan nem lesz baj a kicsi egészségével ha felnő, drukkolok, hogy teljesen rendbe jöjjön! Kitartás:)

Visszatérve akkor is azt mondom, hogy le kell törni az akaratosságát, az nem lehet indok, hogy ő beteg, mert így mindig lesz egy ok, amit elő lehet rángatni, ha valami nem tetszik, amit csinál. Hidd el nem lesz nehéz átállítani, csak következetesen mindig törni kell az akaratosságot, hogy alkalmazkodóbb legyen, mert az élet nem alkalmazkodik, majd neki kell az élethez:)

Jobbulást, és nagyon sok boldogságot nektek!

Nem teljesen a kérdésedre válaszolok, csak reagálni szeretnék.Abban igazuk van a többieknek, hogy következetesnek kell lenned és neked kell alapvetően irányítani, de szerintem ezt te is tudod.Viszont nagyon sok anyuka, aki leszólja, kioktatja a másikat, elfelejti azt, hogy óriási temperamentumbeli eltérések lehetnek gyerekek között. A bátyáméknál pl.4 gyerek van, hárommal nincs különösebb gond, de van egy kisfiú, aki elképesztően makacs, ha nem minden úgy van, ahogy ő akarja, akkor hisztizik visít stb. Néha falra mászok tőle rettenetesen nehéz vele, míg a többiek egész máshogy viselkednek (nyilván ugyanolyan nevelési, családi feltételek mellett.) Ilyenkor próbálok arra gondolni, hogy ez az akaratosság később jól jöhet neki az életben, lehet hogy több mindent ki tud majd magának harcolni, mint az akivel most könnyebb bánni.: )

Az együtt alvásról meg annyit, hogy 1,5 éves koráig mi együtt aludtunk a lányommal. Szerettünk vele aludni, nagyon sok kipihentebb éjszakát köszönhetek ennek.Rengetegen támadtak emiatt, de nem volt igazuk és viszonylag könnyen átszokott a saját kiságyába. Igaz a rácsos ágyba már nem tudtuk visszaszoktatni, de amikor kapott egy olyan ágyat, ahonnan ki tud mászni, már nem volt semmi gond. Először sokáig mellé feküdtem, úgy aludt el, most már van hogy egyedül is elalszik. Ő itatós cumi segítségével alszik el egyébként, az még egy jövőbeli projekt lesz, hogy leszoktassuk erről. : )

Szia!

Nálunk is volt ilyen probléma a kisfiammal, bár ő külön szobában/ágyban alszik, de mellette kell lenni, amíg elalszik. Mire rájöttem, hogy túlpörgött. Más szóval átesett a holtponton, annyira fáradt volt, hogy már csak hisztizni, meg üvölteni tudott. Minden nap egy kicsit korábban kezdtük el az esti "szertartást" (vacsi, fürdés, meseolvasás). Mára már legkésőbb fél 8-kor fürdés van, a kádban megissza a kakaóját, fogmosás, lefekvés után meseolvasás, és alvás. Néha még most is bepróbálkozik, 2 mese (előre megegyezünk) után még 1 mese, meg még 1..... De ilyenkor "kegyetlen" :-) vagyok, nem engedek az erőszaknak, hisztinek. Szépen belenyugszik, és alszik. Persze a mai napig mellette kell lenni, míg elalszik, de legalább ALSZIK! :-) Próbáld meg előbb lefektetni, hátha beválik.

Remélem segítettem

További szép napot, és sok szerencsét!:-)

szia, tegnapi 13:45-ös vagyok.

igen, nálunk is megy a "listázás"... :) PL. autóban is, végignézi, hogy mindenkienk be van-e kötve a biztonsági öv, és ha nincs, akkor "szól" (ui. még nem beszél, de mondja, hogy aúúúú, apa! és mutatja). és még rengeteg ilyen van.

nálunk is volt ez a babakocsinemtűrés stb. sztem ugyanolyanok a gyerekeink totál. :)

én sokáig reménykedtem, hogy majd megváltozik. de beláttam, hogy az alapkaraktere nem fog. viszont mi, szülők nagyon sokat tehetünk, hogy finomodjanak, szelidüljenek. én is nagy ranschburgos vagyok egyébként. ha nagyon kiakadok, elolvasom a szülők könyvében a temperamentumról szóló fejezetet. :)

nagyon sok minden van, amit szomorkodva néztem anno mások gyerekénél, pl. mások gyereke az orvosnál szépen ül anya ülében, és nézelődik, vagy a pelenkázón, az enyém 4 hós korától csak karomban volt el, körbe kellett hordozni, mindent "kommentált" stb. amikor meg elkezdett mászni, már nem volt hajlandó a karomban sem...mások gyereke elvolt a mamával, a barátnővel...az enyém szintén 4 hós korától kezdve nem tűrte, hogy más is kézbe vegye, mint én, vagy az apja, de ha baja volt, akkor csak anya és anya. amúgy meg erős szeparációs szorongása volt szintén 4 hós korától, ez mostanában kezd elmúlni....a gyógypedagógus bíztatott, hogy majd azért emúlik szép lassan, csak ne erőltessük. (mellesleg hozzátette, minél előbb alakul ki, annál később múlik)... hát én nem erőltettem. rengeteget törődtem vele, cipeltem ha kellett (és kellett), egyedül játszani kb. 15-16 hós kora óta játszik. amikor nekem dolgom van. előtte.....ne is kérdezd. azt is hallgattam anyósomtól, hogy majd jól elromlik, de hát nem romlott el! elvan magában, ha úgy alakul. tegnap ő is vagy negyed órán át rakosgatta magának a kis állatos dominóit, közben néha vaúúúzott vagy hápiiizott egyet, én meg közben összedobtam a vacsorát....hát nehéz vlt, mire ide eljutotunk, de eljutottunk. és a tegnapi nap fejleménye, amit sose hitte volna, hogy eljön, ráült a bilire pelenka nélkül! eddig meg csalk ruhában volt hajlandó, sehogy máshogy. szóval szépen alakul a kicsim, szerintem ha te türelmes maradsz vele, a tiéddel sem lesz baj! alapvetően mindig türelmetlenebbek, mozgékyonabbak lesznek, és akaratosabbak mint az átlag...de ha belegondolok, én magam is ilyen vagyok, nem szólhatok egy szót sem! csak hát nagyon nagyon fárasztó!

ja és még az alvás: tegnap fürcsi után le se feküdtünk egyből, hanem kapott egy 3/4 órát, hogy jöjjön menjen, akkor jött a bilizés is, utána lefáradt annyira, hogy 10 perc alatt, minden forgolódás nélkül elaludt!

kitartást neked! :)