Mitévő legyek? Egy elkeseredett anya
Nyugodtan szidjatok,mondjatok el bárminek akkor is leírom őszintén ami a szívem nyomja . Nem tudom van-e más hasonló helyzetben,és ha igen, akkor ő hogy kezeli?
Van egy 2.5 éves kisfiam.
Kb 10 hónapos kora óta egyedül nevelem,az édesapja nem szeretne tartani vele a kapcsolatot.
Azt tudni kell,hogy a születése óta minden egyes napom maga a pokol.
Az első három hónapban csak ordított, ejjel-nappal fent voltam,az apukája semmiben nem segített. Emelett egy 3 szintes családi házat kellett takarítanom (akkoriban ott laktunk ) minden nap friss ételt csinálnom az exemnek stb. Nyilván erről a kicsi nem tehetett,de egyszerűen egy remalom volt az eletem.
Nem szeretném találni hogy hogy sikerült a baba,miért, mikor stb mert az úgy nagyon nehéz lenne,de tervezett gyermek volt,rendezett családi és anyagi háttér adott volt.
Lelkileg teljesen kikeszultem már akkoriban, a stressz,a baba ,a párkapcsolati problémak miatt.
Amióta egyedül nevelem még rosszabb a helyzet.
10 hónapos volt amikor külön váltunk az apukajaval,es q rengeteg stressz ,lakás intezes, depresszió valamint a mindennapi dolgok mellett elsiklott a gyerekneveles. Mindent megtettem és megvettem, tudatosan próbáltam q kicsivel foglalkozni, mégis egy iszonyatosan neveletlen kisgyerek lett belőle.
A családom nem tud segíteni ,a barátaimmal megszakadt a kapcsolat,és mivel külföldön élek senkire nem szamithatok.
Igyekszem sokat kint lenni vele ,jatszoteren stb mert az mindkettonknek jó,de ott is mindig ő a legrosszabb. Azt csinál amit akar, a jatekait kidobja a kukába vagy eldobja olyan helyre ahol tudja hogy nehéz kívenni és élvezettel nézi ahogy megprobalom kiszedni például a bokrokbol. Folyamatosan jon-megy ,maximum 2 percet tud egyhelyben ülni, éves közben is járkál hiába szólok rá. Verekszik ,nem hallgat rám .
Mostanában kinomban a tv elé ultetem 20 percre amíg kitakaritok olyankor általában egyhelyben ül.
Mindig valamit tönkre tesz ,mindig kitalál valami rosszasagot de nem akarom ezt se részletezni. Napi Kb 1-2 órát én is játszok vele vagy könyvet nézünk, de akkor is Folyamatosan mellettem can .
Nem tudok enni,nem tudok fürdeni ,q wcre is követ. Egy nyugodt pillanatom sincs és néha már annyira kivagyok idegileg hogy kiabalok vele .
Ha elmegyunk valahova, például egy bevásárloközpontba,ott is össze vissza futkoz, dobálja a sütiket, direkt kiönti a kavemat stb . Nem lehet vele bírni.
Az is nehezíti a helyzetet hogy hétfő óta ismét dolgoznom kell.
5kor kelek,7kor viszem bölcsibe és fél 8-tol Kb 1ig dolgozok. Hulla fáradtan elmegyek érte, fáj olyankor már mindenem ,és még csak akkor kezdődik itthon a katasztrófa vele egészen este 9ig .
Éjjel velem alszik egy ágyban.
Soha nem vagyok egyedül pedig én az a típus vagyok akinek szüksége lenne napi pár órára amikor csak magammal foglalkozok, vagy épp nem csinálok semmit .
Nem vagyok rossz anya és megprobalok megfelelni mindenkinek,teszem a dolgom . Fozok ,mosok ,takarítok dolgozok,és teljesen egyedül nevelem a fiamat.
De néha úgy érzem, hogy ez egyszerűen nem lehet az én életem. Hogy birjam ezt idegileg ? Folyamatosan hangoskodik, csapkod, zene ,mese,ha ezek nem akkor valamit tönkre tesz....
Orvosnál is voltam vele,állítólag nincs semmi baja ,de szerintem fejletlen az idegrendszere, de az is kehet hogy velem van a baj .
Meddig birjam még így ezt az életet? Úgy erzem hogy csak szenvedek.
Tudom ez nem szep tőlem és higgyétek el hogy nagyon szeretem a fiamat ,csak néha félek hogy nem tudom egyedül vegigcsinalni. Vagy ha igen,akkor csak így hogy egy törvénytelen,neveletlen pszichopata lesz belőle. Nem akarom elrontani az életet, de az én életem már tönkre ment - legalábbis jelenleg így érzem.
Bocsánat hogy hosszú lett és olyan össze- vissza de ezt is épp úgy írom hogy a wcn ülök, és sírok közben.
"A pozitív nevelős csoportokban, ahol ezzel foglalkoznak, bizony az van h ne legyen negatív következmény."
Ez ebben a formában nem igaz. Max te így értelmezed. De mindegy is. Csak azt sajnálom, hogy a többség.
Ezen kívül ahogy nézem, itt senki sem tesz abba energiát hogy az okokat derítse ki és kezelje. Ok megbünteted az agresszív gyereket, aki talán, attól való félelemében, hogy nehogy megint büntetést kapjon, nem lesz legközelebb agresszív. Viszont szerinted az ok, amiért agresszív ezzel megoldódott?
Miért kell a verésről beszélni?
A büntetés nem egyenlő a veréssel. Büntetés a gyereknek ha hazamegyünk mert rondán viselkedett, vagy elvesszük a játékát, netán testbeszeddel és emelt hanggal is jelezhetjük, hogy átlépett egy határt, és nem, nem az arcába ordításról beszélek! Büntetés = negatív következmény, jó viselkedést pedig sok sok öleléssel és szeretettel honorálom esetleg pl extra játszóházzal, vagy akár egy matchboxszal ha olyan a helyzet. Átlagos viselkedésre átlagosan viselkedek én is, mielőtt kiforgatnátok a szavaim akkor is ölelem meg puszilom és kimutatom a szeretetem, de nem minden nap van játszóház, vagy barátokhoz menés. Én ennek alapján nevelek, és nem érdekelnek a nevelési stílusok én EZT érzem helyesnek és legyen már az én dolgom az én szülői kompetenciám hogy eldöntsem mi a helyes a saját gyerekemmel.
#71
Okés rendben, rosszul értelmeztem valamit.
De ha maradunk a példánál, akkor ha 100x bedobja a játékát a gyerek a bokorba és röhög az anyján, akkor a pozitív nevelés szerint mit kell tenni? (megvolt az, hogy szépen megbeszéltük, hogy ilyet édes fiam nem szabad csinálni)
Ne haragudj hogy ezt írom nem bántalak...és megértelek...de sajnos ez van ha az ember a mai Fefogas szerint nevel gyereket...nem lehet rászólni ,a gyerek ék joga van mindnehez és ha kikap akkor a szülőt börtönbe zárják.......sajnso nem lett növelve de még nem késő..
Nagyon következetes kell lenned ..legyenek szabályok és soha ne engedj.mindig legyen következménye ha rossz..ha ügyes akkor pedig nagy dicséret.es mindig mond el hogy nagyon szereted és ha még haragszol is valamiért akkor is nagyon nagyon szereted ...mond el neki miért kap buntit vagy miért szidod le..nallunk így megy..
75: teljesen mindegy mit írok, mert számodra az nem lesz elfogadható.
De azért leírom. Az a gyerek, akinél a kezdetektől alkalmazzák a pozitív fegyelmezés (nem nevelés) eszközeit, nagyon nagy valószínűséggel már másképp reagál. De alaptézis, hogy a rosszalkodás kapcsolódásra irányuló vágy, mely eszkalálódott. Így határozottan leállítanám már a másodiknál, el se jutunk a 100ig, megakadályoznám a dobálózást. Pl eltenném előle mindazt, amivel dobálni akar. Tudván, hogy ebből hiszti lesz, mivel az történik, amit ő nem szeretne. Én meg tudom, hogy a hiszti az egyik legjobb feszültség levezetés. És ha egy gyerek rosszalkodik, aki biztos hogy feszültség van benne. Meghallgatnám és támogatólag mellette lennék, valamint határozottan nem engedném, hogy bármi olyat csináljon, amit nem szabad. A hiszti ilyenkor 10-20-30 percig tart. (Én az indulás időpontját is mindig igyekszem úgy meghatározni, hogy még legyen idő ha esetleg hisztibe torkollna) A hiszti lecsengésével a gyerek már tud kapcsolódni. Megnyugszik. Ezután a pont után van lehetőség bárminek a megbeszélésére.
"(megvolt az, hogy szépen megbeszéltük, hogy ilyet édes fiam nem szabad csinálni)"
Meglepő lehet - és ezért mondtam, hogy az itt véleményt nyilvánítóknak max elképzelése van a pozitív fegyelmezésről mint tudása - mert nem ezzel kezdünk...
Ezenkívül mivel ez egy rendszer, így ahhoz hogy valaki értse, a rendszert kell érteni. Ami ugyan nem bonyolult, de nem véletlenül van róla könyv és nemcsak egy poszt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!