Mitévő legyek? Egy elkeseredett anya
Nyugodtan szidjatok,mondjatok el bárminek akkor is leírom őszintén ami a szívem nyomja . Nem tudom van-e más hasonló helyzetben,és ha igen, akkor ő hogy kezeli?
Van egy 2.5 éves kisfiam.
Kb 10 hónapos kora óta egyedül nevelem,az édesapja nem szeretne tartani vele a kapcsolatot.
Azt tudni kell,hogy a születése óta minden egyes napom maga a pokol.
Az első három hónapban csak ordított, ejjel-nappal fent voltam,az apukája semmiben nem segített. Emelett egy 3 szintes családi házat kellett takarítanom (akkoriban ott laktunk ) minden nap friss ételt csinálnom az exemnek stb. Nyilván erről a kicsi nem tehetett,de egyszerűen egy remalom volt az eletem.
Nem szeretném találni hogy hogy sikerült a baba,miért, mikor stb mert az úgy nagyon nehéz lenne,de tervezett gyermek volt,rendezett családi és anyagi háttér adott volt.
Lelkileg teljesen kikeszultem már akkoriban, a stressz,a baba ,a párkapcsolati problémak miatt.
Amióta egyedül nevelem még rosszabb a helyzet.
10 hónapos volt amikor külön váltunk az apukajaval,es q rengeteg stressz ,lakás intezes, depresszió valamint a mindennapi dolgok mellett elsiklott a gyerekneveles. Mindent megtettem és megvettem, tudatosan próbáltam q kicsivel foglalkozni, mégis egy iszonyatosan neveletlen kisgyerek lett belőle.
A családom nem tud segíteni ,a barátaimmal megszakadt a kapcsolat,és mivel külföldön élek senkire nem szamithatok.
Igyekszem sokat kint lenni vele ,jatszoteren stb mert az mindkettonknek jó,de ott is mindig ő a legrosszabb. Azt csinál amit akar, a jatekait kidobja a kukába vagy eldobja olyan helyre ahol tudja hogy nehéz kívenni és élvezettel nézi ahogy megprobalom kiszedni például a bokrokbol. Folyamatosan jon-megy ,maximum 2 percet tud egyhelyben ülni, éves közben is járkál hiába szólok rá. Verekszik ,nem hallgat rám .
Mostanában kinomban a tv elé ultetem 20 percre amíg kitakaritok olyankor általában egyhelyben ül.
Mindig valamit tönkre tesz ,mindig kitalál valami rosszasagot de nem akarom ezt se részletezni. Napi Kb 1-2 órát én is játszok vele vagy könyvet nézünk, de akkor is Folyamatosan mellettem can .
Nem tudok enni,nem tudok fürdeni ,q wcre is követ. Egy nyugodt pillanatom sincs és néha már annyira kivagyok idegileg hogy kiabalok vele .
Ha elmegyunk valahova, például egy bevásárloközpontba,ott is össze vissza futkoz, dobálja a sütiket, direkt kiönti a kavemat stb . Nem lehet vele bírni.
Az is nehezíti a helyzetet hogy hétfő óta ismét dolgoznom kell.
5kor kelek,7kor viszem bölcsibe és fél 8-tol Kb 1ig dolgozok. Hulla fáradtan elmegyek érte, fáj olyankor már mindenem ,és még csak akkor kezdődik itthon a katasztrófa vele egészen este 9ig .
Éjjel velem alszik egy ágyban.
Soha nem vagyok egyedül pedig én az a típus vagyok akinek szüksége lenne napi pár órára amikor csak magammal foglalkozok, vagy épp nem csinálok semmit .
Nem vagyok rossz anya és megprobalok megfelelni mindenkinek,teszem a dolgom . Fozok ,mosok ,takarítok dolgozok,és teljesen egyedül nevelem a fiamat.
De néha úgy érzem, hogy ez egyszerűen nem lehet az én életem. Hogy birjam ezt idegileg ? Folyamatosan hangoskodik, csapkod, zene ,mese,ha ezek nem akkor valamit tönkre tesz....
Orvosnál is voltam vele,állítólag nincs semmi baja ,de szerintem fejletlen az idegrendszere, de az is kehet hogy velem van a baj .
Meddig birjam még így ezt az életet? Úgy erzem hogy csak szenvedek.
Tudom ez nem szep tőlem és higgyétek el hogy nagyon szeretem a fiamat ,csak néha félek hogy nem tudom egyedül vegigcsinalni. Vagy ha igen,akkor csak így hogy egy törvénytelen,neveletlen pszichopata lesz belőle. Nem akarom elrontani az életet, de az én életem már tönkre ment - legalábbis jelenleg így érzem.
Bocsánat hogy hosszú lett és olyan össze- vissza de ezt is épp úgy írom hogy a wcn ülök, és sírok közben.
Hát, nálunk a pozitív megerősítést ahogy már írtam, pszichiater javasolta. Nem azt jelenti, hogy nincs nem, még mindet rahagysz a gyerekre.
Tegyük fel, a gyerek agresszív a játszótéren. Mielőtt elinduotok otthonról, azt mondod neki, ha ügyes lesz és nem lesz veszekedés, kap egy csokit. A gyerek jól viselkedik, te megdicsered és oda adod neki q csokit. A gyerek megerti, hogy ha jól viselkedik, azzal nyer valamit. A csoki egyértelműen behelyettesitheto bármi másra és egy idő utan szükségtelenné is valik
Tehát a jutalomért viseljedik jól, nem pedig azért mert helyesnek érzi. Ez miért jobb annál minthogy félelemből nem rosszalkodik?
Határokat kell húzni és következménynek kell lenni. A következmény pedig nem csak negatív lehet, de nem szabad kihagyni sem.
55!
Konkrétan hol szerepel az, hogy nincsenek határok és kovetkezmenyek?
Igen, eleinte a jutalomért viselkedik helyesen. Pont ugyanaz, mintha félelemből tenné. Hogy most attól fél, hogy megpofozod, vagy attól, hogy a sarokban ül fél órát, vagy attól, hogy haza mentek, az már olyan mindegy, nem? Itt azért viselkedik helyesen, mert látja, hogy az anyjának örömet okoz, hallja, hogy az anyja megdicseri és kap valamit, aminek örül. Idővel rögzül a helyes viselkedés.
57!
Ok, ezek szerint a gyerekpszichiater aki ezt tanácsolta, nem ért hozzá.
Szerinted mi a helyes megoldás akkor? A játszótéri agresszió példánál maradva. Jutalmazni ezek szerint nem lehet a megfelelo viselkedesert, büntetni szintén nem. Akkor?
Engem meg nem érdekelnek tudományos módszerek, nem fogok elmélyedni semmiben, nem pofozom a gyerekem, szerintem ezt SENKI nem írta.
Úgy nevelem ahogy nekem tetszik, pozitív és negatív következmények vannak, aminek része a büntetés és a jutalom is, de alapjáraton próbálok arra törekedni, hogy megértse azt, miért nem bántjuk az állatokat és dolgokat körülöttünk.
De van büntetés. És nem fogom magam elásni ha nálam is elszakad a cérna. Konkrétan az ilyen hozzáállást kàrosnak tartom, mintha azt közvetítené, anya bármit kibír, nem ember, nincs nála határ. Van határ. Ember vagyok, örömmel kézen fogva jár a düh, és nem fojtom el egyiket se.
Nem azt mondom hogy a pszichiáter nem ért a gyerekneveléshez, hanem hogy az nem a pozitív nevelés amiről szó van. A pozitív nevelés szerint büntetés, jutalmazás, és túlzó dicséret nélkül kell terelgetni a gyereket.
Én mondjuk a következményekben hiszek. Agresszív a többi gyerekkel a játszótéren? Akkor hazamegyünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!