Mit csináljak, hol rontottam el?

Mivel kb minden második gyereknevelésről szóló cikkben kifejtik hosszasan, hogy a gyereket nem verjük meg és nem orditunk vele ha azt szeretnénk, hogy normális érzelmileg is egészséges felnőtté váljon, így aztán komolyan nem hiszem el, hogy ez egy valos kérdés. Szerintem egy újabb, olyan kérdés amit azért írtál ki, mert szeretnéd ha jól osszevesznenek alatta az anyák. Konkrétan azon fognak veszekedni, hogy belefer-e egy kezrecsapas, vagy popsira veres, avagy nem fér bele.

Szívesen..

Dackorszak. Elmúlik majd. Az előzőekre ne figyelj, úgy irnak, mintha vernéd a gyereket. Egy popsira, kézre csapásra nem hal bele a gyerek, a lelkivilága sem lesz összetörve. Anyáinknak mégba tanár is adott körmöst, ha rosszul viselkedett.

A mai sni, meg egyéb autista, hiperaktív meg lemaradott gyerekre is könnyebb ráfogni ezeket a divatbetegségeket, mint rácsapni, nevelni. Valamivel a hülye szülőnek védekezni kell.

Ajánlom a következő könyveket - röviden leírni nem lehet, de ezekben találsz eszközöket, amiket használhatsz, konkrét szituációkat, esteket írnak le, hogy legyen példa előtted.

- Beszélj úgy, hogy érdekelje. Hallgass úgy, hogy elmondja

- Pozitív fegyelmezés

- Erőszakmentes kommunikáció

Nekem az első az folyamatos AHA élmény volt.

Szerintem elég rossz módszer, ha rácsapsz a gyerekre. Az üvöltés még rosszabb.

Dackorszak.

Ha hisztizik otthagyom. Kihisztizi magát és lenyugszik. Nálunk ez vált be.

Tudom, hogy a legnehezebb és nekem se mindig megy, de egy hisztiző gyerekkel ott kell maradni. Hogy érezze, hogy akkor sincs magára hagyva, amikor épp "nem jó". Épp elég baj neki, hogy nem tudja még kezelni az érzéseit (hisz a hiszti ez), ha még mellé érzi, hogy az egyetlen személy akire számíthat, az is magára hagyja ezekkel a számára megoldhatatlan rossz érzésekkel, azzal csak azt tanulja meg, hogy a bajban nincs kihez fordulnia.

Látszólag megoldja, de ami lecsapódik benne az ilyen magárahagyással, az hosszútávon nagyon nem jó hatású.