Miért akkora nagy bűn, ha vannak olyan családok, ahol a gyerekek nem esznek édességet?

Anno otthon mi sem kaptunk édességet, cukros üdítőket, a szüleim sem ettek, ittak soha csak ha vendégek voltak, akkor mi is ehettünk.

Tisztán emlékszem, egyszer sírtam a boltban túró rudiért, anya nem vett, a boltos néni megsajnált és ingyen akart adni egyet, anya meg leteremtette, hogy nem azért nem vesz mert nem tehetjük meg hanem mert nem akar.

Akkor volt egy kis visszhangja a környéken, hogy milyen rossz ember anyukám, nem ad édességet.

Utólag nem is bánom. Mai napig elvagyok minden ilyesmi nélkül, cukros üdítőket nem is bírom meginni.

Én az az anya vagyok, akinek a 15 hós gyereke nem kap édességet úgy általában, se csoki, se dörmi, se szaloncukor. Nem kapott a cukros sütikből karácsonykor, viszont csináltam neki bababarát sütialternatívákat (gyümölccsel, datolyával édesítve), úgyhogy megvolt az élmény, hogy ugyanolyan kinézetű sütit evett velünk együtt. A hétköznapokban, ha csinálok sütit (hetente többször sütök egészséges babakekszet, tízóraira, uzsira, stb.), akkor mindannyiunknak babásítva sütöm, cukor helyett gyümölccsel. A férjem nagyon szereti a csokit, szokott itthon lenni, de sosem a gyerek előtt eszünk belőle, nem is látja, hol van, sose fájdítanánk a szívét ezzel. Édesség helyett kap gyümölcsöt, ebéd után mindannyiunknak az a desszert, és igen, kényeztetve van, mert mindig tartunk itthon az aktuális kedvencéből, jelenleg a körte és a szőlő megy nagyon, de mindennek nagyon örül, ha kéri az almát, nem tudom elég gyorsan pucolni.

Nyilván nem tudom "megóvni" az édességektől, és nem is akarom, de 2 éves koráig nem tervezek neki adni. Mert nincs rá szüksége, a túl sok cukrozott cucc eltolja az ízpreferenciáját (értsd: krémtúró után ki eszi meg a natúrjoghurtot? Ill. ha tejszeletet kapsz uzsonnára, utána nem olyan finom az az alma...), illetve nagyon drasztikusan meg tudja dobni a kicsik vércukrát. A datolyában és gyümölcsben található gyümölcscukor azonban a rostok miatt lassabban szívódik fel, ergó egészségesebb.

Egy példa: Attól, hogy szeretem a kávét, és sokszor a nap fénypontjának tartom, nem kínálom meg vele a 15 hónapost, mert jaj, ki ne maradjon a jóból, egy kicsike kávé nem a világ, neki is jár a finomság. De pl.ha 16 évesen kávézni akar majd, főzök neki egy lightos cappuccinot. Jelenleg, ha kedveskedni akarok neki, akkor már vágom is a gyümölcsöt, megsütök egy új babakekszet, vagy bekeverek egy banános palacsintát. Vagy adok neki két kocka trappistát, mert azért majd megőrül. Két éves kora után pedig főétkezések után engedni fogunk egy-egy kocka csokit (együtt elfogyasztva), és nem akadunk ki majd, ha kér egy túrórudit a boltban. Amúgy, mivel sosem evett, eddig max a színes csomagolások érdekelték, viszont a szőlőért-áfonyáért megy az őrjöngés ezerrel. :D

Szóval én nem értem, miért tartják azt egyesek szívtelenségnek, ha a totyogó nem kap dörmit. Attól függ, milyen példát mutatsz: ha a körtét eszik a család nagy megelégedéssel, és anya a mandarinra jár rá nasizni, akkor az lesz a vágyott finomság, nem a dörmi, nem a csoki. És minden szülő tegye a szívére a kezét, nem jobb érzés, ha a gyerek a mandarint tömi a kinder tejszelet helyett? Nem az édességgel lehet csak és kizárólag kedveskedni egy kisgyereknek.

Már pontoztak szarrá ezért, pedig nekünk bevált.

Mi ilyen család vagyunk. Nincs teljes tiltás, de fontosnak tartottam, hogy az első három évben mit kapnak, mert hiszem, hogy jelentősen befolyásolja az ízlésüket, a későbbi hozzáállásukat az édességekhez, és nem úgy ahogy a riogatók hiszik.

Egy éves korig nulla hozzáadott cukrot kaptak (inni is vizet, nem üdítőt), és utána is mértékkel, elsősorban az egészséges alternatívát előre tolva. Azaz pl: nem dörmi, rudi, krémtúró, hanem rendszeresen gyümölcs, alkalmanként minőségi házi süti. Ebbe belefért, hogy a ritkán látott rokonnál elfogadják a kevésbé minőségi cuccot is. Ahogy az is, szülinapra cukrászdai tortát habzsoljanak.

Az otthoni mintát viszont tartjuk azóta is és nem képmutatóan. Mi se toljuk kétpofára azt, amit nekik nem kínálunk.

Bevált: oviban sem bolondultak meg, boltban sincs fetrengés.

Ünnepekkor van egy kis habzsi-dőzsi, de utána mennek ugyanúgy a hétköznapok és láthatóan nincs hiányérzetük.

2-es, egy 1-2 évest hasonlítasz egy 4-5 éveshez, és amúgy te magad is írod, hogy megválogattad, mit adsz a gyerekednek, amikor még pici volt.

1-2 évesen még teljesen a szülő szava kellene, hogy döntő legyen (hacsak nem tényleg káros, amit a szülő akar tenni), utóbbinál az ovi miatt viszont már nem lehet minden étkezést befolyásolni, tehát kénytelen elfogadni a szülő, hogy több édességet fog enni a gyereke. Ettől függetlenül otthon ugyanúgy ér kordában tartani a fogyasztást, pl. egy kis szelet süti étkezés után, nem pedig három szelet étkezés helyett.

Szerintem nincs azzal gond, ha megválogatja valaki, hogy mit ad a gyerekének, de abban már látok némi elmebajt, ha a karácsonyi ebéd után mindenki habzsolja a sütit és a gyerek is sír utána, de mégcsak véletlenül sem ehet bele.

Én arany középpel nőttem fel. Sosem volt tiltva, de nem is ettek előttünk édességet, nem is igazán volt otthon sosem. Nálunk sincs otthon elöl semmi, egy-egy csokit tartunk, mert én édesszájú vagyok, de a gyerek előtt más nasikat részesítünk előnyben, így neki sincs hiányérzete. Ha pedig én beleeszek valahol egy sütibe és ő is tud már falatkázni, akkor nem fogom megtiltani, hogy egy-két falatot ehessen ő is, csak mert habos, cukros, krémes. Én otthon nagyon ritkán sütök ilyesmit, mert alapvetően nem esszük, így szerintem az egyensúly megvan. Ha mégis, akkor valamilyen alkalom van és nem mi faljuk be az egész tepsivel. Pár falat szintén nem fog megártani neki.

Nagyszülők, dédi vidéken van, megszokták kérdezni, hogy most éppen mi a sláger, illetve tudják, hogy nem tuszkoljuk bele a gyerekbe a szörpöt naponta liter számra, ők sem teszik. De nem kapok agybajt, ha cukros teát adnak neki, vagy uzsira a kezébe kap egy Dörmit.