Szülők, ha a gyereketek meg akar simogatni egy idegen kutyát, mit szoktatok tenni?

"Viszont sajnos a lányom elkezdett most idegen kutyákhoz odaszaladni, neki kerek perec megmondtam, hogy a kutyák nem szeretik az idegen gyerekeket és nem szabad simogatni csak a sajátot."

Vannak kifejezetten gyerekszerető kutyák, nem is kevés. Ne mondj ilyen butaságot a lányodnak. Azt ne hagyd, hogy csak úgy megsimogasson egy idegen kutyát, de miért ne kérdezhetné meg a gazdáját, hogy szabad-e? Nincs ebben semmi illetlenség. Majd a gazda megmondja, hogy szabad vagy sem. És nyugi, valószínűleg nem olyan ember, akinek egy kérdés egy idegen gyerektől már tönkreteszi a nyugalmát.

Amúgy ha te nem utazol liftben más emberekkel az teljesen rendben van, ahogy az is, ha más meg igen.

Szerintem a kutyák többsége nem így gyerekszerető. Érted. Nekik is van egy tempójuk. Valamikor odajön, pl most voltunk egy túrán, ahol tényleg nagyon barátkozó volt, a vendégekhez is mindig jön, beleül az ölükbe, egy idő után.

Az hogy épp sétál és Te eldöntöd, hogy most hagyja magát simogatni, az nem jó nekik. Terapiás kutyáknal van ilyen, ahol végig falattal jutalmazzák ezért, aztán vhol hagyják levezetni a feszkót és szaladgálni (a mi agility edzőnk terápiás kutyákat is képez, tudom, hogy ez konkrétan egy feladathelyzet egy erre kiválasztott és kiképzett kutyának).

Lehet néhány kutya, akinek ez valóban oké, hogy èpp szimatol és Te megsimogattatod a szembe jövő gyerekkel, de a kutyák többsége ezt azért hagyja mert rendesen megnevelték, és ugye Te mint gazda dönthetsz arról, ki érinti meg.

De annak a kutyának a séta amit vár egész nap, és amikor épp mész és szagol, akkor az utolsó ami kell neki, az egy idegen barátkozása. Főleg ha még gyerek is van a családban, akkor örül a szerencsétlen, hogy na most az ő "énideje" van, mehet jó tempóval stb.

A másik része meg tenyleg az, amikor a gazda csak úgy rábólint, de igazából a rossebb se tudja mi lesz, vagy ráugrik vagy nem, megugatja vagy nem, képen nyalja, szalad, odakap - na hát eddig nem volt baj.

Szóval én őszintén nem tartom helyesnek a leszólítós simogatást. Képzett gazda mellett talán nem állatkínzas, de képzett gazda nem is partolja az ilyesmit általában, tényleg néhány kivételtől eltekintve, vannak ilyen full gyerekcentrált fajtáknak ilyen egyedeim

És azert kérdezze meg a felnőtt, mert én már a mimikából látom a választ, plusz a kutya viselkedéséből, és nem kell semmit mentegetözni, már terelem tovább, megtartatom a távolságot és magyarázok (látod behúzza a farkát, ez azt jelenti, hogy... ).

Ha a gyerek előremegy ilyen helyzetben, mar kvazi kialakul a helyzet, mire egyáltalàn a felnőtt közbe tud avatkozni, vagy már addigra kellemetlen a kutyának illetve már csalódás a gyereknek, és a gazdit kérdeugeti, nyúlik a szitu.

Meg egyszerűen a legtöbb gyerek nem ért a kutyához, tehát a simogatást vegig szupervízolni kell, és amelyik hevesebb, annak úgy se megy.

Hogy nyújtsa a kezét, hogy értelmezze a választ, hová nyúljon, hogy, mennyit.

Ott a másik faktor, a kutya, aki szintén egy egyén, lehet rossz kedve, lehet más érdekli épp. Ettől még nem fogja bántani ha minden oké a kutya-gazda párossal, de összességébeb ez egy ilyen folyamat, és feltartasz vele egy idegen embert.

Ez megint olyan, hogy két felnőtt lemimikázza secperc alatt, egyszerűen látja, hogy a másik ember ráér-e, nyitott-e. A gyerek meg már ott van,.mire kérdezi, nyúl a kutya felé és már várja a várt választ.

Én még 2 másik gyerekért is felelek, az egyik egy elrohanós tipegő. Nekem sok. Sok esetben. Nyilvan nem a tipegőknek szervezett túrán az erdőben.

Plusz még 1 utolsó gondolat.

A kutya egy állat, méghozzá egy gyerek megnyomorítására, életének kioltására alkalmas állat. Egy tacskó is felszakítja az arcát, ha felugrik.

Kutyabolond vagyok, sokkal előbb voltam kutyás, mint anyuka, és nem hiszem, hogy "csak úgy" kijön belőle az állat. De.

Mit tudsz arról, aki vezeti az általad ismeretlen kutyát? A szemébe se nézel, mielőtt odaküldöd a gyereked, hogy a felügyelete alatt kerüljön kapcsolatba egy ismeretlen állattal...

Lehet hogy ő a szomszéd kutyasuli vezetője. De lehet hogy elsőkutyás egy egyhete hozott menhelyi kutyával. Vagy a félbolond Untyumpuli néni egy félbolond kutyával. Vagy valaki, aki jófej akar lenni, és nem veszi a saját kutyája jeleit stb.

Egesz más ha vkivel megismerkedünk, már elbeszélgettünk, tettünk fel kérdést, megfigyeltük a kutyát es a közös séta során spontán odajön a kutya... (de az megint egy külön állatfaj gazda amelyik cukin röhög, amíg a szafaládéra hízlalt labradorja kizabálja a gyerek kezéből a kekszet, pofannyalja és lökdösi, ezt is írták fentebb, nagyon nem ritka sajnos).

Nehogy mar az is sertés legyen, ha emberek egymáshoz szólnak. Társadalomban élünk, kommunikálunk egymással, akinek ez elviselhetetlen, az intézze el, hogy ne kelljen emberekkel találkoznia, ne a többi ember nézzen levegőnek mindenkit maga körül, csak mert van pár személy, aki valamilyen okból szeretne a társadalmon kívül élni, de nyilván annak a számára előnyös hozadekait azért élvezni akarja.

Ja és igen, ha a gyerekem szeretne kutyat simogatni, akkor arra biztatom, hogy ő kérdezze meg, mert önálló, talpraesett, asszertiv gyereket szeretnék nevelni. Ha udvariasan szól, semmi tiszteletlen nincs benne, ha egyik ember megszólít egy másikat, még akkor sem, ha az egyik ember történetesen gyerek.

Én sosem értettem, miért engedi valaki, hogy a gyereke idegen kutyákat simogasson. Az ember még a saját állata viselkedését se tudja 100%-ban megjósolni, sosem lehet tudni, mikor reagál egy egyébként barátságos kutya rosszul a gyerekekre.

Az én kisfiam is szereti a kutyákat az utcán, de azt tanítom neki, hogy csak nézni szabad őket, megsimogatni nem. És nem is értem, miért kellene arra bíztatnom, hogy kérdezze meg a gazdit, aki lehet, hogy menne tovább inkább a dolgára.

Nekünk szobamacskánk van, én se szeretem, hogy ha gyerekek jönnek hozzánk, mindegyik rákezd, meg lehet-e simogatni, és ha mondom, hogy nem, akkor jön a de miért nem, de hadd simogassák már meg. Én meg tudom, hogy a macska nem szereti és nem akarom, hogy valamelyik gyereket megkapja.

Én amikor csak kutyás voltam maximálisan támogattam, ha egy gyerek oda akart jönni a kutyáimhoz, mert azt tapasztalom, hogy rengeteg gyerek úgy van nevelve/szocializálva, hogy "jaj kutya", az valami, amitől félni kell/távolságot kell tartani. Így én mindig szívesen engedtem a gyerekeket. Volt olyan szituáció is, amikor egy parkban ahol engedelmeseztem és utána labdáztam a kutyámmal, odajött egy anyuka, hogy az autista kisfia ugyan fél a kutyáktól, de közben érdeklik, nézheti e. Felajánlottam neki, hogy nyugodtan dobjon neki labdát, az enyém visszaviszi neki és leteszi elé. Nulla testi kontaktus, mégis van interakció kutya és gyerek között, ami pozitív élményként épül be.

Amióta gyerekem is van, még gyakrabban kérdezik meg, hogy megsimogathatják-e. Pláne, hogy látják, hogy jól neveltek. Pl sétálunk és ha szembe jön gyerekes, akkor mindig behívom láb mellé és lefektetem őket. És általában ilyenkor jön a kérdés. Engem egyáltalán nem zavar.

De akkor sem zavarna, ha csak szimplán odajönne vagy utánamszólna, mikor sétálok.