Olvassunk valami pozitívat is! Van itt más is, aki nem tud azonosulni a "kimerült anyákkal" és boldognak érzi magát egy átlagos hétköznapon is?

Én most már mondhatom, hogy elégedett és boldog vagyok. 2 éves a kisfiam. Az első év volt nehéz, mert beteg volt, de nem is akarok már erre gondolni.

Minden egyre jobb és könnyebb. Most kezd egyre több szót mondani. Kb. 40-nél tartunk. Most kicsit rosszabbul alszik, de lényegében ez sem zavar.

Persze vannak hisztisebb napok, de ez benne van.

Sajnos hamarosan vissza kell mennem dolgozni.

Én csak olyan kimerült anyákkal találkoztam eddig, akiknek otthon a férjük volt a második (vagy sokadik) gyerek. Borzasztó azt hallgatni, hogy nem segít a pasi semmiben, és mennyi minden szakad az anyuka nyakába. Nem tudok megértő és együttérző lenni azzal, aki gyerekvállalás előtt nem térképezte fel, hogy milyen pasinak nem szabad szülni. Komolyan az én férjem tündér, a rengeteg munkája mellett is felkel velem éjjel (felváltva vagyunk a babával), nem vár el tőlem minden nap 3 fogásos kaját, és hogy minden nap csillogjon a ház. Ő is mosogat, tereget, fürdet, tápszert készít, pelenkáz, ahogy én is. Reggel megcsinálja a reggelinket, kávénkat, ha itthon van, és sosem panaszkodtam mert nincs időm hajat mosni vagy körmöt lakkozni.

Szeretem az életünket, közösek a csatáink, és az örömünk. Szerintem minden abban rejlik, hogy mennyien állnak mellettünk, és abban, hogy tudjuk hol a határ a felelősség vállalásában. (Nem szülök nyócadik gyereket, ha hetet se tudtam eltartani).

Én se tudok mindennel azonosulni és nem is akarok. De tudom, hogy egy kiadós panaszkodás és egy két "tudom mit érzel" válasz jól tud esni az embernek. Úgy nem érzi magát annyira egyedül.

Attól még, hogy valaki 1 dolog miatt panaszkodik, 20 másik dolog miatt boldog és elégedett.

Szóval mindenki tudja magát fényezni, hogy szuper anya és mindenki tud panaszkodni is.

Én boldog vagyok, mert mind a két gyerekem jó evő. Sok gyümölcsöt és zöldséget esznek. Csoki helyett is inkább almát választanak. Sose okozott gondott, hogy mit főzzek nekik.

A lányom 5 éves és szeret tanulni. Most saját ötlete volt, hogy angolul akar tanulni és pár hónap alatt szépen halad vele.

Szeret úszni is és már egyedül is tud, segítség nélkül.

Tévé helyett inkább a könyveit lapozgatja vagy megkér, hogy olvassak neki.

A kicsi 3 éves és ő is inkább a tesójával "olvas" vagy játszik. Jól kijönnek egymással, csak kisebb csetepaté szokott lenni.

De kb. ugyanennyi fárasztó és idegesítő dolgot is fel tudnék sorolni. 😂 De akkor legyünk pozitívak.

Boldog vagyok a 1,5 evesemmel. Naprol napra okosabb ugyesebb;) egyre tobb mibdendt tud!

Szeretek vele lenni, jut idom sportolni is. Nemsokara ujra dolgozom!

Én is ugyanigy vagyok, mint te.

1 éves a lányom, nem nyavajgok, nincs is miért.

Most már át alussza az éjszakát, de az elején sem volt vészes, persze voltak ejszakazasok, fejtem napi 10x kB több hónapig.

2essel is egyetértek. Az én férjem sem várja h ki legyen szolgálva.

Itt sokszor olvasom, h az anya pl csak akkor tud elmenni zuhanyozni, ha már alszik a gyerek

Én nem tudnék ilyen férfivel élni, Hozzateszem 7 év után lett gyerekünk, pár dolgot megéltünk együtt (munkahely váltás, kirugás, előléptetés, ház vásárlás, felújítás stb), igy tudtam kivel vállalok gyereket.

Emellett akikkel összejarunk, általában az van totál kész, akinek 2-3 gyerek született 3 éven belül.

Szerintem az sokszor egyenlő a teljes kimerüléssel. Nálunk ezért sem lesz kevés korkülönbséggel tesó.

Szóval én is boldog vagyok, a férjemmel is szuper a kapcsolatunk, pedig a sok gyk olvasás után már majdnem elhittem hoyg szülés után katasztrófa az élet :D

Egyébként a kiegyensúlyozottság nagyon fontos.

Nem szabad mindenen stesszelni.

Nekem is furcsa, mikor az anyuka fel óráig magyaráz nekem arról, hogy az 1 éves baba kiboritotta és szétkente az ebédet. Na bumm...kb 3 perc feltakaritani.

Az ember azért van otthon, hogy nevelje a gyermeket, ami ezzel is jár.

Tudom, hogy nem nekem szól a kérdés, de engedelmetekkel hozzászólnék én is.

Apuka vagyok, vagy 3 kicsi gyerekünk. Egyformán kivesszük a részünket a gyereknevelésből a feleségemmel. Persze vannak napok, amikor estére fáradtak vagyunk, de nagyon elégedettek vagyunk az életünkkel. Talán jobb nem is lehetne.

Azt vettem észre, hogy nagyon sok szülő úgymond örül annak, hogy "megviseli az anyaság". Van mi mögé bújnia, tud kifogásokat gyártani.

Mi rendszeresen eljárunk a feleségemmel, vagy külön-külön barátokkal kikapcsolódni, feltöltődni. Ilyenkor a gyerekeket a nagyszülőkre, vagy felvigyázóra hagyjuk. E miatt sokat csúnyán néznek ránk, hogy: "na ezek már megint mennek, a gyerekeket meg a nagyszülők nevelik". Az ilyenek úgy érzik, hogy attól, hogy született egy gyerekük, az ő életük meg is szűnt és csak a gyerek érdekei a fontosak. Ismerek olyan szülőket, akiknek a 4-5 éves gyereke még egyszer sem volt távol az anyjától 1 éjszakára. Nem azért, mert nem tehették volna meg, hogy elmenjenek valahova, hanem mert a gyereknek ezzel maradandó lelki traumát szereznének. Gyakorlatilag a saját gyerekük rabszolgái.

Az ilyen szülők szép lassan belefásulnak, mogorvák lesznek, ordibálnak. Nem is csoda, hogy a gyerekeik nem szeretnének ilyen életet maguknak, nem akarnak majd ők is gyereket maguknak. Meg elhúznak minél messzebb a szülőktől.

Kedves 6os!

Detto! Honapokig fejtem, mèg szoptatok mert lett tejem!

Nem kel èjszaka!

Egy igazi kis zsivany napkozbe, ki kell pihennie:)