Hogy oldjátok meg a home office-t egy gyerekesek?
Férjem és én is home office-ban dolgozunk. A gyerek óvodás, magyarán nincs neki online foglalkozás. Amúgy sokat vagyok/vagyunk vele, de így is sok az üresjárat. Akikkel össze szokott járni, karanténban vannak, és most kicsit őt is féltem, hiszen nincs oltva (mi az apjával igen).
Társasozunk sokat, szoktam vele kimenni, de délután nem alszik már, és este kilencre már dögfáradt vagyok. Filmre nem szeretném rácsatornázni, de nincs kivel játszania.
Tudom, hogy 2-3-stb. gyerekkel, pláne több iskolással sokkal nehezebb, ezt hallgatom eleget (ezért nem írom ki a Facebook oldalamon), el is hiszem, engem sorstársak érdekelnek, ahol a gyereknek nincs kivel játszania (a szülőkön kívül).
De figyelj.
Amíg dolgoztok, nem szeret rajzolni, festeni, kirakózni, foglalkoztató füzettel játszani, színezni stb?
Délutan meg irány a szabadba, bicó, játszótér, labda.
Hétvégén kirándulás.
Nincs olyan gyerek az óviban, akivel egy szabadtéri sétára el tudtok menni? Esetleg aki volt már covidos pár hónapon belül.
Valójában az a gond hogy nehéz dolgozni mellette vagy hogy nincs programötleted?
Mi úgy oldjuk meg, hogy igyekszünk nem ugyanabban az időszakban dolgozni, és részletekben csinálom: délelőtt, amennyit bír a fiam, meg este, mikor lefekszik.
A férjem is ugyanígy zsonglőrködik az idejével. Viszonylag jól boldogulunk, nem mondom, hogy álom helyzet, de azért bírjuk.
Én 4 évéssel vagyok home officeban. Vért izzadok. Vagy semmit nem haladok, mert nem felületes munkám van, sok is, határidős is, el kell benne mélyednem mert számolós. Vagy haladok, de Sokat hibázok. Tavaly tavasszal nagyon elcsúsztam. Este hulla fáradt vagyok, így az sem opció.
Sokszor kapcsolok tévét, de utána még elevenebb. Ő végig tombolja a napot alapból. Ha telefonálnom kell, dumál hozzám. Vannak könnyebb és nehezebb napok. Néha úgy érzem nem bírom tovább.
Aki úgy van otthon vele, hogy tud a gyerekére időt szakítani, az ne szóljon semmit. Nekem akkor is nehéz befejeznem a melót ha 8 órát dolgozok. Így pokoli. A fiamnak is. Látom, hogy szenved.
Pont úgy vagyok, mint te utolsó. Határidős (lenne) a munkám, és az is igaz, hogy a telefonálást is rosszul tolerálja. Hiába gondoltam anno, hogy könnyű a gyerekkel megértetni, hogy most pár percig nem erek rá. A férjemet olykor lehet számítani, de alapvetően sajnos nem, hosszú most, hogy miért.
Ha valami újat találok ki, elvan a gyerek egy darabig (pl.újságvagdosas esatobbi), de mindig ott van bennem, hogy foglalkoztassam. Nem erti, miért nem találkozhat a többiekkel. Az egyik baratjaek karantenban, a másik meg nem volt Covidos és félnek, ahogy többen is a környéken. Kis településen lakunk és arányaiban sokan betegednek meg mindennap.
“Valójában az a gond hogy nehéz dolgozni mellette vagy hogy nincs programötleted?”
22-es: kicsit mindkettő. Kiadványokat kellene szerkesztenem, de folyton odajön, az ölembe ül, kérdésekkel bombáz. Ha a férjemmel van, az sokszor rosszul sül el.
Volt olyan ismerős, aki szerint hagyjam abba a munkát, de attól becsavarodnék.
Hány órát kell kb dolgozz? Kert van?
Senki nem vállalja el a gyereket egy kicsit?
Változó hogy mennyit játszik. Van amikor 1orán keresztül gyurmázik ez a ritka de általában fél órát biztos. A festés is ennyi időre leköti, ahhoz öntök neki gipszet vagy lapra fest. A játékaival is elvan. Kisautókkal, van hotweels-es pályája. Kirakózik. Változó amilyen napja van. Valamelyik nap minden 5 percben nyüszögött hogy mondjak neki valamit mivel játszon. Igazából ehhez lett szoktatva hogy találja fel magát. Nem ültem egész nap mellette. Vannak napok amikor igényli/igényelte . Tudja hogy ha van idôm megyek és az az első hogy vele játszok.
10es voltam
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!