Középkorú férfiként nem szeretek mindig mindenről beszélgetni, nem bírok panaszt hallgatni. Nagy a baj?
Harmincas férfi vagyok. Két-három éve kezdődött, hogy eléggé elkezdtem szelektálni azt, hogy kit hallgatok meg.
Egy hosszabb párkapcsolatom azért ment tönkre, mert nagyon sokat panaszkodott a munkahelyéről az ex barátnőm (napi 1-2 óra panasz legalább, munka után), rólam semmit sem kérdezett (hogy vagyok?), ezért kialakult egy ellenérzés bennem bármilyen témájával kapcsolatban. Ezután nem beszélgettünk, elhidegültünk, szakítottunk.
Előtte órákat tudtunk beszélgetni, még a szakítás előtt egy évvel is.
Legtöbbet nap közben a kollégáimmal beszélgetek. Aki panaszkodni akar az életének nem a munkahelyi részéről, azt igyekszem elhárítani, illetve udvariasságból nagyon ritkán meghallgatom, de közben teljesen máshol jár a gondolatom, akár percekig. Van olyan személy, akit szócséplőnek ismerek, őt abszolút képtelen vagyok meghallgatni.
Ha a szüleim szeretnének bármiről panaszkodni, az első jajgatós mondatnál (kevés a nyugdíj, a szomszéd már megint ide parkolt, stb.) lelépek a színről, vagy lecsitítom őket.
Amikor valami szakmai témáról van szó a munkahelyemen, vagy a hobbikról beszélgetünk, esetleg szakmai konfliktusokról, akkor aktív hallgató és beszélgető vagyok természetesen. De amint valakinek a problémái kerülnek elő, vagy azt érzem, hogy ő csak beszélgetni szeretne, de a mondandója sehogy sem releváns és hasznos, rögtön kikapcsolok.
Nagy a gáz? Antiszociális vagyok, vagy ez egy mélyebb sérülés eredménye?
válasza:
válasza:Nem, ez nem az introvertáltság jele!
A normális emberek nem szeretik a nyavalygást, panaszkodást hallgatni!
Nekem is van egy rokonom, akit pedig szeretek, de mást sem tud, mint panaszkodni. Szar házasságban él már 20+ éve, és állandóan azt hallgatom, hogy milyen szar minden. Semmit sem tesz azért, hogy változtasson. Én nem ilyen vagyok, állatira idegesít. Úgyhogy az ilyen embereket egyszerűen kigyomlálom az életemből. Azt szeretném, ha sikeres emberek lennének rám hatással, nem pedig ilyenek.
válasza:Részben introvertált vagyok, mert jól érzem magam egyedül, a munkahelyen is gyakrabban kimegyek kávézni egyedül, mint társasággal. Telefonálgatni sem szoktam feleslegesen, csak azért, hogy megkérdezzem, "Hogy vagy?".
Viszont ha van valami társasjátékozás, tréning, közös sport, stb., akkor szeretek én lenni a társaság középpontja, bevállalom a főszerepeket, és a kényes szerepeket is. Konfliktuskerülő sem vagyok, a boltba simán szólok, ha át akarnak verni 100 Forinttal.
Viszont a felesleges, előre nem vivő dolgokat nagyon durván elutasítom az életemből. Csak a fontos dolgokra és magamra koncentrálok, de szinte már túl nagy mértékben is.
válasza: válasza:Teljesen normális vagy! Eljutottál arra a szintre, hogy már nem vagy befogadó semmilyen panaszkodásra, mert érzed, hogy lehúz. Jól teszed, ha nem vagy vevő rá.
Az emberek többsége egyébként is állandóan panaszkodik, megállás nélkül beszél, telefonál, egy idő után rohadtul idegesítő. Jól kipanaszkodják magukat, aztán otthagynak a francba, egyáltalán nem érdekli őket, hogy te szóhoz jutottál, avagy sem. A lényeg, hogy ők kiadták magukból a frusztrációt, te meg viseld el, ahogy tudod.
Szóval jól teszed, ha nem hagyod magad.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!