Szóljak a rokonomnak, hogy szerintem baj van a kisfiukkal?
Sziasztok!
Nagy dilemmában vagyok! 😟
Mai napon olvasgattam kicsit az autizmusról, annak jeleiről, és sajnos rengeteg jel/tünet ráillik sógornőmék kisfiára aki elmúlt 2,5 éves.
Jelek:
-nem beszél még egyáltalán! Egyetlen szava a Nem!
-csak a csíkos zoknit hajlandó felvenni (dolgokhoz ragaszkodik)
-ha otthon van egész nap forgó mosógépeket néz Youtube-on
-amikor nálunk vannak és megy a ventillátor végig előtte ül és nézi
-jól elvan egyedül, nem igényli a társaságot
-sokszor pörög, sikítozik közben, kezével furcsa mozdulatokat csinál
-nem keresi a szemkontaktust!
És még sorolhatnám tovább de ezek a legfőbb jelek.
A gond csak az, hogy ők ezt félvállról veszik,mármint a szülők. Szerintük még ráér a beszéddel is mert egyik ismerősük gyereke is 3 éves kor után kezdett el beszélni.
Persze minden gyerek más ez igaz, de engem aggaszt a dolog és nem tudom hogyan közöljem ezt velük sértődés nélkül!?
Szerintetek érdemes rágódnom rajta, vagy hagyjam, nem az én gyerekem nem az én gondom? Ha igen, azt hogyan tegyem úgy hogy ne az jöjjön le nekik az egészből, hogy betegnek,nem normálisnak tartom a gyereküket?
Köszi ha elolvastad és adsz egy normális választ!
válasza:Megint az autizmuson pörög valaki?
Mintha más baja nem is lehetne egy 0-3 év közötti gyereknek. Pontosítok: mintha diagnosztizálni lehetne ezt egy 0-3 éves gyereknél. Nem lehet.
Akkor miről szól a kérdés?
A SEMMIRŐL!
válasza: válasza:Köszönöm a válaszokat!
Úgy öntöttem nem avatkozom bele! 🙂
válasza:Szerintem jól döntöttél. 🙂
Ezek a "tünetek" gyerekek többségére jellemző lehet...
Beszéd még belefér, mosógépek, ventilátorok majdnem minden gyereknek érdekes, ahogy a forgó dolgok is. Csíkos zokni, hát neki az tetszik, fiam is a csíkos zoknikat imádja. Nem mindenki igényli a társaságot, felnőttek sem. Pörög, hangoskodik: jól érzi magát, szórakozik.
A védőnőjük, gyerekorvosuk, vagy majd az óvodai dolgozók jelzik nekik, ha baj lenne, illetve szerintem ők is látnák.
válasza:Nekünk a fiunk autista, és pl sokan a rokonságban elkezdtek "okoskodni", hogy ugyan vigyük el a gyereket valahova, mert baj van, mert azt olvasták, hogy.
Nem tudták, mert nem kötjük senki orrára, de akkor már 2 éve hordtuk őt különféle fejlesztésekre.
Nyilván a szülők nem hülyék, ha valamit észrevesznek ők is utána néznek, mi okozhatja, védőnő, gyerekorvos és a bölcsődei dolgozó is szokott ilyenkor szólni. Lehet tudják, csak nem mondják, és ez a valószínűbb.
válasza:18 megkerdezhetem hogy miert nem? habar meg kicsi a lanyom ki tudja kesobb akar rola is kiderulhet de nektek mi a tapasztalatotok miert nem mondjatok?
En mint tapasztalatlan kivulallo azt hinnem jobb elmondani
válasza:#19, bocs, hogy idekontárkodok, és a #18 helyett válaszolok, de én is érintett vagyok, igaz, nem autizmusban, hanem egyéb zavarban, valamint epilepsziás a kisfiam. (láthatatlan a roham sajnos)
Nekünk a gyerekorvos tanácsolta, hogy a pedagóguson kívül senkinek nem mondjuk el. Mert az emberek többsége tájékozatlan, vagy egy - legtöbbször hibás - képe az adott betegségről, és elkezd okoskodni, de ami még rosszabb, eltiltja a saját gyerekét a tiédtől. Van rá példa még ma is, 2021-ben.
Nekünk a tanítónő nem volt képes egy kicsit sem utánanézni, de ha érdeklődő lett volna, én is elmagyaráztam neki mindent, mégis beskatulyázta, teljesen máshogy kezelte a gyereket.
A tudatlanság, a kéretlen tanácsok miatt "kell" titkolni.
Mellesleg úgysem értenének meg. Nekem akkor lett igazán elfogadható az állapot, amikor beléptem olyan csoportokba a facebookon, ahol hasonszőrű anyukákkal tudtam beszélgetni, akik végre MEGÉRTETTEK! És én is megértettem őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!