Mikor nőtte ki a gyereked az önzést?

Na ezért nem szeretem, amikor valaki olyan sötétséget írogat, hogy nem könyvekből kell nevelni és ne vegyünk semmilyen könyvet a kezünkbe, neveljünk érzésből...

Jelen esetben pont hasznos lenne legalább egy blogbejegyzés a gyermekek fejlődéséről.

Az, hogy magától ne legyen önző, az szerintem felnőtt embereknek se mindig megy.

De az, hogy egy matracra úgy feküdjön rá, hogy a másik gyerekkel egyenlő arányban férjenek el, az nem kell, hogy belülről jöjjön neki. Ilyen utasításokat már óvoda végén, iskola elején is bőven értenie kell, hogy úgy feküdj le, hogy a Pistike is normálisan elférjen. Ha magától nem jut eszébe, akkor addig mondod, amíg kell. Meg a legtöbb példád szerintem mindegy, hogy jön e magától vagy sem, rászólsz és kész. Pl most megyünk, mert most van az időpont a jegyre, most eszünk, mert most van ebédidő, most fordulunk vissza az erdőből, mert anya megsérült és el kell látni, stb. Eleve, ha nem választásként kezeli ezeket, hanem tényként kapja, hogy így lesz, függetlenül attól, amit ő elképzel magának, az is segíti megérteni, hogy a világ nem körülötte forog. Én nem foglalkoznék vele, hogy mit akar, ha az adott esemény szükségesen történik, akár az ő vágya ellenére is. Más esetben persze nyugodtan válasszon, ahogy akar, de van, ami nem kívánság kérdése.

"pl abbahagyja a játékot, hogy bemenjetek ebédelni, mert már te nagyon éhes vagy), vagy elinduljatok orvoshoz időben, vagy ilyenek.."

He? Ennek köze nincs az önzéshez. Közlöd hogy ebed, vagy indulás az orvoshoz és pont.

Az én 5 évesem simán képes rá. Van egy két éves húga. Épp a múltkor történt, hogy reggeli után adtam a nagyobbnak egy szívószálas almalét a hûtôbôl. Mindkettejüknek szoktam adni, de akkor vettem észre, hogy már csak egy van, ezért a nagyobbnak adtam oda, gondoltam a húgának (aki már korábban befejezte az evést és már elment az asztaltól) már nem fog kelleni. De a hùga észrevette és persze jött, hogy ô is kér. Én mondtam a húgának, hogy sajnos nincs több most, és az utolsót most a nôvére kapta. Erre a nagyobbik, aki már akkor beleszúrta a szívószálat az italba, hogy megigya, hirtelen odanyújtotta a sírni kezdô húgának az italt, hogy tessék, idd meg te.

Pedig amúgy megy a csetepaté meg egymás lökdösése, és mindig az kell ami a másiknál van, egész nap. Szóval nem arról van szó, hogy a nagyobb eleve gondoskodó lenne a kicsivel. Sokkal többször ölik egymást.

De ilyen szintû dolgokat, hogy pl. én rosszul érzem magam, és szeretnék egy órát pihenni, vagy éhes vagyok és szeretnék elôbb enni, ilyeneket is simán elfogad, megért.

Azért sok kommentelőt olvasva már értem, miért ilyen önző, elkényeztetett kis sz_rok a mai gyerekek.

Vannak gyerekek, akik alap természetükből fogva akaratosabbak és önzőbbek. A te gyereked is ilyen ezek szerint. Ezen csak neveléssel segíthetsz, neki belső késztetésből ezek szerint nem fog jönni. Azért egy 8 évestől már elvárható lenne némi empátia.