Ez a viselkedés normális lenne egy 2 évesnél?

Szóval, 2 éves a fiam és brutális szinten anyás. Mindig is az volt, de az utóbbi 2 hétben olyan szinten az, hogy azt már szinte lehetetlen bírni. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy senki mással nem játszik rajtam kívül. Se nagyszülőkkel, se nagynénivel, se apával. Sokszor nem is játszik velem, hanem kiadja parancsba, hogy én mit játszak, pl. gyurmázzak, ő meg nézi. Hiába próbálom bevonni, hogy jöjjön ő is, a válasz: "nem, anya!". De ez talán még a legkisebb gond a sok közül. Nagyon megterhelő, hogy nem akar sétálni. Konkrétan egyik szobából a másikba is fel kell venni. Az udvarra ahogy kitesszük a lábunkat, már az ajtóban mondja, hogy: "fel" és nyújta a kezeit. Persze, próbálom, hogy nem engedek és nem veszem fel, akkor jön a hatalmas sírás, stb, de az a baj, hogy nem törődik bele a dologba, hanem azt vettem észre, hogy minél inkább ellenszegülök neki, annál inkább akarja minden helyzetben cipeltetni magát. Ja és rajtam kívül senki más nem veheti fel, még az apja sem... Nemrég étterembe mentünk a barátainkkal. Természetesen megunta az asztalnál ülést, ami tök normális, nem is vártam el egy 2 évestől, hogy végig ülje a vacsorát. Mivel egy nagy étteremről van szó ezért gondoltam menjünk és nézzünk szét. Megnéztük a képeket a falon, kb mindent amit lehetett, persze, mindezt úgy hogy végig vittem a kezemben. Hiába próbáltam visszaülni vele az asztalhoz egy idő után, hogy elfogyasszam én is a vacsorám, nem akart leülni. A férjem is és a barátaink is próbálkoztak, hogy elhívják, hogy menjen el valamelyikükkel mégegyszer nézelődni, senkivel nem akart elmenni, csak anya-anya és természetesen kizárólag csak is kézben, arra esély se volt, hogy a lába földhöz érjen. A többiek elől már rég elvitte a pincér a tányért, mert ettek, én meg még alig kezdtem bele. Őszintén, már kezdek elfogyni ebben az egészben és borzasztó már cipelni is, így 2 évesen már nagyon nehéz. Azt se lehetne mondani, hogy olyan kis felfedező tipus, mint a kortársai, mert sose jár a saját útján, mindig vinnem kell és mindent anya nézzen meg, anya fogjon meg, ő nem akarja. Már megfordult az is fejemben, hogy ez egyáltalán nem normális viselkedés. Szerintetek? És ha szerintetek se az, akkor kihez lehetne fordulni? Ha elviszem a gyerekorvoshoz, hogy nagyon anyás a gyerek, félek, hogy kinevetnek.