Mikor nőtte ki a gyereked az önzést?
Tehát nem az van, hogy az épp nem használt játékát tolja oda, vagy 5 óra hintázás után átadja, mert már úgyis megunta, hanem olyat oszt meg, olyanról mond le, halasztja el, ami fontos számára a másik örömére, vagy egy nagyobb célért(pl abbahagyja a játékot, hogy bemenjetek ebédelni, mert már te nagyon éhes vagy), vagy elinduljatok orvoshoz időben, vagy ilyenek..
Ez a képesség nagyon hiányzik a gyerekemből és egyre jobban zavar, mert már ideje lenne ennek szerintem. Hány évestől lehet ezt elvárni, mikor érik ez meg a gyerekekben?
válasza:"nem az van, hogy az épp nem használt játékát tolja oda, vagy 5 óra hintázás után átadja, mert már úgyis megunta, hanem olyat oszt meg, olyanról mond le, halasztja el, ami fontos számára a másik örömére, vagy egy nagyobb célért(pl abbahagyja a játékot, hogy bemenjetek ebédelni, mert már te nagyon éhes vagy), vagy elinduljatok orvoshoz időben"
Irreális dolgokat vársz el tőle.
Miért adná oda azt a játékát, amivel pont ő akar most játszani? Hát az övé, nem? Majd odaadja, ha már nem akar vele játszani. A másik részéről nem önzés-e hogy pont akkor akarja elvenni a játékát, amikor játszik vele? Miért nem másik játékkal játszana? Miért nem a sajátjaival?
Azért jöjjön be ebédelni, mert TE éhes vagy? Ilyet nem is hallottam még. Azért jön be, mert megmondod, hogy ebédidő van és be kell jönni ebédelni.
Az egészséges önérvényesítésről és saját érdekeinek megvédéséről akarod lenevelni. Kényszeresen azon görcsöljön, hogy bármilyen érdekéről le kell mondania, ha valaki kér tőle valamit. Szerinted így egészséges lelkű felnőtt lesz belőle?
válasza:Meg van az az életkor, ahol képesek már a gyerekek a perspektíva váltásra, azaz bele tudnak helyezkedni a másik ember helyzetébe, képesek empátiát érezni.
Sajnos nem emlékszem arra h mikortól de az egész biztos h 4 éves koruk előtt még nem elég érett ehhez az agyuk.
Olyan 5-6 éves koruk körül érnek meg erre úgy emlékszem.
Ha vagyunk valahol, az én érzéseim is fontosak! Nem gondolod, hogy majd addig ülünk a játszótéren, amíg őfelsége megéhezik, vagy pisilnie kell, vagy addig vagyunk a városligetben, amíg Ő meg nem unja! Ha nekem kell pisilni, én vagyok éhes, én vagyok szomjas, én akarok menni valahova, az ugyanolyan fontos, mintha neki vannak ilyen igényei! Pláne hogy nekem muszáj elmennem kötelező, valóban fontos dolgokra, őt meg nem hagyhatom felügyelet nélkül.. Pont erre lenne jó megtanítani, hogy mások is fontosak annyira, mint ő!
Más a vágy, és más az akarat.. A gyerek megkívánhatja a másik játékát, ha udvariasan elkéri, hogy talán lehetne e, abban nincs semmi önzés! Abban van, ha kikapja a másik kezéből!
Igen, a gyerek vágya pont olyan értékes, mint az ő vágya arra, hogy játsszon a játékával. Normális esetben le tud mondani az övéről néha, hogy a másik vágya teljesülhessen! NÉHA, írtam, hogy néha, direkt capslockkal kiemeltem, nem kell szélsőségessé tenni, hogy minden esetben!
Mondjuk ha 5ből két esetből előfordulna, hogy ne azt hallgassam, hogy "én ezt szeretném" , "Én ezt akarom", "én még nem", "én már igen", "nekem ez", "nekem az"..
Most is sietni kellett, közöltem, hogy fontos, gyorsan, mire 3 "én még nem akarok" után rákiabáltam és bezavartam a szobájába, mert már ott tartottam, hogy megcsapom. Azt se tudta mi az, bármi lehetett volna, de meg nem mozdulna. Egyszerűen csak magára gondol. Le is késtük az utolsópillanatos csökkentett jegyáras előadást..
Nem kell mindig, de azért néha nem ártana, ha nem csak magával foglalkozna, hogy ő mit akar, neki mi a fontos, hanem tekintettel lenne másokra is. Egy kezemen meg tudom számolni, egész életében hányszor tette félre a saját érdekeit mások kedvéért.. Sőt, 3 ujj elég hozzá, pedig figyelek rá rendesen, mikor tudom ilyenért megdicsérni.
Ahogy nézek körbe meg látom, hogy más gyerekek meg simán lemondanak a dolgaikról az ő örömére, anyukájuk csak annyit mond, hogy" szállj le a kismotorról kérlek, úgy örülne neki a kislány, ha mehetne vele egy kört", leszáll a kétéves, felengedi az én iskolásomat a kismotorjára és nem is tiltakozik, én meg égek, ha a gyerek nem száll le a KÖZÖS hintáról, mert ő ott akar lenni, letojja a síró kisgyereket..
válasza:Remélem majd soha se.
Én gyerekként és még fiatal felnőttként is mindig másokat helyeztem magam elé. Ki is használtak nem kevésszer...
Ha ő hintázni akar, és más is, akkor ne engedjen , s ne ő alakuljon mindig más után. Vagy egyáltalán miért kellene a saját játékát másnak adnia? Főleg ha még épp játszik is vele.
válasza: válasza:4 éves kor alatt nem várhatsz el tőle olyat, hogy másra is gondoljon ne csak magára.
Ahogy egy 2 hetes csecsemőtől sem lehet elvárni, hogy ne sírjon már mindig ha éhes, had pihenjen néha az anyja.
Alaposan utána kellene olvasnod az életkori sajátosságoknak, hogy mi az amire képes a gyerek agya, mert nem csak fizikai korlátai vannak.
Ha egy 3 évestől olyan érzelmi és gondolati komplexitást vársz, mint egy 10 évestől, csak saját magaddal szúrsz ki, mert mindig olyanon fogsz idegeskedni, amin felesleges.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!