Tegnap gondolkoztam el...rossz anya lennék?

Mondjuk én amitől elsőre felhúztam a szemöldököm az az volt, hogy kineveted a saját gyerekedet esés közben. Értem, Ő is nevet, persze, mert eltanulta, hogy ilyenkor ezt kell. De Ő egy gyerek, nem felnőtt fejjel gondolkodik, ha kicsi is az esés, segítséget, minimum együttérzést vár (nem egyenlő a sikoltozással, pusztán figyelemre gondolok).

A többi válasszal egyetértek, Te itt most dicséreteket vársz a másik lehúzása mellett. Bocs, nem tudok mit dicsérni.

Dehogy vagy rossz anya, csak nem vagy paramami. Attól nem lesz valaki kevésbé gondoskodó, hogy nem aggódja magát állandóan halálra minden szaron. Biztos vagyok benne, ha szükségük van rád, mindig ott vagy mellettük.

Az, hogy milyen ruhába öltözteted őket, nem tök mindegy? Te ismered őket, tudod, mennyire fázósak, nyilván úgy öltözteted őket, ahogy nekik a legjobb.

Az eséseket én is mindig így reagálom le. Sajnálom, de van, ami tényleg vicces, és kétlem, hogy attól éri valami trauma a lányomat, mert nevetek egyet. Az lenne szomorú, ha nem foglalkoznék vele ilyenkor, de mindig ott vagyok mellette, és megvígasztalom, ha kell.

Szóval én sem vagyok az a túlféltő típus, de ez nem azt jelenti, hogy nem számíthat rám a gyerekem, és ne gondoskodnék róla.

Amúgy kérdező, örülj, hogy csak egy kollégáról van szó, nekem a sógornőm ilyen; mindent túlgondol, túlaggódik, és közben mártírkodik is. Ő a nagybetűs ANYA, én meg az érzéketlen szar. Kikerülni sem tudom.

Csinálj mindent úgy, ahogyan szeretnél, a többieket meg le kell tojni, úgysem értenek meg.

Itt nagyon sarkítva van minden a sztoriban, ti ketten nagyjából a két véglet vagytok, a kettő között lenne normális.

De azért az elég meredek, hogy kineveted a gyereked, ha sír, szerinted ez mire ösztönzi? Mert azt vágod, h nem arra, hogy magabiztosan ki merje fejezni az érzelmeit?!

Értem, hogy nem szeretnéd ugyanazt a nevelési modellt követni, amit anyukád veled, de azért ne ess át a ló túloldalára sem!

Egyébként meg: egy kétévest ne vegyetek egy kalap alá az ötévessel. Teljesen máshol tart még a két gyerek fejlettségben.

Talán a gyerek kérte, hogy adjon rá hosszúnadrágot, mert fázott, én is jóval fázósabb vagyok, mint az emberek többsége, nem mindenkinek ugyanaz a hőmérséklet komfortos.

Felügyelt játék oké a kutyával az ötévesnek (azért fontos a felügyelt, mert az állatok tudnak ám kiszámíthatatlanok lenni, még a báránytermészetű is), a kétéves még nem tudja, hogy nem nyúzzuk az állatot, stb., én sem engedném oda és idegen helyre sem az óvodáskorú gyerekem úgy, hogy én nem vagyok ott.

"Ezt nem szeretném a gyerekeimnek."

Szerintem ez tök érthető. Viszont ezt inkább úgy ideális csinálni, hogy nem a szöges ellentét csinálod annak, amit az anyukád, hanem tudod mi a célod (önálló, életképes gyereket nevelni) és a gyerek igényeit figyelve igyekszel kitologatni a komfortzónáját, úgy hogy még biztonságban érezze magát, de meglegyen a lehetősége a fejlődésre. Legalábbis én így csinálom.

És ebbe bele tartozik, hogy van hogy kicsi esés után is kell a percekig tartó tutujgatás és van hogy nagyobb után sem.

"A kutyával nem nagyon tud játszani a kétéves úgy, hogy a kutyának is jó legyen, az állatokkal való korrekt bánásmódot pedig meg kell tanítani, felügyelet nélkül meg egyáltalán nem hagyhatóak szerintem"

3 border collie-val nő fel a lányom. Most másfél és nem igaz hogy nem tud velük úgy játszani, hogy az nekik is jó legyen. Dehogynem. Labdázik velük. Kell persze ehhez egy normálisan nevelt, képzett kutya, aki odaadja (leteszi) a gyereknek is a labdát. Annyi hogy a legtöbb kutyatartó nem képes alapengedelmes kutyát nevelni. Ebben meg aztán rengeteg nem kívánt szituáció rejlik.

Ezen kívül a napi kutya körüli feladatokba is be van vonva és eteti őket, simogatja, már tanítgatni próbálja a maga módján. A gyereket, ahogy mondod, tanítani kell az állatokkal való helyes bánásmódra, de egy 1,5-2 éves már simán megérti és tudja is alkalmazni a látottakat.

Kérlek, úgy könnyű, hogy az egyik legokosabb kutyád van akivel rengeteget foglalkozol.. Kb egy marék ilyen van az országban, akinek a kutyatartás több, mint hobbi, a legtöbben nem foglalkoznak vele ennyit, aki meg picit igyekszik elhordja kutyasuliba és annyi..

Alapvetően fenttartom, hogy nem tud kutyával játszani egy két éves, felügyelet nélkül pedig nem szabad. A tieid csodakutyusok jó fajtából, folyamatos tréning mellett. A több kutya nem örülne, ha kiszedné a gyerek a szájából a labdát, esetleg nagyobb húz a bundáján, belenyúl az orrába, fülébe, visszafelé simogatja a bundáját, túl közel simogat oda, ahol a kutya nem tűri és nem fog magától megállni a labdázásnál sem az átlag két éves, mivel nagyot nem is igazán tud dobni, meg kb 5 percig vannak el valamivel.

Átlag kutyával a kétévesnek felügyelet kell, és folyton mondani, hogy lassan mozogjon, fejétől a farkáig simogassa és ne nyúljon bizonyos helyekre, és "óvatosan, szépen+ simogatja.. A a kutyák 95%nem a te kivételesen okos fajtád, tanított, folyamatosan trenírozott kutya.