Olvassunk valami pozitívat is! Van itt más is, aki nem tud azonosulni a "kimerült anyákkal" és boldognak érzi magát egy átlagos hétköznapon is?

Hát én a terhességgel-szüléssel-gyerekágy környékén nagyon megszenvedtem mindegyiknél, mármint egészségügyileg (még az intenzíven is jártam pár hetet) és még túl korán is kezdtem dolgozni (mai fejemmel nem tenném, akkor bizonyítani akartam, hogy egyszerre minden megy), aztán iskolás korukra meg egyedülálló lettem. Aztán egy újabb körrel minden újrakezdődött... :) Ahogy öregszik az ember, szerintem rájön, hogy életben a családnak van a legtöbb értelme - ezerszer több, mint szépnek lenni, sikeresnek lenni vagy felfedezni vagy lelkizni vagy jókat enni vagy mit szoktak még isteníteni az emberek. Életet, szeretetet adni és embert nevelni - ezt nehéz überelni bármilyen közérdekű munkával vagy önös élvezettel. Úgyhogy hajrá mindenkinek, aki hasonlóan nem tehernek, hanem értéknek tudja látni a saját gyerekét, és tud (hát úgy nagyjából folyamatosan) gyönyörködni benne :)

Nekem minden pozitív lenne, de nem tudok különtölteni a gyerektől időt és ez megvisel. Senki sem vigyáz rá, SENKI. Ha valaki itt van, vagy valahol ott vagyunk pl. nagyszülőnél, akkor is mindent én csinálok, ha 3 felnőttből csak én eszek, akkor is nekem kell felállni az asztaltól, ha valami kell a gyereknek. Nem is szeretek emiatt menni se, mert a legrosszabb mikor karnyújtásnyira van a segítség, még lehet számítanék is rá, de semmi. Ha magam vagyok vele, legalább nem hiszem azt, hogy valaki segít egy kicsit... Amúgy tökéletesen tudnám élvezni a dolgot, de így ez bedarál, üres kancsóból nem tudok már önteni ugye... Szóval azért nem mind keressük direkt a panaszkodnivalót, meg megvisel az anyaság, de én pl. minden olyan ismerősömön, aki nincs úgymond kikészülve azt látom, hogy legalább néha levesznek a válláról kicsit. És nem nagy dolgokra vágyok, hanem olyanokra, hogy hadd szarjak már akkor mikor akarok és addig míg akarok, vagy hadd súroljam úgy fel a padlót, hogy nem kell közben 10x abbahagynom, mert akar valamit a gyerek. Az, hogy a férjem munkán kívül segít az nem változtat azon a tényen, hogy egy percem sincs a gyerek nélkül gyakorlatilag. De nekem nem nem tölt el egy kis időt a gyerekkel senki más.

25 Akkor mit segít a férjed a munkán kívül? Én nem is értem, amikor egyes apák annyira félnek a saját gyereküktől, hogy egy pár órára sem merik elvinni sétálni vagy játszótérre, vagy egyáltalán egyedül maradni vele, mert mi van, ha nem jókedve lesz végig, mint egy reklámban. És akkor ciki, mert megbuktak, mint szülő és csúnyán néz majd a szomszéd néni vagy egy járókelő? Mit gondoltak, a gyerek csak valami hobbi? Aztán meg féltékenyek, hogy ők kimaradnak valamiből (és ki is), mintha nem is apák, hanem nagytestvérek lennének.

25. Nem jó kérdéshez írtál. Pozitív dolgokat írj. Számos szar az élet topic van itt gyk-n.

2 5 nalunk is en eszem utoljara, en furdok kukucsulva, es en rohanok utana de mivel ezen mar nem bosszankodom boldog vagyok. Ez van. Ha idegesit ha nem.

26# a munkája miatt olyan is volt már, hogy 7 HÓNAPOT töltött a világ másik végén. De ha épp itthon van is van olyan, hogy mondjuk másfél-két órával azelőtt jön haza, hogy a gyereket le kell fektetni, szerinted akkor hova kéne vigye? Sajna nem mindenkinek a férje dolgozik nyolctól négyig. A másik az, hogy ha csak ő az, aki elviszi, akkor a házasságunk ápolására ugyanúgy nincs semmi alkalom kb. Ja, persze, mikor a gyerek alszik, mert különben egy komolyat, mélyet beszélgetni se lehet tőle. Amúgy tök mindegy az egész, nem ezzel van a baj, hanem azzal, hogy mindenki telibe szarja még direkt kérést is a segítségre. "mivel ezen már nem bosszankodok" Nézd én örülök neked. Én az utóbbi időben abba a lelkiállapotba jutottam, hogy szaksegítségre van szükségem ahhoz, hogy ne öljem meg magam konkrétan. Itt már nem döntés kérdése az, hogy "bosszankodok-e" valamin. És még így SEM segít senki. Miközben meg mondják a nagy szavakat, hogy milyen jó mikor valakinél egésznap ott van unoka meg szomszédgyerek stb. Alapból minden happy lenne, mert a gyerek, ahhoz képest, amit másoktól hallok egy angyal. Néha emiatt is bűntudatom van, hogy akkor tuti velem van a baj, mert másnál gázabb gyerekkel is minden sunshine és happy, de nem tudok mit csinálni. Legutóbbi segítségkérésemre megkaptam a drága szülőmtől, hogy mit rinyálok. Attól a drága szülőmtől, aki már pár hónaposan is simán rábízott mikor melyik nagyszülőmre meg ilyenek. Nagyanyám mesélte, hogy mikro hasfájós voltam mennyit kínlódtak velem, mert anyám meg apám moziba ment és nehéz volt elaltatni. Hát ba meg. Moziba? Nekünk a TESCO a kikapcsolódás kb.

Meghalt a buli!