A te gyereked tehetséges valamiben, látod, milyen szakma/életcél felé kellene terelgetni, segítenél az enyémnél?

Ne már, hát senki nem fogta fel, hogy a gyerek tehetségét keresem, hogy kiteljesedhessen és boldog lehessen a munkájában? Tudjátok mi akar lenni az enyém? "nem tudom, semmi"-pont, amit én is mondtam régen. Nincsenek ilyen vágyai, törekvései, már járt 4 különböző sportra, tanult zenét is, nyelvet is, és egyiket sem akarja. Nála nincs ilyen, hoyg ezt akarom, azt akarom, ő kallódik, csapong, és nem az van, hogy x ideig valami, mint amit itt írtatok, hanem közömbös minden iránt, és ez megrémít, mert én is ilyen voltam/vagyok. Minden dolga megvan kiskora óta, mikroszkóp, teleszkóp, könyvek, elektromos készlet, verseskötetek, minden létező tornaszer, állatok körülötte, veteményes/gyümölcsös, meg tényleg minden, és nem igazán lelkesedő, egy témánál megmaradó, kitartó típus egy hétig sem, nem hogy pár hónapig..Megkérdezem hova szeretne menni "nem tudom, sehova". A videójátékkal sincs bajom, csak nem szabad túl sokat hagyni, amíg még kicsi, később úgyis rákattan, féltem a nettől még.

Nem most akarom eldönteni az életét, csak tudni szeretném a kompetenciáit, ha megkérdezi, hogy anya, miben vagyok jó, mert ő nem tudja, akkor én tudjam. És igen, nekem is elég mindenből a közepes, valamiben amiben tehetséges és ÉLVEZI(amiben tehetséges vagy, azt általában élvezed), abból legyen jó. Sajnos nem rajzol túl jól, és nem is szeret különösebben. Azt szeretném, hogy legyen szenvedélye valamilyen terület iránt, mert tudom mekkora szívás, ha nincs. És sokat ad, ha 12 évesen tudják magukról, hogy hajlékonyak, zenélnek, vagy mittudomén programoznak, vagy akár csak kiemelkedőek videójátékban, szóval ismerik magukat. Ahhoz meg nekem is kellene ismernem a gyerek képességeit, de nem tudok egyet sem kiemelni a többi közül az olvasáson kívül, erre viszont nem lehet építeni, nincs ilyen szakkör, és a szövegértése nem is az igazi a humán pályához. Írtam, hogy elég jó, hisz csupa ötös, csak nincs meghatározó dolog az életében, ami hatással lenne rá. Most ha végignézek a barátain: lány, aki "nagyon lányos", körömlakk, csinosság, frizura, fiúk, van, aki világ országait betéve tudja, zászlókat ismer és jellegzetességeket- utazni akar, van, aki a tengeri dolgokért rajong, van, aki számítógépért, van, aki babákat gyűjt, van, aki állatokért van oda.. Szóval ez az a kor már(meg az előző kettő), mikor látszik, ki milyen személyiségű, mik az erőssége, érdeklődési körük van, az enyémnek meg nincsen ilyen..Szereti ő az állatokat, de nem nézné meg a kutyás kártyáit, hogy elolvassa a kutyfajták jellegzetességeit, meg ilyesmi, és így van mindennel, nem lelkes, nincs kifejezett érdeklődése, tehetsége és szerintem ez nem jó. Aki hajlékony, már 3 évesen itt parádézott a spárgájával, élvezte, hogy tudta csinálni, akinek remek szómemóriája volt felmondta a verset magától, az enyém meg nem ilyen semmiben. És ez zavar, szerintem nincs rendjén. Lelkesnek kellene lennie BÁRMI iránt, érdekelnie kellene valaminek. Szeretném, ha találna örömöt az életben, és ha talált, abból ha fejlesztjük, meg is lehet élni. Akár rajzolásból is. Nem muszáj felnőttként ebben a szakmában dolgoznia, csak legyen valami, érdekli, és jó akar lenni belőle, amire járhat suli mellet, nem azért mert én mondom, hanem mert élvezi. Már járt mindenre, mert én mondtam, magától nem akart semmire, de tényleg semmire járni. Minden lehetőség megvan körülötte az élet minden területéhez, még ha a burkolás érdekelné, ahhoz is, de semmi. Most is választhatott tábort, játszóházas tábort választott.. Se festés, se fotózás, se rajz, se cirkusz, se állatkert, se term.tud tábor, se semmi ilyesmi, pedig itt rendeznek, indián, divat, kémiai meg cserkész, meg katonás meg mindenfélét. Nem kell neki tematikus tábor, húzza a száját, nincs kedve, nincs érdeklődési területe.

Ja, nekem is van ilyen osztálytársam, véresre és holtfáradtra dolgozza magát, és rájött, hogy nem fenékig tejfel, és nem lesz GYEDe, ha nem vállal rendes állást. Mondjuk rajta látszott, hogy ki akar menni, de hú, kegyetlen nehezen élnek, megszakad a sok fizikai munkától.

A többieknek van. Látom, már oviban is volt, aki növényeket babusgatott, vagy ilyesmi, suliban is látszik, a gyerekeknek van bizonyos érdeklődési körük, az enyémnek nincs. Aki iskolások közelében van, az pontosan tudja, hogy x gyereket érdekli valami, bármi-pl kakukás akar lenni és várja a kukást az ablakban, kiviszi a szemetet, integet nekik meg ilyesmi. Az enyém nem ilyen, nem lelkesedik, nem rajong semmilyen területért, nem akar semmit csinálni kedvtelésből, hanem olvas-szerepjátékozik. Az olvasás még egy stabil pont lehetne, ha biztos lennék benne, hogy érti, amit olvas, de nem vagyok. Simán lehetne szerkesztő vagy ilyesmi, de szerintem csak azért olvas, hogy ne unatkozzon, a maradék idejében meg családosat-barátnőset játszik. Ez a két kedvenc időtöltése, de persze csinál mindent, csak nem magáért, nem a maga kedvéért, nem leli örömét tevékenységben, nincs érdeklődése. Nehogymár oké legyen, ha egy gyereket nem érdekel semmi különösebben. Egyébként kedvenc étele sincs, kedvenc játéka sem volt soha. Mintha hiányozna belőle a szikra, ami belőlem is hiányzott, és nem erőltetés ölte ki(nekem semmit nem erőltettek sajnos), hanem nem is volt. Tudom, hogy szívás így, szeretnék neki segíteni, hogy örömét lelje valamilyen tevékenységben, hogy megtapasztalja milyen jónak lenni valamiben, hogy magáénak érezzen egy tevékenységet, a személyisége részét alkossa, hogyha megkérdezik mit szeretsz, ne azt mondja, hogy "nem tudom, semmit sem különösebben"-mint én, és mint amit ő is mond erre a kérdésre. Szeretném, hogy tudja, mit szeret, és amit szeret, azt majd szeretné csinálni is, ezáltal jó lesz benne:) Nem a lehetőségek hiánya a baj.

DEHÁT NEM ÉLVEZI!

A kisgyerek csapong, lelkesedik, megtalálja önmagát valamilyen tevékenységben, az enyém meg nem!

Arra gondoltam, hogyha megtalálom miben ügyes(amire még nem gondoltam), akkor bátorítom jobban, mint a többiben, és magáénak tudná érezni a dolgot, és elmehetne ilyet táborba, közösségbe, ahol kiélheti a dolgait és fejlődhet bennük. Egyébként még arra gondoltam most reggelre, hogy akadálypályák tetszenének neki(talán ezért szereti a játszóházat), ilyen ninja warrior cucc, meg éves felfújható akadálypálya verseny cucc, megnézzük, ez könnyen elérhető, meg talán a könyvekben a történeteket szereti, ki is találhatna egyet, forgatókönyvíró lehetne, szerintem a kifejezést sem hallotta még az életben, szóval utána nézek, hol szerezhetne erről tudást, van e kedve.