Mitévő legyek? Egy elkeseredett anya
Nyugodtan szidjatok,mondjatok el bárminek akkor is leírom őszintén ami a szívem nyomja . Nem tudom van-e más hasonló helyzetben,és ha igen, akkor ő hogy kezeli?
Van egy 2.5 éves kisfiam.
Kb 10 hónapos kora óta egyedül nevelem,az édesapja nem szeretne tartani vele a kapcsolatot.
Azt tudni kell,hogy a születése óta minden egyes napom maga a pokol.
Az első három hónapban csak ordított, ejjel-nappal fent voltam,az apukája semmiben nem segített. Emelett egy 3 szintes családi házat kellett takarítanom (akkoriban ott laktunk ) minden nap friss ételt csinálnom az exemnek stb. Nyilván erről a kicsi nem tehetett,de egyszerűen egy remalom volt az eletem.
Nem szeretném találni hogy hogy sikerült a baba,miért, mikor stb mert az úgy nagyon nehéz lenne,de tervezett gyermek volt,rendezett családi és anyagi háttér adott volt.
Lelkileg teljesen kikeszultem már akkoriban, a stressz,a baba ,a párkapcsolati problémak miatt.
Amióta egyedül nevelem még rosszabb a helyzet.
10 hónapos volt amikor külön váltunk az apukajaval,es q rengeteg stressz ,lakás intezes, depresszió valamint a mindennapi dolgok mellett elsiklott a gyerekneveles. Mindent megtettem és megvettem, tudatosan próbáltam q kicsivel foglalkozni, mégis egy iszonyatosan neveletlen kisgyerek lett belőle.
A családom nem tud segíteni ,a barátaimmal megszakadt a kapcsolat,és mivel külföldön élek senkire nem szamithatok.
Igyekszem sokat kint lenni vele ,jatszoteren stb mert az mindkettonknek jó,de ott is mindig ő a legrosszabb. Azt csinál amit akar, a jatekait kidobja a kukába vagy eldobja olyan helyre ahol tudja hogy nehéz kívenni és élvezettel nézi ahogy megprobalom kiszedni például a bokrokbol. Folyamatosan jon-megy ,maximum 2 percet tud egyhelyben ülni, éves közben is járkál hiába szólok rá. Verekszik ,nem hallgat rám .
Mostanában kinomban a tv elé ultetem 20 percre amíg kitakaritok olyankor általában egyhelyben ül.
Mindig valamit tönkre tesz ,mindig kitalál valami rosszasagot de nem akarom ezt se részletezni. Napi Kb 1-2 órát én is játszok vele vagy könyvet nézünk, de akkor is Folyamatosan mellettem can .
Nem tudok enni,nem tudok fürdeni ,q wcre is követ. Egy nyugodt pillanatom sincs és néha már annyira kivagyok idegileg hogy kiabalok vele .
Ha elmegyunk valahova, például egy bevásárloközpontba,ott is össze vissza futkoz, dobálja a sütiket, direkt kiönti a kavemat stb . Nem lehet vele bírni.
Az is nehezíti a helyzetet hogy hétfő óta ismét dolgoznom kell.
5kor kelek,7kor viszem bölcsibe és fél 8-tol Kb 1ig dolgozok. Hulla fáradtan elmegyek érte, fáj olyankor már mindenem ,és még csak akkor kezdődik itthon a katasztrófa vele egészen este 9ig .
Éjjel velem alszik egy ágyban.
Soha nem vagyok egyedül pedig én az a típus vagyok akinek szüksége lenne napi pár órára amikor csak magammal foglalkozok, vagy épp nem csinálok semmit .
Nem vagyok rossz anya és megprobalok megfelelni mindenkinek,teszem a dolgom . Fozok ,mosok ,takarítok dolgozok,és teljesen egyedül nevelem a fiamat.
De néha úgy érzem, hogy ez egyszerűen nem lehet az én életem. Hogy birjam ezt idegileg ? Folyamatosan hangoskodik, csapkod, zene ,mese,ha ezek nem akkor valamit tönkre tesz....
Orvosnál is voltam vele,állítólag nincs semmi baja ,de szerintem fejletlen az idegrendszere, de az is kehet hogy velem van a baj .
Meddig birjam még így ezt az életet? Úgy erzem hogy csak szenvedek.
Tudom ez nem szep tőlem és higgyétek el hogy nagyon szeretem a fiamat ,csak néha félek hogy nem tudom egyedül vegigcsinalni. Vagy ha igen,akkor csak így hogy egy törvénytelen,neveletlen pszichopata lesz belőle. Nem akarom elrontani az életet, de az én életem már tönkre ment - legalábbis jelenleg így érzem.
Bocsánat hogy hosszú lett és olyan össze- vissza de ezt is épp úgy írom hogy a wcn ülök, és sírok közben.
Köszönöm szepen! :-)
Megkönnyeztem a válaszokat,jól esik a biztatás.
Nagyon sajnálom hogy így alakult,mert úgy érzem hogy így nem tudok az a türelmes,szuper anya lenni aki szerettem volna lenni ,és akit a kisfiam megérdemelne.
Annyira meghatározta a sok negatív dolog az életemet,hogy amíg tegnap a munkatarsam mosolyogva mesélte hogy alig várja hogy ismét teherbe essen,engem még a hideg is kiraz a gondolattól hogy még egyszer elölről kelljen kezdenem.
Ez is nagyon fáj,mert tudom hogy ha mások lennének a tapasztalataim, másképp alakult volna,akkor nem igy gondolnék a gyereknevelesre. Mindig is nagy családot szerettem volna,most meg szó szerint örülök ha ezt az egeszet túl elem . :-)
Nem csak mi egyedülálló anyák,hanem minden anya nagyon erős!!!
Valószínűleg az is természetesen ha bizonyos időszakonként megkerdőjelezzük saját magunkat,q nevelesünket,de higgyétek el,a kicsik érzik hogy szeretjük őket és szerintem ez a legfontosabb!
Na megyek,megiszok vagy 5 Espressot és indulhat a nap. :D
Nektek is szép hétvégét kívánok!
válasza: válasza:10-es vagyok.
Jah, vaskalapos. De ha meg vannak az alapok - levannak fektetve a szabályok - , akkor majdhogynem úgy lehet létezni a gyerekkel, hogy nem kell rászólni. De igen az elején vaskalaposnak kell lenni. A lányainkat akkor kezdtük el nevelni, amikor elkezdtek járni. Most már a nagyobbik, - aki 5 éves - már nagyon sok mindent kérdés nélkül megtehet itthon és nem kell ellenőrizni, mert az alapok le vannak fektetve.
Egyébként a szék/sarok büntit ajánlott alkalmazni főleg az elején, de aztán törekedni kell rá, hogy elkerüld, mert az hosszú távon senkinek nem jó. Vagyis azt kell elérned, hogy hallgasson rád!
És még valami. Ha letolod, vagy büntibe küldöd akkor az tényleg legyen megalapozott, szóval tényleg legyen megérdemelt és azt ott a jelenben oldd meg. Vagyis ha mondjuk dobálta a játékokat, akkor rászólsz, ha még egyszer, akkor elveszed és vége a sztorinak. Nem kell fenyegetni, hogy a mikulás nem hoz semmit, meg másnap is még ezt felemlegetni.
Azt se feledd, hogy te nem egy tanár vagy, akinek valamilyen fenkölt anyai szerepben van, aki sosem kiabál, aki sosem fegyelmez. Te egy ember vagy és egy anya, aki ha örül a gyereke valamit jól csinál és mérges, ha valami csintalanságot követ el. A gyerekben problémát nem okoz az, ha egyszer-egyszer szó szerint leüvöltöd a fejét, amiért rossz dolgot csinált. Te is és ő is tudni fogja, hogy ez miért volt és minden megy tovább. Az tesz kárt a gyerekben, ha hidegvérűen fenyegetik pl azzal, hogy majd meglátod mit kapsz ezért otthon apától. Ez pusztító. Jah és az is fontos hogy a gyerek veled szemben nem tud védekezni, ezért neked kell kontrollálni saját magadat, hogy a frusztrációdat és a felgyülemlett stresszt még véletlenül se rajta töltsd ki. Ő nem fog szólni ezért, ezt neked kell magadon látni.
Azt is javaslom, hogy egy-egy incidenst este értékeld ki, hogy vajon a gyerek miért csinálta ezt és te miért így reagáltál rá. Ez segít fejlődni a nevelésben, illetve megérteni őt és magadat.
Utánanéztem a pozitív fegyelmezésnek. Jane-t dobta ki a kereső. Köszi, de inkább a szakemberekre hallgatok.
válasza: válasza: válasza: válasza:Nagyon sokat segít ha összebarátkozol anyukákkal a környéken és játszó randira mész. Nem olyan mintha szabadidőd lenne, de pl tudnál beszélgetni valakivel és a gyerekek lefoglalják egymást.
Nekem legalábbis nagyon sokat segítettek, mert én is külföldön élek és elszigetelve érzem magam néha hiába jön haza a férjem ugye nap végén. Pláne hogy a munakhely is home office. Már néha esküszöm magányosnak érzem magam, mert a gyerek nem olyan beszélgető partner, és hiába nem vagyok egyedül vele azon kapom magam néha nap végén, hogy ott van 5 óra és ma még nem beszélgettem senkivel csak a gyerekkel, akinek megkésett beszédfejlődése van és a "fúj szél" meg "csepereg" meg "jepülő" "look hangya" nem annyira kielégítő 🙂 szóval játszós randikat javaslok.
válasza:A 33as módszere megfélemlítésen alapszik. Azért viselkednek jól, mert félnek tőled. Az én apám 100% ugyanez volt, nem is beszélünk ma már egyáltalán. Én is tökéletesen jól viselkedtem gyerekként, mert a szar is megfagyott bennem a büntetés gondolatától. Felnőttként meg sokáig képtelen voltam jól kezelni a stresszes szituációkat, mert csak azt tanultam meg, hogy kussban kell legyek, ha valaki üvöltözik velem, akkor is, ha nincs igaza és teljesen random bőgési rohamok jöttek rám emiatt, mert képtelen voltam oldani a feszültséget magamban.
Én csak úgy nevelem a gyerekem, ahogy a való életben két felnőtt ember is lekommunikálna egy konfliktus helyzetet, figyelembe véve azt, hogy ő nincs azon az értelmi, érzelmi és idegrendszeri szinten, mint én, tehát neki ez sokkal nehezebb. De nem üvöltök bele izomból az arcába, hogy márpedig kussolj és ne zavarj, és hogy mersz hibázni vagy rosszat tenni, mert abból nem tanul meg semmit, csak a rettegést. Lehet lepontozni. És nem azt jelenti, hogy én mindent ráhagyok a fiamra, szigorú szabályok vannak, de nem megfélemlítéssel van ránevelve, hanem tanítom, ő tanulja, ha hibázik, segítek.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!