Hogyan kezeljem ezt a brutál hisztit?

Jézusom magára hagyni? Nem! A helyzet az hogy létezik az a hiszti amit nem szabad figyelemmel jutalmazni, de ez jól elkülöníthető attól amikor a gyermek vlaóban nem tudja kezelni az érzelmeit, és ebben az esetben a figyelemmegvonás rendkívül káros és egy életen át kihat az életére. Fontos különbség hogy ha hiszti közben értelmes szavakat mondatokat mond, az figyelemért megy, ekkor s ekell feltétlen otthagyni, de itt nem erről van szó, a gyermek sikít hörög, képtelen kezelni az érzelem hullámot amin átmegy, ez trauma a számára ilyenkor, és ha azt éli meg hogy ezért büntetik akkor egész életében retteghet az érzelmeitől illetve azok kimutatásától.

Fontos technikák lehetnek a segítségetekre amihez szakértő segítségét is kikérheted, de amikről én tudok, hogy először nem csak felállítod hogy na most megyünk, hanem szólsz neki kétszer, elsőzör kb fél órával indulás előtt utána 10 perccel, hogy lelkileg fel tudjon készülni rá. Ez fontos lehet, hogy nem cska kiszeded a kis világából ahol olyna jól érzi magát...

Másik módszer hogy választási lehetőséget adsz neki, sokszor segít ha választhat, akár két butaság közül, de úgy érzi ettől hogy neki is kontrolja vna a vele történő dolgok felett...választhat két csoki közül de csak az egyiket, például...

Illetve kicsit nagyobbaknak való de megpróbálhatsz hozzá lassan beszélni ha látod hogy kezdődik a hiszti és ráveheted arra hogy vegyen pár mély levegőt, elmondhatod neki hogy semmi bja, később még visszajöttök, egy másik alkalommal.

Ilyenkor fontos hogy ne azt élje meg a gyerek hogy se a belső érzelmeit nem tudja kontrollálni, mert fontos hogy tényleg nem képes rá ilyenkor, gyakorlatilag áldozatként vergődik az érzés szorításában, nem segít a szídás, vagy ha ezért ellene fordulsz, az csak traumatizál ilyenkor. Illetve ha már belül smemi kontroll akkor legyen kontrollja a külső események felett...például a leírt módokkal.

Ne hagyd egyedül, és ne büntesd, ne szidd meg amiért ezt csinálja, olyna mintha egy pánikrohamot átélő emberrel tennéd, nem direkt csinálja, szenved,s egítség kell neki.

Ami még fantasztikus módszer hogy később beszéltek róla, ehhez már bőven elég nagy, beszéltek róla amikor kb lenyugodott hogy az előbb nagyon sírtál mi történt? mesélje el ő maga a kis szavaival mit élt át, nevezzen megérzelmeket, legyen szókészlete rá, fejleszd ezt a részét, amit meg tudunk nevezni mindig kevésbé ijesztőbb már. ez segít abban is hogy az aktikulálatlan hörgés és visítás kommunikációvá tudjon alakulni, az pedig már egy kifejezőeszköz.

"És csak azt tudja az ember kezelni, amit ért"

Nagyrészt egyet értek ezekkel, szerintem sem mindig jó magára hagyni a gyereket, ha hisztizik, max akkor vonulj el/küldd a szobájába, ha olyan idegállapotba hoz a hisztivel, hogy már megcsapnád/lelocsolnád.

Viszont ez a bemásolt idézet olyan ordas nagy kamu/ferdítés, hogy már nekem fáj. A gyerek nem azért nem tudja befolyásolni az érzéseit, mert nem érti őket, tisztában van ő vele, hogy miért üvölt, csak nem képes befolyásolni. Érzelmeket felnőttek sem képesek befolyásolni! Gyakran heves érzelmeknél a viselkedést sem! Most ezt várjuk egy gyerektől, hogy heves érzelmeknél majd befolyásolja a viselkedését.. nevetséges.

Idegrendszeri és tapasztalati dolog, semmilyen nevelés nem oldja meg, hanem az agyi érés folyamata ÉS az idő. Aki kifelé dühös, az idővel lesz valamivel jobban kontrollálható, aki befelé dühös, az is. Csak az idő és az idővel kialakuló agyi változások javítanak a dolgon.

Amúgy a kizökkentés tényleg hatásos, de ne olyannal csináljuk már, ami rossz a gyereknek. A macskás például jó, de elterelhetjük mással is a figyelmét, de ha nem elég erőteljes inger, csak ilyen "nézd ezt a gyíkot a kövön", akkor nem biztos, hogy fog menni. Továbbá az agy ügyesen alkalmazkodik jutalomhoz/büntetés elkerüléshez, de ezek csak minimális változást hoznak.

A valóság, hogy a gyerek nem képes semmivel szabályozni magát, mivel még nekünk, felnőtteknek is nehezünkre esik, sokszor nem megy, így ki kell bírni, el kell viselni, ha meg nagyon nem bírom, távolodj a gyerektől, mielőtt helytelen reakciód lenne, mert a sírás idegőrlő.

Sokszor segít, ha a gyerek tesz valamit(kimondja, hogy dühös, üti a párnát, vagy ilyesmi), de nem szünteti meg, nem segíti a kontrollt, viszont társadalomba nem beilleszthető szokásai alakulhatnak ki tőle..

Amúgy a társadalomba leginkább beilleszthető az, amit az első pár kommentelő csinál, hogy a gyereket magára hagyja, hogy feldolgozza az érzéseit. Ez az elvárás oviban, iskolában, egyetemen, munkahelyen is, hogy szépen elfojtják(szebb kifejezéssel késleltetik) a reakciójukat egész addig, amíg olyan környezetbe nem kerülnek, hogy kiengedhetik(pl a szobájukban) De erre rendkívül kevesen képesek, felnőttek közt sincs sok ilyen ember, a legtöbben azonnal reagálunk a stresszes helyzetre, nem tudjuk visszatartani órákig, amíg nyugiban kiengedhetjük. Az átlag feletti képességeket jelent, ha valaki igen, és pont ilyen magárahagyós technikával lehet kiváltani, esetleg büntetéssel. Rövidtávon borzalmas, de hosszútávon hasznos, ha az ember x ideig vissza képes tartani az érzelmekre adott reakcióit, és ugye ezek gyerekkori minták..

Nálunk senki sem volt babusgatós, én pl nem tudom késleltetni a reakcióimat, nem tudom visszatartani a sírást, dühöt, szégyent, és ha meg akarnak ölelni, még kevésbé megy, nekem a legkönnyebben a megnyugvás egyedül megy(engem mindig beküldtek a szobámba és nem szóltak hozzám, amíg hisztiztem, vagy felképeltek/hideg vízzel lelocsoltak). Sajnos az érzelmek még mindig jönnek hevesen, nem tudom palástolni őket, de egyedül nyugszom meg gyorsan. Gyerekem ölelésre, babusgatásra nyugszik meg gyorsan(én ugye ezt próbáltam), de senki nincs, aki oviban/suliban megölelné, pláne akkor nem, ha ő a "vétkes", aki hisztizik.. Totál rossz taktika, a világ nem fog alkalmazkodni hozzá, 30 gyerek mellett nincs lehetőség arra, hogy a kis sérelmeit elmondhassa, és ha belekiabálja a másik arcába, hogy "most nagyon dühös vagyok rád, utállak amiért ezt csináltad" csak idiótának nézik.

Csendben rendezze le magában/késleltesse, nyugodjon meg egyedül elvonulva. Ezt várják oviban és suliban, és ha arra szoktatjuk, hogy mondja el mit érez/üssön párnát és ölelgetve nyugtassuk, öleljük, akkor ezek nélkül nem fog neki menni, és jön az a helyzet, ami nálunk van, hogy az indulatkezelése nem megfelelő.. Pedig csak azt csinálja, amire tanítottam, babusgatást várna, beszélgetést, és meghallgatást, milyen dühös a másikra, mert az valamivel megsértette. De ez ovi/iskola, erre lehetőség nincs.

13: gratulálok, amit te késleltetésnek aposztrofálsz, az igazából a legkárosabb dolog, az elfojtás. 🤦

Az a gyerek, akit nem hagynak magára a rossz érzéseivel azt tanulja meg, hogy nem csak akkor szerethető, ha jó érzései vannak, jót csinál.

Istenem, csak kezeljétek úgy a gyereket, hogy tudjátok róla hogy ő most úgy éli meg az érzelmi hullámot, hogy előtte nem érzett még hasonlót, amikor először éltetek meg szerelmi bánatot vagy gyászt, nektek is kontrollálhatatlan volt nem? pedig akkor már idősebbek voltatok, valószínűleg. Ugyanez, sose érzett erős érzés és jön, és máskor meg megint jön, meg kell tanulnia kezelni, a hidegvíz elveszi ennek lehetőségét, és azt üzeni neki, hogy nem elég, hogy borzalmas érzelmi vihart élsz át, még ezért arcon is öntenek majd, vagy totál nem fogs zérdekelni senkit, főleg nem az akkoriban még istenségként tekintett anyádat, egyedül vagy, és ez mindig is így lesz.

Igen marahakényelmes, hogy leszokik a hisztiről...aztán nekünk már nincs is vele dolgunk, majd a párkapcsolataiban szív vele valaki más, hogy képtelen kimutatni az érzelmeit mert fél egy akkor már nem visszahívható emlék alapján a következménytől.

Az lenne, de képzeld el, hogy mennyi baja van 30 gyereknek egy nap.

Felének sem lehet mindig a lelkét ápolni, 5 percenként konfliktusuk van. Én is szeretném, ha lenne 3 emberenként egy felnőtt, aki segít nekik, megölel, meghallgat, akkor is, ha te vagy a "hisztis", de ilyen sehol sincs. Közösségben az egyén érdekei a közösség érdekei alá kerülnek. Ez az élet.

"a feszültség később kijön otthon(biztonságos környezetben)"

És annak a gyereknek, akire rácsukják az ajtót otthon (a biztonságos környezetben), hogy oldd meg egyedül, az szerinted mit tanul belőle?

Plusz a legtöbb ember, a kis elraktározott munkahelyi feszkóját, ráborítja a családjára, ők isszák meg a levét. Iszonyatosan káros.

A feszültség jöjjön ki ott, ahol helye van. Azt kell megtanulni, hogy legyen benne kontroll. A családban nincs helye az innen-onnan összegyűjtögetett feszültségnek, mert az a családra nézve káros.

Az meg végképp elfogadhatatlan, hogy egy gyerekre rácsukja valaki az ajtót, amikor rosszul érzi magát, és azt mondod neki, hogy oldd meg. Jó, hogy nem teszed hozzá szülőként, hogy "nem segítek, ne is várd". Viszont az üzenet ez.