Hogy kezeljem ezt a fajta hisztit?

Írtad, hogy el van kényeztetve. Ebből piszok nagy problémáid lesznek a jövőben, úgyhogy szólj mindenkinek, hogy kezdjenek normálisan viselkedni a gyerekkel.

Így is felkötheted a gatyát, mire "rendbe szeded", már így is a fejedre nőtt. :(

Nehéz ezt megítélni... Nyilván, jó, ha szakemer is látja; inkább feleslegesen, sem mint, hogy probléma esetén ne.

De lehet szimplán ilyen természetű, lehet, hogy a Karácsony utáni hosszabb kihagyás, több inger, családi 'pátyolgatás' után most nehezebb visszaszoknia.

Valószínűleg Erzsike nénit szereti a legjobban, hozzá ragaszkodik, ezért emlegeti mindig Őt.

Kislányom is 2,5 éves. Szintén egyke. Engem is mindenhová húz, mindenhol ott kell lennem; még akkor is, ha egyedül játszik, csak üljek ott mellette.

Persze így felnőttként nem egyszerűek a mindennapok, de cserébe én is odahívom, és bevonom a napi teendőimbe.

Én azért nem esnék kétségbe az általad leírtaktól. Miután megnyugszik, vagy mielőtt még bármi történik (pl. nekiálltok építeni); már beszélnék Neki arról, hogy valószínűleg ha már túl nagy az a torony, akkor össze is fog dőlni, és sokszor mondanám Neki, hogy sokat kell próbálkozni, gyakorolni, hogy igazán jól menjen, de ebben a hiszti egyáltalán nem segít.

Persze ettől nem fog egy csapásra megszűnni semmi, de 'el kell ültetni a fejében a magot'. Ha pedig egyszer csak sikerül, akkor örüljetek együtt, tapsold, szeretgesd meg, és utalj vissza a mondandódra, hogy 'ugye, hogy érdemes volt hiszti helyett inkább újra megpróbálni', vagy 'látod, milyen jó, hogy nem adtad fel/ sokat gyakoroltad'...stb.

Addig pedig, amíg nem juttok el idáig, én nem építeném fel egyedül helyette újra, hanem közösen csinálnám Vele. Ő is tegyen hozzá, hogy lehessen sikerélménye. És igyekeznék egyre kevésbé részt venni benne; pl. már nem én rakom oda a kockát, hanem Neki adom. Ha vonakodik, akkor megmondanám, hogy szerintem hova tegye.