Agyamra megy a gyerek, másnál is van ilyen?

Es ma ?

16 fok van kint, ma miert ultok bent , otthon ? Johogy unatkozik szerencsetlen.

Miért kéne a gyerekkel amúgy minden nap menni valahová?:D

Nem hiszem el, hogy a szupermamik, ahogy 0 fok fölé kúszik a hőmérséklet, azonnal kalap-kabát és a nyakukba veszik a világot.

Oké néha kell a kimozdulás, de minden nap nem.

Aki meg azért szül, hogy ne kelljen a gyerekekkel foglalkozni... :D

Olyan opcióra nem gondolnak, hogy esetleg nem lesznek egymással szépen eljátszó testvérek? Nem a gyereknek szülsz testvért, hanem magadnak gyereket.

De Neked mit kell vele csinálni, mit vár? Azt írod még Veled sem hintázik, csúszdázik. Nem tudtok közösen beszélgetve főzni vagy ilyesmi?

Szerintem ilyen korban már elvárható, hogy valamennyit egyedül lekösse magát. Azt kérdezed, másnál is így megy-e. Nem teljesen, a 3 éves lányom a közelemben nagyon jól eljátszik, igaz random pillanatokban bevon, vagy éppen minden mondatot nekem címez. Pl Anyaaa, Dodi kacsa kiszökött (a cipősszekrényben vannak képzelt kacsái) Anyaaa egy holló károg, elszaladtak a kacsák, Anyaa felmásznak az asztalra. Ezekre csak ilyen óó és hasonlókat vár, de olyan kis sipító hangon tolja, hogy tud zúgni a fejem. De van hogy elvonul, felmegy az emeletre és egyedül játszik. Tesó 1 éves, ha együtt játszanak, az egyelőre inkább plusz kihívás a szülőnek.

Ha a gyereked óvis és szünet van meg hirtelen nincs program, az okozhat szerintem ilyen nyúlást, nem tud átállni. Meg végre a szüleivel van otthon, rájuk van igénye. Menjetek sétálni, játszóra, diavetítsetek, süssetek sütit, társasozzatok, épìtőkockázzatok. Màst itt most hirtelen nem tehetsz, a hosszabb szünetekben lehet vmi jó rendszert bevezetni, amikor be tud szokni otthonra. Az óviban nagyon határozott napi rend van, plusz csordaszellem. Nem tud váltani és egyedül strukturálni az idejét.

Ez amúgy velem is ìgy volt anno a szabijaim elején.

6 eves a nagy 2,5 a kicsi, a kicsi kb. 1,5 eves kora ota lett jobb a helyzet, miota egyutt jatszanak, amugy nalunk is ez volt.

A nagy vegig ilyen volt kicsinek, enigyekeztem tole fuggetlenul csinalni a dolgom, illetve bevonni, amibe lehet. Azt csinaltam, hogy elmondtam neki, hogy most 10(15-20dtb) percig azt csinaljuk, amit o szeretne, utana anya pihen/megy a dolgara. 5 evesen mar sokat tudnak segiteni. Az enyem feltorli a padlot, tereget, segit fozni.

Azért még gondold esetleg át, hogy a programokra járás mennyire volt számotokra minőségi idő is.

Tapasztalatom szerint (vagyis nem kritikaként írom) könnyű belecsúszni abba hogy a szipiszupi progam valójában nem tölti be azt a funkciót, hogy a gyerek megélje a pihenést és a szülő figyelmét.

Programoktól függően pl már reggel is sietni kell, utána készülődni, a szülő ideges lehet a késés miatt. Az utazás vagy gyerekközpontú vagy nem, én pl ismeretlen úton vezetve nem igazán tudok beszélgetni.

Ott is, a mamánál mi van, mennyire pihentető, szabad, érdekes vagy milyen a gyereknek, esetleg túlrajongja a mama vagy ellenkezőleg, kösse le magát amíg a felnőttek beszélgetnek?

A játszóház közös játék?Este a hullafáradt szülőnek mennyi ideje van beszélgetni, mesélni, altat-e vagy már elég a gyerekből, aki nem is kapott semmit az anyjából?

Következő nap meg a beidőzített feltorlódott háztartás miatt kell rohanni.

Szerintem néha kell egy közös laza nap, illetve ha az eleje oldottan indul, rászán az ember egy órát reggeli mesére, játékra, beszélgetés van reggeli közben, akkor gyakran már el is párolognak maguktól játszani. Ha meg érzik, hogy folyton lepattintósak, akkor annàl jobban tapadnak

(Az enyémek pl fullra kivannak a tegnapi nagyszülőzéstől meg a vasárnapi barátokkal játszózástól, és alszanak még mindig. A sok ingert a lányom úgy reagálta le hogy pár meseolvasáson kìvül ma kb hozzá se kellett szólni, elment játszani, kért mesenézést, a kisfiam meg tapadt egész nap, alig tudtam végezni a dolgaimmal,igaz, mára taknyos is lett. Most lesz nekünk egy kötetlen séta, aztán már csak együtt vagyok velük max egy kis ruhát elpakolok a szekrénybe).