Mitévő legyek? Egy elkeseredett anya
Nyugodtan szidjatok,mondjatok el bárminek akkor is leírom őszintén ami a szívem nyomja . Nem tudom van-e más hasonló helyzetben,és ha igen, akkor ő hogy kezeli?
Van egy 2.5 éves kisfiam.
Kb 10 hónapos kora óta egyedül nevelem,az édesapja nem szeretne tartani vele a kapcsolatot.
Azt tudni kell,hogy a születése óta minden egyes napom maga a pokol.
Az első három hónapban csak ordított, ejjel-nappal fent voltam,az apukája semmiben nem segített. Emelett egy 3 szintes családi házat kellett takarítanom (akkoriban ott laktunk ) minden nap friss ételt csinálnom az exemnek stb. Nyilván erről a kicsi nem tehetett,de egyszerűen egy remalom volt az eletem.
Nem szeretném találni hogy hogy sikerült a baba,miért, mikor stb mert az úgy nagyon nehéz lenne,de tervezett gyermek volt,rendezett családi és anyagi háttér adott volt.
Lelkileg teljesen kikeszultem már akkoriban, a stressz,a baba ,a párkapcsolati problémak miatt.
Amióta egyedül nevelem még rosszabb a helyzet.
10 hónapos volt amikor külön váltunk az apukajaval,es q rengeteg stressz ,lakás intezes, depresszió valamint a mindennapi dolgok mellett elsiklott a gyerekneveles. Mindent megtettem és megvettem, tudatosan próbáltam q kicsivel foglalkozni, mégis egy iszonyatosan neveletlen kisgyerek lett belőle.
A családom nem tud segíteni ,a barátaimmal megszakadt a kapcsolat,és mivel külföldön élek senkire nem szamithatok.
Igyekszem sokat kint lenni vele ,jatszoteren stb mert az mindkettonknek jó,de ott is mindig ő a legrosszabb. Azt csinál amit akar, a jatekait kidobja a kukába vagy eldobja olyan helyre ahol tudja hogy nehéz kívenni és élvezettel nézi ahogy megprobalom kiszedni például a bokrokbol. Folyamatosan jon-megy ,maximum 2 percet tud egyhelyben ülni, éves közben is járkál hiába szólok rá. Verekszik ,nem hallgat rám .
Mostanában kinomban a tv elé ultetem 20 percre amíg kitakaritok olyankor általában egyhelyben ül.
Mindig valamit tönkre tesz ,mindig kitalál valami rosszasagot de nem akarom ezt se részletezni. Napi Kb 1-2 órát én is játszok vele vagy könyvet nézünk, de akkor is Folyamatosan mellettem can .
Nem tudok enni,nem tudok fürdeni ,q wcre is követ. Egy nyugodt pillanatom sincs és néha már annyira kivagyok idegileg hogy kiabalok vele .
Ha elmegyunk valahova, például egy bevásárloközpontba,ott is össze vissza futkoz, dobálja a sütiket, direkt kiönti a kavemat stb . Nem lehet vele bírni.
Az is nehezíti a helyzetet hogy hétfő óta ismét dolgoznom kell.
5kor kelek,7kor viszem bölcsibe és fél 8-tol Kb 1ig dolgozok. Hulla fáradtan elmegyek érte, fáj olyankor már mindenem ,és még csak akkor kezdődik itthon a katasztrófa vele egészen este 9ig .
Éjjel velem alszik egy ágyban.
Soha nem vagyok egyedül pedig én az a típus vagyok akinek szüksége lenne napi pár órára amikor csak magammal foglalkozok, vagy épp nem csinálok semmit .
Nem vagyok rossz anya és megprobalok megfelelni mindenkinek,teszem a dolgom . Fozok ,mosok ,takarítok dolgozok,és teljesen egyedül nevelem a fiamat.
De néha úgy érzem, hogy ez egyszerűen nem lehet az én életem. Hogy birjam ezt idegileg ? Folyamatosan hangoskodik, csapkod, zene ,mese,ha ezek nem akkor valamit tönkre tesz....
Orvosnál is voltam vele,állítólag nincs semmi baja ,de szerintem fejletlen az idegrendszere, de az is kehet hogy velem van a baj .
Meddig birjam még így ezt az életet? Úgy erzem hogy csak szenvedek.
Tudom ez nem szep tőlem és higgyétek el hogy nagyon szeretem a fiamat ,csak néha félek hogy nem tudom egyedül vegigcsinalni. Vagy ha igen,akkor csak így hogy egy törvénytelen,neveletlen pszichopata lesz belőle. Nem akarom elrontani az életet, de az én életem már tönkre ment - legalábbis jelenleg így érzem.
Bocsánat hogy hosszú lett és olyan össze- vissza de ezt is épp úgy írom hogy a wcn ülök, és sírok közben.
Büntetés és büntetés között is van különbség. Nem az a bültetés hogy - idézve az egyik válaszadót - üvölt az arcodba az apád hogy kussolj, meg meg se mersz mukkanni. Az büntetés hogy pl ha rondán viselkedik, akkor hazamegyünk, harongálja a játékát elveszem, és megy a polc tetejére, hogy ha már szakad a cérna, anya leszidja. Emiatt nem fog félni a gyerek a szüleitől. És jó ha meglátja, hogy a tetteinek következménye van, mert ha nem most tanulja meg akkor nagyot fog koppanni. Pl ha ittasan vezet mondjuk 18 évesen és elüt valakit akkor se elbeszélgetnek vele hanem viseli a következményeit. A saját maga szintjén kötelességetek lenne megtanítani neki, hogy mi az a következmény (pl bünti, vagy a játék elvétele, hazaviszed, és az is egy következmény ha az anyja idegein táncolva annál elszakad a cérna és kiabál egyet... mert mi sem vagyunk gépek ugye)
Én ezt így látom helyesnek, és eszerint fogom nevelni a gyerekem. Nálunk is kedvesség, meg beszélgetés volt, aztán a bátyám akkora tahó lett, anyára borította az asztalt, mert nem tudott többet pumpolni belőle és kellett drogra. De legalább megbeszélték, hurrá.
A szuperdada is csak valami 7. lépésként ajánlja a büntiszéket és kicsiknél csak 1-2 perc.
A cél h a gyerek soha ne jusson el a büntiszékig.
A sorozatban is csak az elején mentek büntibe a gyerekek.
A könyvben nem durva dolgok vannak leírva.
A szék is csak addig van amíg lehiggad, utána meg kell beszélni, ölelkezni, kibékülni.
Nem olyan, mint amikor az iskolában a sarokba állították a gyereket.
Bár neked én is inkább tanácsadót javasolnék, hogy ne neked kelljen kitalálni hogyan csináld :)
Nem, nem csak a 41-es választ olvastam, aminek a nagy részével még egyet is értek.
Nagyjából végigolvastam az összeset. Ám a válaszok és a reakciók többsége arról szól, hogy kéne betörni egy gyereket. Egyáltalán nem ismerik el a hiszti létjogosultságát semmilyen körülmények között, aki erről ír, azt lepontozzák (gondolva, hogy ettől nem lesz igaz, amit a másik állít). Aki megemlíti, hogy létezik pozitív fegyelmezés, mely nem arról szól, hogy nincsenek határok és bármit csinálhat a gyerek. Gőzük sincs miről szól, de elítélik, mert benne van a pozitív szó, és hát fegyelmezni csak erőből lehet (ezt megtanulták otthon), gondolják és hirdetik. Aki az ellenkezőjét állítja, az kineveli a határok nélküli pszichopatákat, szerintük.
Baba mama csoportok tele vannak kétségbeesett szülőkkel, akiknek a 4-5 éves gyerekekük egy miniszörnyeteg, mert eszköztelenek voltak mindig
, mondván h csak szépen kell megbeszélni mindent a gyerekkel, nincs büntetés se szankció.
Ezért javasoltuk többen a tanácsadót, mert ha annyit tud a pozitív nevelésről, amit néhány cikkben el lehet olvasni, akkor tényleg egy neveletlen taknyot fog ráengedni a világra.
Én javasoltam több tanácsadót, online tanfolyamot, de érdekes, az se elég.
Senki, ismétlem senki nem mondta, hogy "csak szépen kell megbeszélni mindent a gyerekkel, nincs büntetés se szankció", amit alkalmazni kell. Akik itt kommentelnek és nyilvánítanak véleményt a pozitív fegyelmezés vagy az erőszakmentes kommunikációról, úgy teszik, hogy lövésük és tapasztaltuk sincs róla. Ismét kiderült.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!