Zavar titeket, ha egy idegen nő megsimogatja a gyereketeket?

Igen, zavar. Valamiért a kisgyerekek és a terhes nők teste "közkincs", bárki feljogosítva érzi magát, hogy fogdoshassa. Én elhatároztam, hogy ha legközelebb valaki (idegen) elkezdi simogatni a gyerekem, akkor én is meg fogom simogatni az illetőt ugyanott, ugyanúgy.

Drasztikus lettem ebben a kérdésben. 9 éves koromban szexuális abúzus áldozata voltam, és amikor felnőttként feldolgoztam ezt az élményt, tudatosan foglalkoztam ezzel a témával, arra a felismerésre jutottam, hogy a gyerekmolesztálások egyik oka éppen az, hogy a gyerekeknek nem tanítjuk meg, hogy a saját testük a saját tulajdonuk, és igenis joguk van elutasítani, hogy egy felnőtt hozzájuk érjen. Mert mit tapasztal a gyerek: egy vadidegen elkezdi simogatni, és anyuka támogatólag mosolyog, még örül is neki. Egy kisgyerek pedig még nem tud különbséget tenni a különböző testrészek intim volta között, neki az van a tudatában, hogy a felnőttnek joga van hozzáérni. Én a lányomat már megtanítottam arra, hogy ha számára kellemetlen az érintés, akkor igenis joga van elutasítani, bármilyen korú és nemű személy ér hozzá. A gyerekem teste nem köztulajdon!

Számomra ez egy kedves gesztus. Mint az is, ha szóba elegyedek valakivel pl. a postán, és beszéd közben, jelezve a szimpátiáját, megérinti a karom. Olyan rideg világban élünk, nekem kifejezetten üdítő, ha egy kedves, szeretetre képes emberrel találkozom.

Egy simogatás a fejre még nem molesztálás szerintem. Ilyen alapon ha valaki hozzám szól vagy rám mosolyog, azt is zokon vehetném, tartva attól, hogy zaklatássá fajul.

Tudatosítani kell persze a gyerekben, hogy joga van megvédenie magát. Vigyázni kell rá, hogy ne kerülhessen lehetőleg abba a helyzetbe, hogy molesztálják. De attól még lehet belőle közvetlen, empatikus emberke. Én nem szeretném folytonos rettegésre és készenlétre kondicionálni. De ez az én meglátásom, tiszteletben tartom és megértem, ha valaki erről másképp vélekedik.

# 5: A kar megérintése más, mint a fejé. A mi kultúránkban maximum a kart lehet megérinteni a társasági zónában, de inkább azt sem. Én nem szeretem, ha idegenek érnek hozzám.

Az én véleményem az, hogy egy gyereket is úgy lehessen megérinteni, ahogy egy felnőttet.

Ami pedig a molesztálást illeti: a gyerekek nem tesznek különbséget az intim és nem intim zónák között. Ők az egészből csak annyit érzékelnek, hogy anya engedi, hogy egy idegen megérintse őket. A gyereknek nincs saját véleménye, tapasztalata a társas érintkezés szabályairól, azt sajátítja el, amit a szüleitől tapasztal. Ha azt tapasztalja, hogy az idegen felnőttnek joga van hozzáérni, akkor ez válik számára normává. És ha történetesen máshol ér hozzá, azt sem fogja furcsának tekinteni.

A gyermekek körülbelül 10%-át éri valamilyen szexuális abúzus, többnyire olyan helyzetekben, amire a szülő nem számít. Leginkább ismerősök, családtagok köréből.

Lehet a fejet a homokba dugni, de ez igenis egy létező probléma, örüljön neki, aki nem érintett benne! De nagyon sokan érintettek, és a molesztálások többségéről a szülő még csak nem is tud!

# 5: Te mit szólnál hozzá, ha mondjuk a postán, beszélgetés közben egy idegen elkezdené a fejed, vagy az arcod simogatni? Azért azt már furcsállnád, nem? A gyerek miben más? Azért mert ő kicsi, neki mások az intim zónái? Vagy hogyan kellene megtanulnia, hogy mi fér bele és mi nem?

Teljesen más a mosoly, más a kar megérintése, mint a fej simogatása. Ez felnőttek között elfogadhatatlan lenne, akkor egy kicsi gyerek fejét miért van joga simogatni valakinek? Csak mert gyerek?

Nekem a haj nem intim testrész. Nem látom, mitől más, mint a kar.

A kisgyerekek fejét gyakran simítjuk meg, pl. az óvónéni is, de puszilgatni nem szokta, mert az már intim dolog. Viszont az óvónéni egyik felnőtt haját sem simogatja meg, mert ez a felnőtteknél nem szokás.

Egyébként engem is próbáltak molesztálni 12 éves koromtól több alkalommal, különböző felnőtt férfiak. Gyorsan leállítottam őket durván, nem történt durva dolog emiatt.

Pedig én úgy nőttem fel, hogy természetes volt, hogy egy felnőtt megsimogatja a fejemet. Falun laktunk, ott ez megszokott volt, mert közvetlenek voltak az emberek. tehát én azt tapasztaltam, hogy nem itt kezdődik a tiszteletlenség, talán emiatt gondolom másképp, mint ti. Vitatkozni felesleges róla. Egyszerűen mások a megéléseink.