Nem bírok már vele, nem szeretem?

Másfél éve külföldre vittétek, aztán kistesója is született, aki ezek szerint "A jó gyerek", az anyja meg ingerült vele és nem szereti. Én nem csodálkozom, hogy kezelhetetlen, ne haragudj.

Elmúlik, ha megpróbálsz empátiával fordulni felé és nem csak magadat sajnálod. Ha nem bírjátok a külföldezést, gyertek haza. Nem minden a pénz.

A kérdés úgy látom, hogy elmúlik-e?

Hát nyilván fog változni még a gyerek is, tehát elmúlhat. De segítségre van szükséged.

Ennyi alapján szerintem is menj pszichológushoz, mert nekem is az jött le, hogy valami van, amit te sem tudsz megfogalmazni. Lehet a nagyobbikban látsz egy rokont vagy magadat? Csak tippelek. És sajnos nem volt jó ötlet szülni egy másikat, hogy ott majd tiszta lap, ha az elsővel ennyire szenvedsz, mert a két gyereked két különböző ember, és sosincs tiszta lap csak lutri személyiségek. Vállaltad a zsákot, most már vinni kell, nem kibújni.

De szeparációs szorongás, költözés, dackorszak, testvérféltékenység... Ezeknek olvass utána, hátha irreális elvárásaid vannak a gyerek felé és kapsz gyakorlati ötleteket a neveléshez. Fejlődéspszichológia könyvek jók pl. És hát kb. az 1 éves kor az, amikor már biztosan bele kell állni a konfliktusokba, már nem csak kiszolgálni, boldoggá tenni a gyereket, plusz egész nap rohangálni utána, de akkor is bajba keveri magát. Ha te valamiért eltolod őt magadtól, az igényeit hisztinek minősíted, ugyanakkor elvársz olyasmiket, amiket nem tanítottál meg, és még berakod egy fiókba, hogy "ő ilyen rossz", azaz már nem hiszel benne, csak még kezelhetetlenebb lesz. Lehet, csak tudatosabban, következetesebben kellene vele foglalkoznod... ? Látatlanban nehéz megítélni, mit csinálsz, mit nem, de tényleg olvass össze mindent a témában önfejlesztésként, amit találsz illetve kérd szakember segítségét, hogy kicsit kívüről lásd magadat.

Alapvető probléma, hogy úgy látom, te magad is magányos vagy kint.

Még én is néha annak érzem magam, pedig én csak másik városban lakom a családtól, nem másik országban, és még így is azon gondolkodom, hogy el kellene költözni közelebb a szülőkhöz meg a családhoz.

Szerintem neked nagyon nem jött be ez a külföld dolog sem.

Anyagilag lehet, de közben meg tönkre mész te is meg a gyerekeid is (lehet a kisebbnél is idő kérdése még).

Én nagyon megfontolnám a hazajövést, vagy legalábbis magyar szakember segítségét. Biztos van ott is, de nagyon nem olyan idegen nyelven kifejezni magad meg a gyereknek sem, meg megérteni mit akar mondani az illető szakember.

Nem tudom m létezik-e akár online ilyen beszélgetés, de utána néznék a helyedben.