A gyerek szempontjából mi a jobb, hagyni megélni a hisztit, vagy megnyugtatni? Hol a határ?

Gyerekfüggő

Nálunk nem lehet megnyugtatni

El kell vonulnia megnyugodni...

2,5 éves

Szerintem is gyerek függő.

Az én lányomat nem lehet megnyugtatni. Annál jobban belelovallja magát. Bevonul a szobájába és ott kitombolja magát, majd 5 perc múlva már csendben játszik.

Esetleg elterelni lehet a figyelmét.

De nálunk alapvetően az vált be, hogy nem foglalkozunk a hisztivel.

Gyerekfüggő. A nagyobbik gyerekemet erőteljesen ki kell zökkenteni a mai napig, mert nem nyugszik meg. Ha ráhagyod, órákig üvölt egyre jobban és magának is árt. Ölelgetni tilos, nem hagyja.

A kisebbnél (2) pedig működik az ölbe vevés és a figyelemelterelés.

Kettő gyerekem van. Az, hogy pedagógiát tanultam (gyermeklélektant),sokat segített. Nálunk mind a 2 gyereknél lement a dackorszak néhány hisztivel. A kisebbnél érezhető volt a 2 gyerek közötti temperamentum különbség, de még arra is azt mondom, hogy nem volt durva.

Nehéz de a legjobb módszer szerintem. Abban a pillanatban amikor éppen üvölt nem észrevenni. Ha kicsi alábbhagy, akkor meg valami teljesen másról beszélni. Ha erre nem reagált, akkor tudtam, hogy még hagyni kell. De amikor tesóm is "nyugtatja" a sajátját az meg azért is üvölt, na az nagyon durva!

Egy ideig hagyni érdemes tombolni, helyzettől függ, meddig (pár percig általában). Ha valamit tiltok egy ilyen korúnak, akkor általában hozzáteszem, mit MÁST szabad tennie. Ha az nem nyugtatja meg, akkor elkezdem (pár perc tombolása után) terelni a figyelmét olyan tevékenység, tárgy stb felé, amelyet engedek neki bármikor. (A tiltás meg következetes abban, amit tiltok, és mindig ugyanazokat tiltom, ugyanazokat engedem meg. Ezért kell jól megválasztani, mit tiltok, és mit engedek nekik.)

A lényeg ennyi. Van egyéb kiegészítő módszer, de az már helyzetfüggő, gyermekfüggő. Pl ignorálással egészítem ki a fenti módszert (tehát van, amikor rá se hederítek, egy ideig). Van, amely kisgyermeknek el kell vonulnia, és ha ezt látom, akkor hagyom percekre, de ha nem nyugodott meg, akkor a fent említett módszerremmel az engedett tevékenység irányába terelem figyelmét.

Az engedett tevékenység irányába való figyelemelterelés önmagában megnyugtató szokott lenni számukra.

(Ha mégsem nyugszik meg ezen módszerektől, az viszonylag ritka eset, pl autisták esetén más, bár autizmust épp csak 2 éveseknél lehet leghamarabb diagnoszitzálni, és legyen sze melőtt, hogy sokkal gyakoribb az átlagos gyemrek, tehát nem kell az ördögöt a falra festeni.)

Gyakran adok választási lehetőségeket nekik, hogy kielégülhessen az akarati próbálkozásuk, mégpedig csak olyan dolgok közül engedek választani, amelyeket mind engedek. Így ez esetben nem tesz tiltott dolgot, ugyanakkor megéli a választás szabadságát (kellő fokban). Ha más akar ezekhez képest, akkor következetesen kitartok, hogy csak ezek közül választhat.

Ezeken felül meg kell próbálni higgadtnak lenni, de nem azt mímelnem, mivel a gyermek megérzi a tettetést. Más szóval kongruensnek, hitelesnek kell lenni: azt teszem, amit mondok és érzek. Amikor csak sikerül.