Mitévő legyek? Egy elkeseredett anya
Nyugodtan szidjatok,mondjatok el bárminek akkor is leírom őszintén ami a szívem nyomja . Nem tudom van-e más hasonló helyzetben,és ha igen, akkor ő hogy kezeli?
Van egy 2.5 éves kisfiam.
Kb 10 hónapos kora óta egyedül nevelem,az édesapja nem szeretne tartani vele a kapcsolatot.
Azt tudni kell,hogy a születése óta minden egyes napom maga a pokol.
Az első három hónapban csak ordított, ejjel-nappal fent voltam,az apukája semmiben nem segített. Emelett egy 3 szintes családi házat kellett takarítanom (akkoriban ott laktunk ) minden nap friss ételt csinálnom az exemnek stb. Nyilván erről a kicsi nem tehetett,de egyszerűen egy remalom volt az eletem.
Nem szeretném találni hogy hogy sikerült a baba,miért, mikor stb mert az úgy nagyon nehéz lenne,de tervezett gyermek volt,rendezett családi és anyagi háttér adott volt.
Lelkileg teljesen kikeszultem már akkoriban, a stressz,a baba ,a párkapcsolati problémak miatt.
Amióta egyedül nevelem még rosszabb a helyzet.
10 hónapos volt amikor külön váltunk az apukajaval,es q rengeteg stressz ,lakás intezes, depresszió valamint a mindennapi dolgok mellett elsiklott a gyerekneveles. Mindent megtettem és megvettem, tudatosan próbáltam q kicsivel foglalkozni, mégis egy iszonyatosan neveletlen kisgyerek lett belőle.
A családom nem tud segíteni ,a barátaimmal megszakadt a kapcsolat,és mivel külföldön élek senkire nem szamithatok.
Igyekszem sokat kint lenni vele ,jatszoteren stb mert az mindkettonknek jó,de ott is mindig ő a legrosszabb. Azt csinál amit akar, a jatekait kidobja a kukába vagy eldobja olyan helyre ahol tudja hogy nehéz kívenni és élvezettel nézi ahogy megprobalom kiszedni például a bokrokbol. Folyamatosan jon-megy ,maximum 2 percet tud egyhelyben ülni, éves közben is járkál hiába szólok rá. Verekszik ,nem hallgat rám .
Mostanában kinomban a tv elé ultetem 20 percre amíg kitakaritok olyankor általában egyhelyben ül.
Mindig valamit tönkre tesz ,mindig kitalál valami rosszasagot de nem akarom ezt se részletezni. Napi Kb 1-2 órát én is játszok vele vagy könyvet nézünk, de akkor is Folyamatosan mellettem can .
Nem tudok enni,nem tudok fürdeni ,q wcre is követ. Egy nyugodt pillanatom sincs és néha már annyira kivagyok idegileg hogy kiabalok vele .
Ha elmegyunk valahova, például egy bevásárloközpontba,ott is össze vissza futkoz, dobálja a sütiket, direkt kiönti a kavemat stb . Nem lehet vele bírni.
Az is nehezíti a helyzetet hogy hétfő óta ismét dolgoznom kell.
5kor kelek,7kor viszem bölcsibe és fél 8-tol Kb 1ig dolgozok. Hulla fáradtan elmegyek érte, fáj olyankor már mindenem ,és még csak akkor kezdődik itthon a katasztrófa vele egészen este 9ig .
Éjjel velem alszik egy ágyban.
Soha nem vagyok egyedül pedig én az a típus vagyok akinek szüksége lenne napi pár órára amikor csak magammal foglalkozok, vagy épp nem csinálok semmit .
Nem vagyok rossz anya és megprobalok megfelelni mindenkinek,teszem a dolgom . Fozok ,mosok ,takarítok dolgozok,és teljesen egyedül nevelem a fiamat.
De néha úgy érzem, hogy ez egyszerűen nem lehet az én életem. Hogy birjam ezt idegileg ? Folyamatosan hangoskodik, csapkod, zene ,mese,ha ezek nem akkor valamit tönkre tesz....
Orvosnál is voltam vele,állítólag nincs semmi baja ,de szerintem fejletlen az idegrendszere, de az is kehet hogy velem van a baj .
Meddig birjam még így ezt az életet? Úgy erzem hogy csak szenvedek.
Tudom ez nem szep tőlem és higgyétek el hogy nagyon szeretem a fiamat ,csak néha félek hogy nem tudom egyedül vegigcsinalni. Vagy ha igen,akkor csak így hogy egy törvénytelen,neveletlen pszichopata lesz belőle. Nem akarom elrontani az életet, de az én életem már tönkre ment - legalábbis jelenleg így érzem.
Bocsánat hogy hosszú lett és olyan össze- vissza de ezt is épp úgy írom hogy a wcn ülök, és sírok közben.
#22 nem nagyon van anya, aki ne érezte volna úgy, hogy ami vele történik az maga a pokol.
És te erre egyedül vagy!
Nekem itt a férjem, nagymamák és mégis volt olyan, kb. 5 hónapos volt a babám, amikor úgy belemartam a bőrömbe, hogy a vállamon maradandó nyoma maradt. Annyira ideges, frusztrált és kimerült voltam.
Nehéz baba volt, brutál nehéz.
Te egy hős vagy, ahogy minden egyedülálló anyuka! Nem te vagy kevés, hanem a helyzeted túl sok.
Még az jutott eszembe, hogy vannak illóolajok, amiket érdemes lehet kipróbálni.
Nyugtató hatásúak.
Aromaterápiában nem bizonyították a hatásukat, az "csak" hosszantartó használaton alapul, de bőrre kenve (megfelelő higítással) valóban hatásosak.(gyógykészítményekbe is raknak illóolajokat). Illetve gyógynövény kivonatok is hatásosak, amiket hígítva, cseppekben lehet kapni (tőzegáfonya felfázásra van, az bizonyított, azt tudom, de ezen az alapon az idegnyugtató cseppeket is érdemes lehet kipróbálni.)
Gyerekeknek szánt olajok is vannak meg teák, de azoktól sokan idegenkednek.
Nekem a nyugtató illóolajok, tinktúrák nagyon beváltak (hogy placebó-e vagy valóban az olajok hatottak-e, nekem mindegy, a lényeg h jobb 😄)
Hát én azt furcsállom, hogy manapság ez normális kategória, az én gyerekkoromban viszont ez nem volt, hogy juj csak dac korszak pozitív nevelés stb. Hisztiztem kaptam hideg vizes mosást az arcomra és helyre kerültem, párom bátyjával is ez volt. Nem volt kerülgetés, sem haver stílus hanem a szülő volt a felnőtt aki meghuzta a határokat és ez be is vált. Persze nem kell kiabálni, ridegnek lenni,de q gyerek is igényli a következetes szabályokat.
Én beleőrülök most is a gyereknevelésbe, pedig férjem van és a kicsi csak egy éves, szóval elismerésem hogy te ezt egyedül csinálod és én is hárpia vagyok ha nem aludtam ki magam egy hétig nemhogy 2 év gürizés után. Bármilyen fárasztó és bármeddig tart nevelés terén legyél következetes, nem kell ehhez kiabálni, kell neked én idő és fokozatosan szoktasd saját ágyba,most már itt az ideje,mondom ezt úgy hogy az én 1 évesem külön szobában alszik. Igen nehéz hogy óránként kell,de sajnos ahhoz hogy később ne legyen túl dacos egy gyerek előtte veszettül sok energiát kell belefektetni a nevelésbe.
27: az, hogy belefojtod a hisztit a hidegvízzel, azzal nem oldod meg a problémát. Annyi történik, hogy tünetileg nem fog hisztizni, de generálsz vele más, hosszabb távú problémákat. Az, hogy erre régen nem figyeltek, nem is tudtak, az nem azt jelenti, hogy az a követendő út.
A pozitív fegyelmezés pedig nem arról szól, hogy nincsenek határok és hogy haverként beszélnék a gyerekkel. Látszik, hogy nincs róla tudásod. Furcsa, így véleményt nyilvánítani valamiről. Edukáld magad a témában, hogy ne csak azt tud továbbadni, amit te kaptál.
Mintha az én életemet írtad volna le, azzal a különbséggel, hogy nálunk apuka már a terhesség alatt lelepett...
Túl kell élni és néha magasról xarni rá, hogy mit csinál a gyerek, ha nem veszélyezteti magát vagy mást. Keresni egy bébiszittert, akire időnként rabizhatod, hogy legyen egy kis időd magadra.
Anno én is azt hittem, valami idegrendszeri probléma van vele, de nem, semmi baja, csak ilyen pokoli természete van. Jártam vele rendszeresen gyerekpszichiaterhez -haziorvosi javaslatra, komoly alvászavar miatt került először ra sor - nevelési tanácsadóhoz, később külföldre költözés után a helyi nevelési tanácsadó szervezetekhez.... Ilyen a természete, nincs mit tenni vele, nem nevelési hiba, nem fejlődési zavar. Ennyi.
Mondanám, hogy később jobb lesz, de ha a mi helyzetünket veszem alapul, épp fordított a helyzet, csak rosszabb és nehezebb lett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!