Ez hazugságnak számít vallási szempontból?
Elköltöztem otthonról külföldre, és mindig amikor beszélek nagyival telefonon, megkérdi boldog vagyok-e idekint meg van-e sok barátom stb. és mindig azt mondom neki hogy igen és nem kell aggódnia.
De a valóságban senki sem barátkozik velem és egyedül érzem magam. Csak nem akarom hogy aggódjon értem 70 évesen. :/
Igen annak. Lehet kegyes hazugságnak nevezni, de ettől a lényeg nem változik. Érthető, hogy jó szándékból, de mégis tudatosan helytelen dolgot teszel. Nem biztos, hogy a jó szándék elég ahhoz, hogy valóban jó következményei legyenek a helytelen tetteknek. Lehetnél őszinte. Mondhatnad, hogy nehéz, de... hogy nincsenek barátaid, de majd... Aki szeret, téged akar látni, és nem egy kitalált személyt aki szerinted boldogabbá tenné. Egyébként azért nem kellene hazudnunk, mert nem látjuk előre a hosszabb és közvetett következményeit, még a legártalmatlanabb ferdítéseknek sem.
Képzeld el mamád szomszédjának kisunokája szintén kint él, és pont úgy érzi magát mint te, erre azt hallja vissza, hogy bezzeg a szomszéd unokája...
Másik meg az, hogy akárhány éves valaki, nem illik ilyen áron megóvni a valóságtól. Lehetsz kíméletes, lehetsz rá tekintettel, de ha fontos neked, az igazat mondod. Ha gyorsan le akarod tudni a kötelező köröket, akkor persze mindegy. Én sem mondok igazat ha kérdezik mi van velem. Lemondtam róla. Ettől még tudom, hogy ez helytelen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!