Miért ilyen hálátlan a gyerekem?
Egyke gyerek, 6 éves, problémamentes családban élünk. Rengeteg figyelem jut rá. Most itthon volt húsvét óta, szép ünnepünk volt, sok ajándék, programok, barátaival is többször találkozott. Ennek ellenére egyfolytában elégedetlen. Mindig arról beszél, milyen játékokat akar még. Egyfolytában azt akarja, hogy babázzunk vele az apjával. Persze, leülünk, játszunk vele, de azért nem tudunk egész nap a szőnyegen ülni és babázni. Ilyenkor megsértődik, közli, hogy nem is szeretjük és hogy vele senki nem játszik. Nagy, kertes házunk van, minimum 3-4 órát kint van naponta, ha jó idő van, akkor sötétedésig játszik a barátaival a játszóteren, szóval nem mondhatni, hogy unatkoznia kène. Sokat beszélgetünk, igyekszünk tiszteletteljes viselkedésre nevelni, de semmi eredménye. Egyfolytában duzzog, csapkod, ha nem rá figyelünk kiabál, rohangál, veri magát a bútorokhoz.
Érdekes módon amúgy a játszótéren, oviban semmi gond nincs vele, sőt, a legnyugodtabb gyereknek tartják. Miért csinálja ezt velem meg az apjával? Már úgy érzem, nem tudunk neki többet adni sem lelkileg, sem anyagilag, sem sehogy.
Szerintem te pontosan tudod, mit kéne tenned, a problémad inkább az, hogy túl érzékenyen érint mások véleménye. "Mindenkitől azt kapom", és? Az ő gyerekük? Az ő felelősségük? Nem. Úgy könnyű okoskodni meg fontoskodni. Te pontosan tudod, hogy kell fogni a lanyodat, kicsit jobban be kell korlátozni, hát tedd meg.
Hálát pedig ne várj a gyerekedtől soha. A gyereknek nem dolga, hogy hálás legyen neked. Neked viszont kutya kötelességed őt jó irányba terelni és egeszséges határokat szabni.
Na itt van a kutya elásva. A gyermekkori traumát elkerulve próbálod a legjobban nevelni csak épp e félelem miatt nem vagy következetes, és látja is a bizonytalanságot, hogy megteheti, mert te ugy ugrálsz a nevelési stílusok kozott hogy ő ne bántódjon meg.
Először is ezt a múltbeli trauma dolgot fel kéne dolgoznod, elég jó szülő legyél és ne tökéletes, ne szorongj a gyermeked szeretete miatt.
Ez így ahogy írod, egyre komplexebb. Az sem jó, amit írtak már előttem is, hogy mások nevelési tanácsától megbántódva módosítasz a modszereiden.
Én kérnék segítséget a te gyermekkori dolgaid feldolgozására. Én is jártam pszichológushoz emiatt, azért tanacsolom.
Ebben a történetben a gyereked jelenleg Dudley Dursley. "Idén miért kapok csak harminchatot, mikor tavaly harminchét vol?"
Én is néha átesek a ló túloldalára, mert kompenzálok, mert mikor kicsi voltam, váratlanul érkeztem 10 évvel a tesóim után, és szerintem már nem akartak anyáék ilyemsikkel vacakolni, és se saját szobám, se túl sok játékom nem volt. 9 db játékom volt és utáltam, mert minden más barátomnak, még a csóró szomszédéknak is sokkal több cuccuk volt. Aztán csodálkoztak anyáék hogy másoknál játszottam és nem hívtam meg senkit 😏
Enneke ellenére azt vallom, hogy nem kell elárasztani a gyereket játékkal. A férjem ki van akadva hogy túl sok játéka van a gyereknek, én viszont látom, hogy ismerősöknek 3x ennyi van, szóval tudom, hogy kb megtaláltam az egyensúlyt.
Sose fogom megérteni ezt a Húsvét=ajándék marhaságot se. Húsvétkor tojásra kell vadászni az udvarban, vagy festeni ha az jobb, kisállatokat kell simogatni ha van lehetőség (nyuszi, kecske, csibenéző), piknikezni, finomságokat enni, locsolkodni...
Hétköznap néha venni valami apróságot, főleg ha fogyó eszköz pl rajeszköz, gyurma stb.
És 1-1 nagy de nagyon maximalizálva 3-3 ajándék karácsonyra és szülinapra.
Mikulásra édességes csomag, farsangkor beöltözés... nem kell minden alkalomra játék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!