Szerintetek az a természetes, hogy mindenki magának szül, vagy az, hogy néha számít nagyszülők, esetleg más rokonok segítségére?

En magamrol tudom h nem lennek kepes se anyosomekkal se a sajat szuleimmel egyutt elni. Kialakult a magunk szokasai es nem engednek ebbol. Utalom ha beleszolnak barmibe es latjak h miket csinalunk nonstop. Pl ha reggel nem azzal kezdem a napot h haptakba vagom magamat es a lakast is. Mi szeretunk reggelente kicsit dagonyani. Vagy mondjuk a gyereknevelesbe. Teljesen mas vilagot elunk mint akkoriban. Mas lett minden. Nem birnam az okoskodasukat. Szivesen megyek el hozajuk, oket is szivesen latom de az egyutteles sok(k) lenne. :-)

Persze ezzel biztos nem mindenki van igy mert manapsag is elnek egyutt igy, de a legtobb esetben angyon sok a konfliktus.

Nézd, régen (mondjuk az ötvenes években) a frissen szült nők vidéken mentek kapálni, városban meg mentek vissza dolgozni, és voltak céges napközik mindenhol. Nem volt az, hogy 3 évig otthon vagyok, mert kiteljesedem anyaként.

Furcsa kimondani, de a régi anya-társadalom valahogy jobban tisztelte a nőkben a nőt, mint manapság. Most akkor vagy szuper, ha hordozod a nyakadban, nem sminkelsz, 3 évig szoptatsz, nem mész vissza soha dolgozni, sőt, saját magadról sincsenek elképzeléseid, te nem is vagy ember.

Én azt gondolom, manapság aki 40 éves kora előtt szül, annak a szülei szinte biztosan nem nyugdíjasok, ergó ugyanúgy dolgoznak, mint a szülő. Csak éppen egy 60 éves jobban elfárad a munkába járásban+a szellemi vagy fizikai munkájában, mint a 30 éves gyereke.

Igazából manapság nem hogy magunknak és a párunknak kell szülni csak, hanem csak magunknak. Tudni kell annyi gyereket vállalni, amennyinek meg tudjuk adni a minőségi életet egyedül is.

Külön élek a szüleimtől, és anyós is távolabb van, de mindkettővel nagyon jó a kapcsolat. Sűrűn vagyunk mindkét mamánál. 3gyerekünk van, sokszor ottalszanak egyik-másik vagy 2-en- akár 3-an valamelyik mamánál, de már egészen pici koruk óta. VAn hogy csak ők, van hogy együtt maradunk éjszakára. Anyukám- és anyósom is imádja őket, szeretnek velük lenni, szívesen elvállalják őket bármennyi időre. De lepasszolni sosem szoktam őket úgy, hogy pl én meg itthon tv-zek vagy lógatom a lábam.... Ha pl anyukáméknál vagyunk, akkor átmegyünk hozzájuk pár napra, (20km-re lakunk egymástól) én is megyek a gyerkekkel, főleg ha férjemnek összecsapnak a feje fölött a hullámok a munkában. Szóval mi állandóan jövünk-megyünk a mamákhoz, nagyon élvezik a gyerekekkel töltött időt, jól érzik magukat velük, és én is örülök, hogy a gyerekek is boldogak ettől. Nagyon nagy szeretetet kapnak tőlük, és nem akarom ettől megfosztani őket. Ettől még nem nekik szültem őket, hanem magamnak- azaz magunknak a férjemmel- mi vállaltuk őket. De attól, hogy ők néha besegítenek azzal, hogy náluk van egyik-másik, attól még nem érzem úgy, hogy nekik szültem volna.

De ez így szeritnem ha így jelentjük ki, hogy szültem gyereket és elvárom, hogy besegítsek a nagymamák- az nem állja meg a helyét. Én nem várom el, de ha pl anyukám nem látja a gyerekeket egy hétig, akkor már felül a buszra és jön, hogy velük legyen, mert úgy hiányoznak neki. Anyósom szintén. Szóval jön kérés nélkül is, mert neki is igénye, hogy velük legyen. De tény, hogy mikor a testvérek születtek, nagyon sokat segítettek a nagyobbak körül, amiért nagyon hálás is voltam, de ez nekik sosem volt teher. Most ketten ovisok, a kicsi 2éves. HOlnapután megyünk ovis kirándulásra a 2naggyal, így a kicsi anyukáméknál lesz egész nap. De ma már telefonált, hogy már holnap vigyük a kicsit és csak pénteken menjünk érte! Nem én kértem rá! :))

Én úgy érzem nálunk jó a kapcsolat és autómatikusan működik ez a "besegítés"-vagy minek is nevezzem azt az időt, mikor a gyerekeim a mamájukkal vannak?? :)

Nàlunk mindkèp mami kb 20percre lakik gyalog.HA mi elvisszük a picit (17hós),akkor ott vagyunk egy kèt óràt,ès jövünk haza.Ök szinte sosem jönnek hozzànk.Ha kèt hètig nem megyünk,akkor felugranak egy óràra.Mèg nem vittèk el sètàlni,vagy a jàtszóra.Pedig imàdjàk.Mèg sosem volt nèlkülem sehol,max apàval.

Pedig bevallom nèha jó lenne egy óra amikor nehèz napok vannak,vagy el vagyok havazva,vagy a pàrommal kettesben szeretnènk lenni,vagy alapos takarítàst szeretnèk csinàlni.

De nem panaszkodom mert imàdom,ö èletem èrtelme.