Nem bírok már vele, nem szeretem?

Kedves Kérdező! Én átérzem a helyzeted, nekem 3 gyerekem van, 21 és 24 hó a korkülönbség. Mindhárom fiú. Az első gyerek kb mintagyerek, mindenhol dicsérték, irigyelték a játszón, hogy milyen szófogadó, okos, jól nevelt. A a második... Kb másfél éves korában kezdődött, dührohamok, rombolás, folyton sík idegvolt, többnyire engem vert, harapott,amit mondtam, egyik fülén be, másikon ki. Elengedtem az utcán a kezét, pl hogy elővegyek egy zsepit, kirohant az útra, a bevásárlást végigüvöltötte, a saját lábát törte, mikor megpróbáltam megakadályozni, hogy betörje a fejét. Közben ugye rá fél évre született a kistesó, rálepett, fakockával dobta. Plusz covid és home office mindenkinek. A férjem pszichológus, marha jó volt otthonról dolgoznia úgy, hogy kint örjöngés. Nem mertem már egyedül maradni velük, ugyan meg nem utáltam, de már nagyon féltem, hogy megfogom. Plusz féltem tőle fizikálisan. Kb fél éve tartott ez az állapot, Közben persze mindennel próbálkoztunk, mikor a férjem felvetette, hog, lehet, hogy autista, az sokmindent megmagyarázna. Elkezdtem utána olvasni, meg mivel szakmabeliek vagyunk jó kapcsolati hálóval azonnal irány auti spec gyógypedagógus. Lehet sokan egy ilyen diagnózistól összeomlanak, de nekem oltári megkönnyebbülés volt, hogy nem én vagyok rémes szülő, mert azért ennyire durván nem lehet félrenevelni egy gyereket, ha egyébként mindent megteszünk, hogy jó legyen. Végül a szemléletünk teljes átformálasa mellett kb fél év alatt sikerült úrrá lenni a legnehezebb részén, persze ez nem jelenti, hogy már nincs semmi baj, de mi is jobban megértjük, és tudunk az igényeihez alkalmazkodni, így Ő is kezelhető, jár rendesen oviba 4 órát, szeretik ott is. Szóval nem veszett fejsze, még ha nevelési hiba is van mögötte, és/vagy a túl sok változás, akkor is lehet ezt még korrigálni ilyen kis korban. Én nem gondolom, hogy utálod, akkor nem ide írogatnál segítségért, hanem leszarnád a dolgot.

A szülés utáni depresszió, a magány és a dackorszakos 3 éves gyerek, az durva kombó. Nem tehetsz róla, de ő sem. Szakember tud neked érdemben segíteni.

Én a helyedben szakemberhez fordulnék és nem itt kérdezgetnék, mert azok alapján amiket le írtál az depresszió...tudom , mert mi is kint éltünk külföldön..gyerek előtt minden jó volt, nem igazán zavart az ,hogy csak ketten vagyunk a párommal...aztán ,amikor megszületett a fiúnk éreztem a dolgok hiányát...ugyan ebben voltam, igaz én soha nem vezettem le a gyereken, de éreztem nem vagyok jól, depressziós vagyok .. szakemberhez fordultam ,majd haza költöztünk... 2 éve lakunk itthon ,de minden ezerszer jobb! Újra boldog /boldogok vagyunk!

Nem is kértem ,hogy meg erősíts abban,hogy haza költöztünk☺️Én csak arra reagáltam, hogy írtad kint éltek és semmi segítséged, se barátok semmi nincs... , valószínűleg ez is közrejátszik a depresszióban! Többen is írták fordulj szakemberhez. Kívánom meg oldodjanak a gondjaid!

Kérdező, szerintem vegyél kicsit vissza, a válaszoló nem támadott meg téged, te viszont őt igen, és elég csúnya ez. Nem normális, hogy így harapsz. Nem haza kell menni, senki sem azt mondja, de szakemberhez sürgősen, mert gondolom nem te akarsz az lenni akit mindenhol kinéznek, mert üvölt és nem bír viselkedni. Pl. most itt sem. Elgondolkodhatnál kicsit magadon.

Kedves utolsó köszönöm!🙏🏻 Ezért is nem reagáltam! Remélem azóta már fel keresett egy szakembert!