Tegnap gondolkoztam el...rossz anya lennék?
Van egy 5 évesem és egy 21 hónaposom. Tegnap a férjem kollégaival sütögetést tartottunk nálunk. Volt itt az egyikük párja a saját 2 éves gyerekével. Nagyon kicsit fújt a szél, hosszúnadrágban hozta emiatt, később még pulcsiba is belebugyolálta. Az enyémek rövidnadrágban és pólóban voltak, megszólt miatta, hogy én nem-e féltem őket?
Elesett kismotorral a kisfia, kivágta a "hisztit". Látszott, hogy csak eldölt oldalra, szinte nem is fájt neki. Sikítva rohant a gyerekhez és puszilgatta. Én ilyenkor ha látom, hogy nem nagy dolog sokszor még nevetek is rajtuk, a nagyobbik fiam már a végén engem látva nevetett a saját esésein. Ha nagyobbat buktak akkor odafutok, de ha látom, hogy minden ok, nem kezdek bele 20 perces dédelgetésbe.
A nagyobbiknak engedem, hogy fára másszon, engedem, hogy játszanak a kutyával (bárány természetű labink van). Nem vagyok sík ideg emiatt, ezt is kifogásolta. Szerinte kisbarátaihoz sem kéne elengednem a gyereket úgy, hogy nem vagyok vele végig ott.
Valamiért olyan érzetet keltett bennem, hogy nem vigyázok eléggé a gyerekeimre.
Ti mennyire félitek túl őket?
Az öltöztetés kapcsán azt gondolom nem szabad ítélkezni, mert vannak fázósabb gyerekek. Egy 2 éves gyerek esetében valószínűleg anyuka már rég tudja mikor milyen mennyiségű ruhában érzi jól magát a gyereke. Szóval ezt nem ítélheted meg.
Vannak féltőbb anyák, akár azért, mert ő maga is ezt hozza otthonról vagy csak simán ilyen a természete és félti mindentől a gyerekét.
Kinevetni egy gyereket mikor elesik szerintem azért elég durva. Az én fiam is elég mimóza lelkű pedig nem óvtam a széltől is, egyszerűen ilyen a természete. De ha elesik és nem kezd azonnal nagy sírásba akkor sem nevetem ki és mindig megkérdezem megütötte-e magát. Nem esem kétségbe én sem tutujgatom különösebben, egyszerűen normál hangon megkérdezem tőle. Általában oda is megyek (nem rohanok oda csak oda sétálok) és nyújtom a kezem hogy segítek. Van hogy él vele ha nagyon beleakadt a biciklibe és van hogy nem. De tudja hogy ott vagyok és segítek ha kell.
Az anyuka nem biztos, hogy ítélkezett feletted lehet az is hogy csak simán rácsodálkozott, hogy nem félted-e a tieidet, lehet csak szimpla beszélgetés volt ítélkezés nélkül.
Amúgy én azt látom a környezetemben hogy amíg egy gyerek van addig általában féltőbbek az anyukák. Nekem is csak egy van és bár nem tartom magam túlaggódónak azért azt el kell ismernem, hogy minden több gyerekes ismerősöm lazább mint én. Valószínűleg az osztott figyelem megtanítja az anyukáknak hogy mi az ami tényleg fontos és figyelni kell és mi az amit el lehet engedni.
Nem értem a másik szülőt, miért kell beleszólni? A múltkor mi is kertipartin voltunk, estére lehűlt az idő. A vendéglátók kislánya pár hónappal idősebb a miénknél, ő ujjatlanban és rövidgatyában volt mezítláb végig, én már adtam zoknit meg egy pulcsit a gyerekre, hideg volt a keze-lába. Mégsem szólt be egyikünk se, ő gyerekük, ők tudják, ők ismerik.
Viszont a stílusod nagyon nem szimpatikus kérdező, és nem értek veled egyet sokmindenben.
Én kutyakiképző vagyok és alapvető ismeret a kutyával szemben, ha sarokba szorítva érzi magát, akkor ki fog támadni, ha nem lát más utat. Nem kell komoly dolog ehhez, ha egy kisgyerek pl. belemarkol a szemébe, már reagálhat úgy, ahogy nem számítunk rá.
Kutyásként soha nem hagynék gyereket kutyával felügyelet nélkül, borzasztó felelőtlen dolog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!