Ez a dackorszak? Hogy kezeljem?

Nem biztos hogy elrontottad a nevelését, bár nyilván az ember erre is gondol, de vannak erős karakterű gyerekek, vagy épp olyan fejlődési stádiumban van, hogy bizonyos készségek (türelem, várakozás,...) nem olyan fejlettek, mint a képessége arra, hogy eltervezzen magában dolgokat. Szóval lehet csak az idő fogja megoldani.

Lényeg a következetesség és a rendszer. Amennyire csak tudod. És mindig érezze hogy szereted, és tényleg szeresd is, bár nagyon nehéz.

Nézd. Nem minden gyerek egyforma. Simán lehet, hogy kifogtàl egy akaratosabbat. Mi 3-an vagyunk tesok. Mind a nővérem, mind az öcsém a mai napig egy hisztigép. Persze már felnőtt kiadásban. En meg sose voltam hisztis. Viszont en meg passzív agresszív vagyok. Azt gondolom minden szülőnek minden e gyerekére egyenként kell rászabni a nevelési módszert.

Az biztos, hogy nála ez nem válik be, hogy tutujgatod. Most jön az, hogy felvállalod hogy végig üvölti az utcát, a válladra kapod és csak azért is arra mentek, amerre te akarsz.

Tök égő lesz. Az öcsémmel végig játszottuk, de másképp nem megy. Jobb nem lesz, csak rosszabb, amíg be nem törik és rá nem jön, hogy hisztivel se tutujgatást, se semmit nem ér el.

Sajnos nagyon úgy látszik, hogy az en fiam az öcsém mása lett. Szóval en is készülök a tescos nagy jelenetekre.

A szakirodalomban nem ezt hívják dackorszaknak (a kérdés erre is irányul). A dackorszak az éntudat érésére vonatkozó daccal kapcsolatos elnevezés, az pedig leglkésőbb a 3. szülinap körül lezárul.

Ettől függetlenül dac, vagy akaratosság bármely életkorban (felnőtt korban) is megjelenhet.

Azért sincs értelme dackorszaknak nevezni bármi, ami kívül esik a 12-36 hónapos kor közötti idpőszakon, mert nem általános, azon kívüli időszakban a dac. Míg eközött végigmegy minden gyermek a dackorszakon sé végig is KELL mennie az egészséges éréshez, bár nem mindegy, hogy mennyire széélspőséges, azaz hogy mennyire vannak egyensúlyban a nevelési módszerek, ezen korszakra vonatkoztatva.

A gyermeked viszont idősebb, azt írod.

Nagyon kevés az infó arra nézve, hogy ötletet lehessen adni. Alkati sajátosság is okozhatja, ami önmagában nem probléma. Nem vagyok ott, nem tudom, hogy a szélsőségesség határát súrolja-e, mert ha igen, akkor már probléma. Az is lehet, hogy nem szélsőséges eset, csak nem vagy rá felkészülve.

Lehet tehát alkati sajátosság, vagy esetleg szorongás az oka, ritkábban trauma. Nem kizárt nevelési hiba mint oka. Vagy ezek kombinációi.