Olvassunk valami pozitívat is! Van itt más is, aki nem tud azonosulni a "kimerült anyákkal" és boldognak érzi magát egy átlagos hétköznapon is?

8as apuka tok jó, hogy írt.

Annyira igaza van.

Tényleg borzasztó látni, hogy mennyien szenvednek.

Inkább nem is keresnek megoldást, csak keseregnek.

Ha valaki akarja, az tud tenni ellene, de könnyebb irigykedni a másikra.

Valójában ez nagyon sok emberre jellemző, csak a gyerek vállalás még jobban felerősiti

Szerintem az apuka nem pozitív, hanem lenéző és kioktató.

Nem mindenki teheti meg, hogy elmenjenek éjszakára és van, aki addig vigyázza a gyereket.

"hanem mert a gyereknek ezzel maradandó lelki traumát szereznének."

Ha úgy érzi, akkor amúgy sem lenne egy nyugodt kikapcsolódás.

Itt is az arany középút a fontos. És nem lenézni vagy kioktatni azt, aki másképpen gondolja.

Nem ettől lesz valaki fásult és mogorva. És nem emiatt fog a gyereke a világ másik végére menekülni.

Tényleg imádnak panaszkodni az emberek. Az esetek többségében nem tudom átérezni a gondot, hogy miért siránkoznak.

1 éves múlt a kisfiam. Nem alussza át az éjszakákat,rengetegszer ébred. Az éjszaka nagy részét vele töltöm. A férjem nem zavarja, vele is van foglalkozva, se élni is tudunk bőven.

Segítségünk nincs. A férjem se nagyon tud segíteni. Mert amikor hazajön munkából, dolgozik itthon. Mindig bütyköl valamit, barkácsolás, a füvet nyírja, stb. De még tudom oldani a takarítás, főzést,mosás, stb. Mellette a jószágok hoz is többször menni kell napközben. De nem bánom. Persze vannak néha fárasztóbb napok. De imádom, ahogy élünk. Szeretek babázni, vele foglalkozni. Jó lenne néha aludni egy jót, de igazából ez se zavar annyira.

Utolsó

De apuka írta, hogy az ismerősök mondják nekik, hogy bezzeg ők megtehetik.

Nyilvan nincs mindenkinek nagyszülő, vannak anyás és kevésbé anyás gyerekek. De sok múlik a szoktatáson és a szülők hozzáállásán is

Kérdező, azért van ennyi kimerült és boldogtalan anya, mert egy pozitív kérdéshez is mások szapulása a válaszok és nem az örömteli pillanatok.

Azt hittem csupa büszkélkedő hozzászólás lesz, és kb. van 4.

Viszont van 10, amiben leírják, hogy szerintük mit csinálnak rosszul.

Apukával az élen, aki arra büszke, hogy gyerekek nélkül tud eltölteni néhány éjszakát.😂

Boldog vagyok, mert van férjem, gyerekeim és segítség nélkül is megélünk. Sokat kirándulunk, a gyerekeimmel szeretünk mókázni. A férjemmel nem veszekszünk, a gyerekeink okosak és ügyesek. Néha még a hisztijükben is meglátjuk a vicceset. Mert bizony vicces, amikor hiszti közben elfelejtik, hogy miért is kezdtek hisztizni és jöhet a következő hiszti azon, hogy nem emlékeznek rá. 😂

#14

Nem állt szándékomban lenéző és kioktató lenni. Csak elmondtam a meglátásaimat. Annak idején nekünk is jól jöttek ezek a példák és meglátások. Ha lenéző akarnék akarnék lenni, akkor legelőször magamat (az akkori énemet) kellene lenézzem. Mi is pont úgy indultunk a családalapítással, mint amit leírtam: A feleségem egyedül otthon a gyerekkel, én dolgoztam látástól vakulásig. Másik ország, segítség sehol.

Anyuka egész nap szoptatott, pelenkázott, nem találkozott felnőttekkel, belefásult, elhízott, depressziós lett.

Sajnos az ismerőseink inkább csak bólogattak, hogy sz@rAzÉlet és nem próbáltak meg lenézőek és kioktatóak lenni. Sokat segített volna.

Aztán megelégeltük ezt a helyzetet. Nekiálltunk változtatni. Vettük a bátorságot és teljesen átalakítottuk az életünket. Nagyon nehéz volt az elején, de megcsináltuk. Él sem tudom képzelni, hogy mi lett volna, ha minden marad a régiben. Amikor a legkisebb gyerekünk született, a legnagyobb 3.5 éves volt. A középső alig totyogott. Tuti bediliztünk volna.

Ehhez képest most itthonról dolgozunk kötetlen munkaidőben, saját vállalkozásban. Annyi időt tudunk fordítani a gyerekekre, amennyit akarunk.

#18

"Apukával az élen, aki arra büszke, hogy gyerekek nélkül tud eltölteni néhány éjszakát."

Én inkább úgy mondanám, hogy igenis büszke vagyok arra, hogy rengeted időt töltök a gyerekeimmel és emellett azt is megengedem magamnak, hogy eltöltsek a feleségemmel kettesben néhány éjszakát.

Csakhogy nem ezt írtad az első hozzászólásodban.

Így azt mondom szuper, hogy ti megtaláltatok a számotokra megfelelő életvitelt.

De egyáltalán nem biztos, hogy más is boldog lenne benne.

"Annak idején nekünk is jól jöttek ezek a példák és meglátások."

Akinek akarja észreveszi és változtat, nem kell mondani a példákat és meglátásokat.

Aki nem akar változtatni, annak hiába mondod.

Mindenkinek más a jó. Lehet, hogy amiből te menekülsz, az másnak a boldogság.