Rendszeres kéregetés hazug indokkal: jogi szempontból ez minek számít? Büntethető?
Mostanában gyakran járok vonattal és rendszeresen találkozom azzal a jelenséggel Budapesten, hogy normálisan öltözött – azaz biztosan nem szerencsétlen sorsú hajléktalan, stb. – emberek járják a pályaudvarokat és az ott álló vonatok kocsijait, ahol pénzt kérnek, mondván bajba kerültek (például munkalehetőségért jöttek vidékről Pestre, de becsapták őket, esetleg egyetemisták és a tegnapi bulin kizsebelték őket stb.), vidékiként pedig nem tudnának egyébként hazamenni.
Korábban voltam annyira naiv és jószándékú (tudom, hiba...), hogy adtam is egyiküknek, bőven ezer Forint felett, mondván, ha így járt (mindenét – tárcáját, csomagját, iratait, telefonját stb. – ellopták), akkor nagyobb szüksége van a pénzre, mint nekem. Eléggé felháborító és undorító volt, amikor talán egy hétre rá utazva az állomáson újfent megszólított ugyanaz az ember, előadva ugyanazt a mesét, lényegében szóról-szóra.
Ez ellen lehet tenni valamit? Szerintem ez már simán az üzletszerűen elkövetett csalás kategória és akár már nem is csak kisebb összegre: szerintem főállásként űzik, nem keveset téve zsebre vele.
válasza: válasza:Szabálysértés.
Szabs.
139. Koldulás
185. § (1) Aki gyermekkorú személy társaságában koldul, szabálysértést követ el.
(2) Aki közterületen vagy nyilvános helyen, olyan módon koldul, hogy a járókelőket, illetve a nyilvános helyen jelenlévőket pénz átadása céljából leszólítja, továbbá az is, aki házról házra, illetve lakásról lakásra járva kéreget, szabálysértést követ el.
(3) * A szabálysértési hatóság, valamint a helyszíni bírságolásra jogosult szerv vagy személy haladéktalanul értesíti az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés tényéről, az érintett gyermek és az elkövető adatairól a gyermek lakóhelye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálatot.
(4) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a közterület-felügyelő is szabhat ki helyszíni bírságot.
Emberileg nem is a koldulással van bajom, hanem azzal, hogy teljesen nyilvánvalóan becsapják, szembe hazudják a jószándékú embereket, rendszeresen, hónapokon (éveken?) át.
A rendszeresség miatt szerintem erre simán ráfogható az üzletszerűen elkövetett csalás, mert 100%, hogy valakit nem fosztanak ki minden héten, miután vidékről munka ügyben Pestre utazott, a megszerzett összeg pedig valószínűleg hamar túllépi a kis összegre elkövetett csalás határát.
Van valaki, aki jogászként ezt meg tudja erősíteni, cáfolni?
válasza:Akkor lenne csalás, ha az mondaná, hogy csak kölcsön kéri a pénzt, mert elvesztette/ellopták a pénzét, de add meg címed/bankszámla számod és majd visszaküldi postán/utalással. Ha a pénz visszaküldése szóba sem kerül, nem károsít meg az, hogy önként adtál neki pénzt örökbe, hiába azért adtad, mert tévedésbe ejtett.
Btk.
Csalás
373. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.
(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a csalás kisebb kárt okoz, vagy
b) a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó csalást
ba) bűnszövetségben,
bb) közveszély színhelyén,
bc) üzletszerűen,
bd) jótékony célú adománygyűjtést színlelve
követik el.
Igen, olvastam a BTK vonatkozó részét:
„Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.”
Ami nehéz, hogy sokféleképpen lehet csűrni-csavarni a szavakat, meg ki hogyan értelmezi a kárt: ha akarom a becsapottság akár nem vagyoni kár, az odaadott összeg pedig vagyoni kár, mert más helyzetben nem adományoztam volna oda az összeget, stb.
Az elvesztett összeget nyilván tanulópénzek fogom fel (bizonyítani, megtalálni az illetőt biztos nem lehet), nem ezen vergődők, de ha már így alakult érdekelne, hogy ez jogilag csalás-e, vagy sem, illetve akkor hol, mi a határ.
Például, ha rendszeresen kijárok valahova és kéregetek azt mondva, hogy
1.) a rákos gyerekem gyógyítására gyűjtök pénzt, miközben nincs gyerekem, az csalás? (gondolom igen, „jótékony célú adománygyűjtést színlelve”)
2.) rákos vagyok és a gyógyításomra gyűjtök pénzt, miközben egészséges vagyok, az csalás? (gondolom igen, „jótékony célú adománygyűjtést színlelve”)
3.) kizsebeltek, nem tudok hazajutni, miközben ez nem igaz, az már nem csalás? (ha koldulásnak tekintjük, akkor is lehetne „jótékony célú adománygyűjtést színlelve”, hiszen a koldulás lényege, hogy valaki adományokat gyűjt magának, nem?)
Ha van esetleg jogász szakember, aki ért ehhez a területhez, örülnék a véleményének, már csak a tanulság miatt is.
Nos, még nem vagyok jogász, de segítek. Szerintem koldulás szabálysértése (Szst. 185. §) áll fenn. Nem igazán lehet csalás bűntettéről beszélni mert:
1. Nem életszerű, hogy egy megjelenésre is koldus kinézetű ember sikeresen csapjon be ismételten másokat.
2. Egy cselekmény vagy bűncselekmény vagy szabálysértés; itt nyilvánvalóan és biztosan kimeríti a Szst. 185 §-át, tehát a Btk. 379 §-a nem jöhet szóba.
3. Pokgári jogi szempontból ez egy ajándékozási szerződés volt, ami persze írott forma nélkül nem bizonyítható. Mint ahogyan a csalás sem bizonyítható egyértelműen, egyes elméletek szerint a sértett figyelmetlensége kizárja a tényállásszerűséget, de ebbe nem mennék bele.
Összegzésként: az ezer forint miatt fölösleges idegeskedned, kérdező. Inkább vedd úgy, segítettél rajta, még ha ő vissza is élt ezzel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!