Mennyi idős gyereket lehet 1-2 hétre a nagyszülőkre, rokonokra hagyni, ha pl. a szülők elmennek nyaralni? Illetve ez mennyire számít normálisnak?

Nagyon gyerekfüggő ez a kérdés. Előre eldönteni, hogy 2-3 évesen megy hetekre nagyszülőkhöz merő naivitás.

1. a gyerek mennyire "matrica" (kollégám gyereke 3 évesen le nem száll az anyjáról, csak bölcsi és anya van. Pedig látom, hogy anyukája minden elkövet, viszi mindenhova, de a gyerek nem száll le az anyjáról)

2. lesz, aki bevállalja hetekre a gyereket?

Pl. Nálunk, mire megszületett a gyerek, férjem szülei meghaltak. Az en szüleim teljes munkaidőben dolgoznak.

Aztán a 3. eset, ha nem akarnak vigyázni rá, itt a gyakorin is számtalan kérdés szól a "hitvány" nagyszülőkről.

4. Ahogy a gyerek közösségbe kerül, alig fogod látni. Az iskola végképp beszippantja. Ráadásul itt már a mogyorónyi szabadidőben mindenféle foglalkozásokra viszed, és tanultok. Egy csomót. Alig marad idő a tényleges szülő gyerek kapcsolat kellemes részére.

Haver, par hetes kapcsolat, de te mar kozos vallalkozast akarsz vele :D

Lassits szerintem.

27, "A jelenlegi élet feladása már aktuális lenne"

Ember, gyerekkel kapcsolatban a jelenlegi élet feladása azt jelenti, hogy pisilni sem tudsz majd kimenni nyugodtan. Te meg vállalkozásról írogatsz.

Tényleg ne vállaljatok gyereket még.

Pár hetes kapcsolat, de te már előre megtervezted az életeteket kb a következő tíz évre. Azért ez kemény.

3 hetes nyaralásokra nem nagyon fogtok tudni menni amíg a gyerek alsós. Pár nap az más, de 3 hét az rengeteg.

Nagyon-nagyon korai még neked a gyerek, és nem csak azért, mert pár hetes a kapcsolatotok (bár ez már önmagában is elég indok lenne), hanem mert tényleg nem tudod, mivel jár egy gyerek. Aközött, hogy egy emberi lényt nevelsz 0-24-ben meg aközött, hogy néha eljátszol a kutyával a családi találkozókon, hogy a rokonok elolvadhassanak, milyen cuki vagy, fényévekben lehet mérni a különbséget. Ráadásul eléggé téves elképzeléseid vannak arról, hogyan alakul ki az önállóság – attól, hogy egy gyerek nem feltétlenül árt, hogy a nagyszülőkkel tölt egy hetet, biztos, hogy nem attól lesz elkényeztetett, hogy a szüleivel tölti az időt.

Az élet feladása pedig nem arról szól, hogy kicsit kevesebbet bulizol, hanem arról, hogy, ahogy azt előttem is írták, néha az alapszükségleteiteket nem fogjátok majd tudni ellátni (különösen a barátnőd). Persze lehet, hogy kaptok egy álomnyugodt babát, aki mellett nyugodtan lehet társasági életet élni, romantikázni stb., meg az is lehet, hogy születik egy többemberes gyereketek, akiről aztán kideül, hogy valamiért sajátos igényű (ADHD-s, autista stb.), ez egy kicsit sem valószerűtlen forgatókönyv.

És rátérve a nyaralásokra: tök jó, hogy te ilyen szépen eltervezed, hogy majd a nagyszülők meg a tesók vigyáznak rá, de mi van, ha ők ezt nem szeretnék? Gondolom a tesók alapból aktív dolgozók, rájuk csak akkor bíznám a gyereket, ha tényleg vágynának rá, és ők maguk kérnék. A nagyszülők meg lehet, hogy most éppen fitt nyugdíjasok, de 6-8 év múlva már lehet nem lesznek képesek arra, hogy a kisunoka után szaladgáljnak. Vagy képesek lesznek rá, csak szimplán nem lesz kedvük hozzá – őszintén, egyetlen nagyszülőtől sem elvárható, hogy napokig felügyelje a gyereket.

A 3 hét pedig igenis sok, még kisiskolás esetében is. Még hozzászámolod, hogy nyilván a gyerekkel is akartok menni nyaralni legalább egyszer, és értem én, hogy majd vállalkozóként elméletben (gyakorlatban nem valószínű) lesz kicsit nagyobb a szabadságod abban, hogy hol és mikor dolgozol, de nem hinném, hogy ennyi aktív nyaralgatás beleférne.

Egyelőre ismerkedjetek a barátnőddel, töltsetek közösen minőségi programokat. A gyerek-kérdésben megvan a közös alap, mindketten szeretnétek, 5 év múlva se lesztek elkésve, főleg ha csak egy a terv. Most 2-3 évig meg mindenképp korai lenne.