Hogyan "kell" elengedni valakit, akit szeretek, de ő már nem akar engem? Nem bírok elszakadni, hiányzik, beleőrülök.

Szakítottunk.

Az az igazság, hogy valójában ki sem mondta, csak annyit, hogy időre van szüksége, és bizonytalan, nem tudja, mit akar az élettől, de egyébként hiányzom neki, nem tudja, lesz-e még jövőnk, talán még visszajön, de sok volt neki az elmúlt időszak.

A baj az, hogy szinte már zaklatom, és nagyon jól tudom, hogy ez a lehető legrosszabb, de képtelen vagyok abbahagyni. Azért, mert ezernyi kérdés kavarog bennem, és válaszokat akarok kapni.

Talán ha teljesen lezárta volna. Ha megmondta volna, hogy nem kellek. De azt mondta, nem múlt el teljesen, ez nem működik egyik napról a másikra. Ha hozzáérek, ugyanúgy beleborzong, sőt, bár részben elköltözött, de nem tudta azt kimondani, hogy végleg, és a ruhái egy része hetek óta itt van nálam. Egyébként ő egy lelkileg instabil ember, nagyon bizonytalan egyébként is.

Ha hívom, többnyire nem veszi fel. Írok neki messengeren, sms-t, e-mailt. Sajnos sokat, de azért, mert megőrülök attól, hogy nem reagál. Ha az elején válaszolt volna a kérdéseimre, akkor nem lett volna arra szükség, hogy újra és újra megkérdezzem ugyanazokat.

Ha határozottan ki tudná mondani, hogy vége, akkor úgy érzem, máshogy állnék hozzá, de semmire nem ad határozott választ, csak "nem tudja".

Én sem tudom, hogy a ruhái azért vannak itt, mert a lelke mélyén úgy érzi, nem végleges az elválás, mert egyébként tudom, hogy szeretett, csak az ő életviteléhez én tényleg sok vagyok - és ezt fel kell dolgoznia, vagy egyszerűen csak nem jön el a cuccaiért, mert még azt a fél órát sem akarja velem tölteni, és a kérdéseimet hallgatni.

Ma többször kértem, hívjon fel fél percre, ennyit tán csak megérdemlek. Megígértem, nem lesz több, fél perc után én teszem le. Annyit szerettem volna kérdezni, hogy akar-e még engem, vagy akarja-e azt, hogy soha többé ne keressem?

Komolyan tisztában vagyok vele, hogy amit csinálok, az sem normális, de akkor is azt hiszem, nem várok sokat, csak hogy egyenes és tisztességes legyen velem.

Mondja ki, hogy ne keressem, hogy nem akar többé velem lenni.

De amíg nincs lezárva, addig én sem tudom magamban lezárni.

Na és erre hiába írtok olyat, hogy "engedd el, ez a pasi nem szeret téged igazán".

Aki járt már így, hogyan tudta megállni, hogy ne keresse?

Konkrét módszert szeretnék kérni, mert szerintem az, hogy tisztázni akarom a dolgokat, normálisan, az jogos elvárás.

Nekem ez az "eltűnök, nem reagálok, mert időre van szükségem" gyerekes, pedig ő rég nem gyerek már.

Ez miért jellemző a pasikra, hogy nem hajlandóak beszélni az érzelmeikről? Nem lenne jobb, ha mindent tisztáznánk, és nem kéne bujkálnia?