Ez volna a dackorszak?

"Ebédnél akár azon, hogy az apja húzta e ki a székét vagy én meg ilyenek."

Ez abszolút tipikus éveken át. Hogy dackorszaknak nevezzük vagy másnak, a lényeg szempontjából mindegy.

Hullámzik. Nem naponta, hanem percenként. És nálunk is inkább a lányomnál. Feleségemnek szoktam mondani, hogy nekünk férfiaknak azért könnyebb ezt elviselni, mert mi már hozzá vagyunk szokva a nők szeszélyességéhez. :-)))

Azt azért semmiképp se tűrjétek el, hogy megüssön titeket!

Az ilyen apró parancsolgatásnál, ha éppen mindegy nektek, akkor legyen, ahogy akarja. Ha nem mindegy, akkor meg rendre kell utasítani. Ha hisztizik, akkor én beküldeném a szobájába, hogy akkor jöjjön ki, ha lehiggadt.

Ha mások előtt jól viselkedik, az mindenképpen jó jel. Lazán és sok humorral próbáljátok ezt átvészelni.

Sógornőm ironikus mondása szerint a dackorszak addig tart, amíg a kamaszkor el nem kezdődik. :-))) Szóval nem könnyű.

Off: Elég gyökerség a feleségednek ezt mondogatni, előző. És valószínűleg lövésed sincs, miért. Az, amit szeszelynek nevezünk, ferfiakban is pont úgy megvan, csak az “teljesen más”. Én nőként kikérem magamnak.

(Bocs, kérdező.)

A fiam két évesen kezdte, 3 évesen volt a legdurvabb, 4 éves kora kezdetén már alig bírtam és 4,5 kora körül volt egy értelmi fejlődési ugrásra ahol kb elhagyta a zipikus hisztit. Most 5 éves.

Hullámzó, nekünk 2-3 hónapos periódusok voltak. Közben 2-3 hét pokol, non stop ellenkezés