Mitévő legyek? Egy elkeseredett anya

Nyugodtan szidjatok,mondjatok el bárminek akkor is leírom őszintén ami a szívem nyomja . Nem tudom van-e más hasonló helyzetben,és ha igen, akkor ő hogy kezeli?

Van egy 2.5 éves kisfiam.

Kb 10 hónapos kora óta egyedül nevelem,az édesapja nem szeretne tartani vele a kapcsolatot.

Azt tudni kell,hogy a születése óta minden egyes napom maga a pokol.

Az első három hónapban csak ordított, ejjel-nappal fent voltam,az apukája semmiben nem segített. Emelett egy 3 szintes családi házat kellett takarítanom (akkoriban ott laktunk ) minden nap friss ételt csinálnom az exemnek stb. Nyilván erről a kicsi nem tehetett,de egyszerűen egy remalom volt az eletem.

Nem szeretném találni hogy hogy sikerült a baba,miért, mikor stb mert az úgy nagyon nehéz lenne,de tervezett gyermek volt,rendezett családi és anyagi háttér adott volt.

Lelkileg teljesen kikeszultem már akkoriban, a stressz,a baba ,a párkapcsolati problémak miatt.

Amióta egyedül nevelem még rosszabb a helyzet.

10 hónapos volt amikor külön váltunk az apukajaval,es q rengeteg stressz ,lakás intezes, depresszió valamint a mindennapi dolgok mellett elsiklott a gyerekneveles. Mindent megtettem és megvettem, tudatosan próbáltam q kicsivel foglalkozni, mégis egy iszonyatosan neveletlen kisgyerek lett belőle.

A családom nem tud segíteni ,a barátaimmal megszakadt a kapcsolat,és mivel külföldön élek senkire nem szamithatok.

Igyekszem sokat kint lenni vele ,jatszoteren stb mert az mindkettonknek jó,de ott is mindig ő a legrosszabb. Azt csinál amit akar, a jatekait kidobja a kukába vagy eldobja olyan helyre ahol tudja hogy nehéz kívenni és élvezettel nézi ahogy megprobalom kiszedni például a bokrokbol. Folyamatosan jon-megy ,maximum 2 percet tud egyhelyben ülni, éves közben is járkál hiába szólok rá. Verekszik ,nem hallgat rám .

Mostanában kinomban a tv elé ultetem 20 percre amíg kitakaritok olyankor általában egyhelyben ül.

Mindig valamit tönkre tesz ,mindig kitalál valami rosszasagot de nem akarom ezt se részletezni. Napi Kb 1-2 órát én is játszok vele vagy könyvet nézünk, de akkor is Folyamatosan mellettem can .

Nem tudok enni,nem tudok fürdeni ,q wcre is követ. Egy nyugodt pillanatom sincs és néha már annyira kivagyok idegileg hogy kiabalok vele .

Ha elmegyunk valahova, például egy bevásárloközpontba,ott is össze vissza futkoz, dobálja a sütiket, direkt kiönti a kavemat stb . Nem lehet vele bírni.

Az is nehezíti a helyzetet hogy hétfő óta ismét dolgoznom kell.

5kor kelek,7kor viszem bölcsibe és fél 8-tol Kb 1ig dolgozok. Hulla fáradtan elmegyek érte, fáj olyankor már mindenem ,és még csak akkor kezdődik itthon a katasztrófa vele egészen este 9ig .

Éjjel velem alszik egy ágyban.

Soha nem vagyok egyedül pedig én az a típus vagyok akinek szüksége lenne napi pár órára amikor csak magammal foglalkozok, vagy épp nem csinálok semmit .

Nem vagyok rossz anya és megprobalok megfelelni mindenkinek,teszem a dolgom . Fozok ,mosok ,takarítok dolgozok,és teljesen egyedül nevelem a fiamat.

De néha úgy érzem, hogy ez egyszerűen nem lehet az én életem. Hogy birjam ezt idegileg ? Folyamatosan hangoskodik, csapkod, zene ,mese,ha ezek nem akkor valamit tönkre tesz....

Orvosnál is voltam vele,állítólag nincs semmi baja ,de szerintem fejletlen az idegrendszere, de az is kehet hogy velem van a baj .

Meddig birjam még így ezt az életet? Úgy erzem hogy csak szenvedek.

Tudom ez nem szep tőlem és higgyétek el hogy nagyon szeretem a fiamat ,csak néha félek hogy nem tudom egyedül vegigcsinalni. Vagy ha igen,akkor csak így hogy egy törvénytelen,neveletlen pszichopata lesz belőle. Nem akarom elrontani az életet, de az én életem már tönkre ment - legalábbis jelenleg így érzem.

Bocsánat hogy hosszú lett és olyan össze- vissza de ezt is épp úgy írom hogy a wcn ülök, és sírok közben.