Hogyan szoktassam le a 4 éves lányomat, hogy köztünk aludjon?

9,19-es vagyok. Elnézést kérek, ha valakit sértett a hozzászólásom! Nem a válaszolókat fikáztam le, hisz feltételezem, hogy mindenki jószándákkal ragad billentyűzetet és maximálisan segíteni akar, nem "okoskodni".Azokra céloztam, akik a hasfájós időszakban meg a későbbiekben is javasolták, hogy zárjam be a gyereket a szobába, majd megszokja...

Sajnos nálunk elég katasztrófa volt ez az alvás dolog. Az első 3 hónapban a hasfájás kínozta, utána a fogzás. (12 hónap alatt jött ki a 20 fogacskája.) 16 hónapos korában már a saját szobájában aludt, ami majdnem 1 évig működött is, 1-2 ébredéssel. Ivott pár korty vizet, kis simi és 1,5perc múlva már aludt is újra. Addig jó is volt, amíg a szülés közeledtével (megfogadva mások tanácsát) el nem mondtam neki, hogy elképzelhető, hogy egyszer éjjel kell bemennem a kórházba. Na, attól fogva 6-8-szor sírva ébredt, hogy otthon vagyok-e még... Azután megszületett az öcsike...Aki besárgult, infúziózták és 1 hétig bent voltunk a kórházban. A férjem maradt itthon a gyerekkel. Ő meg úgy alszik, hogy ágyúszóra se ébredne meg. A gyerek sírva gubbasztott éjszaka az ágyában, mert apa nem kelt fel, nem adott neki egy korty vizet sem ( baromi száraz nálunk a levegő - hidegpárásítóval orvosoltuk azóta ) . Trauma volt a kislánynak, azt hitte, hogy egyedül maradt. Hazajöttünk, 3 hónap után jött a testvér-féltékenység. Soha nem volt aggresszív, az indulatait elfojtó típus. Nappal jól viselkedett, ami éjszakai rémálmokban csapódott le. Nem ismertem még a homeopátiát, a fene gondolta, hogy pár szem bogyó megoldhatta volna. Amikor az öcsike 5 hónapos volt, a leányzó végignézte, amint az apja karját ledarálják a fogaskerekek. "Apa beszorult a gépbe!SEGÍÍÍTS!" - ezt üvöltve ébredt hónapokig 6-8-szor. Amikor végre feldolgozta a dolgot, váratlan betegség miatt meghalt az imádott pónija...2 hónap múlva következett az óvodakezdés. A gyerekek nagyon gonoszak tudnak lenni. Ott azzal ijesztegették a 3.napon a nagycsoportosok a kicsiket, hogy nem kellenek otthon, nem fog értük jönni az anyukájuk, be lesznek zárva az oviba, sötétben... Mire belerázódtunk mindannyian az új élethelyzetbe, akkor jött egy kruppos roham. Sajnos végigasszisztálta a kistesó fuldoklását, ahogy rohantunk a kórházba... Attól rettegett, hogy meghal a testvérkéje... Utána sora jöttek az egészségügyi kihívások. Hol egy bárányhimlő, hol egy hörghurut, hol egy kis rota-vírus... Éljen az ovis korszak! Idén húsvétkor calici vírust kaptunk. Egymás után mind a négyen. Kórházba kerültünk, 4 napig egy korty víz sem maradt meg benne, 17 kilóról 13-ra fogyott le. ! nap alatt 4 különböző orvos mondta, hogy semmi gond, ez elmúlik magától. Nem vettek komolyan. Nagyedik nap délután bevittem a kórházba és közöltem, hogy addig el nem megyek, amíg nem csinálnak vele valamit. Elég stramm, strapabíró, nem nyávogós, nem hisztis kislányom van,ő, ha elesik sem sír, feláll és rohan tovább. Amikor vért vettek, először azt hitték, hogy a gép hozott ki rossz értékeket. Pedig az infózióhoz vénát is alig bírtak szúrni neki... Újabb vérvétel - na utána már ment a rohangálás, intézkedés. Ha akkor nem verem ki a dilit, hogy azonnal csináljanak vele valamit, akkor másnap délre meghal... Ez volt az a trauma, ami "betette a kaput". Hála Istennek rátaláltunk a doktornőre és a homeopátiára és 3 hét (!) alatt rendeződtek a dolgok. Hosszú lett, de azért írtam le, hogy igenis, vannak helyzetek, amikor egyszerűen nem hibás senki, ha a gyerek nem akar a szobájában egyedül aludni. Én legalább is ezek után nem zártam rá a gyerekemre az ajtót, hadd hisztizzen... Sok mindenben sajnos túl katonás vagyok, olykor túlzottan szigorú, de rám simán rázárták a szüleim az ajtót, még akkor is, amikor beteg voltam és hánytam. És nem volt jó érzés...

Szia! Utolsó vagyok. Köszönöm az együttérzésedet! Az a helyzet, hogy az elmúlt másfél év valóban kemény volt, de velem vannak a szeretteim! És ami nem öl meg, az csak erősebbé tesz. A férjem is felépült, az orvosok is csak lestek. A főorvos meg is kérdezte tőle, hogy mi maga, droid? A fogaskerekek letépték a húst az alkarjáról, már az is kész szerencsének minősült, hogy a főbb erek nem sérültek. Én kötöttem el a karját, tudom hogy nézett ki. 6 napig le se vették róla azt a kötést, amit a mentősök raktak rá, csak amikor átázott, akkor tekertek rá még egy réteget. Azt mondták, hogy hadd tisztuljon, illetve ami regenerálódhat, az regenerálódjon. 6 nap után a fejüket csóválták, amikor levágták a kötést. A balesetkor kilátszott az alkarcsontja, de a végén csak egy jó diónyi lyuk maradt.Nincs rá magyarázat, hogy mi történt, hogyan gyógyulhatott meg. 100%-osan tudja használni a kezét. Happy end. :) És minden bajnak jó vége lett. :) És csak ez számít!

Sokszor megkaptam, hogy elkényeztetem a lányomat. Nagyon vártam rá. 3 vetélés után 30 éves koromban lett végre Ő! Én meg azt mondom erre, hogy inkább elkényeztetve legyen, mint elhanyagolva. Lehet ezért leköpködni! Ő a szövetségesem, mindig, mindenben számíthatok rá. Én sem hagytam cserben, erőszakkal nem zártam a szobájába, stb.

Szerintem nálatok is az lehet az első lépés, hogy átaludja az éjszakát. A homeopátia ebben rengeteget segít! Hidd el, érdemes megpróbálni. Az okoskodókkal meg ne törődj! Ez a te életed, a te gyereked, biztos ők is jót akarnak a maguk módján, csak más habitusú a kicsinyük.

Említetted, hogy nagyon fiatalok vagytok. 20-22 évesek? Talán kevesebb a türelmetek is, egymáshoz, a gyerekekhez. Életkori sajátosság. Kinövitek. :) Vidd el egy homeopata orvoshoz (gyerekorvoshoz) a lánykát, sokat fog segíteni. Általában 4.000Ft egy alkalom. És minden megoldódik!

Kitartás! Sikerülni fog!