Szerintetek az mennyire van rendjén, hogy egy szülő a 8 éves fiának megengedi hogy lány legyen?

Egyébként nem születünk nemi identitás tudattal, ha egy gyerek sosem hall ilyesmiről, nem fogja tudni.

Gyereknevelés témakör, tehát mind tisztában vagyunk vele, hogy a gyerekeknek fogalmuk sincs, hogy lány vagy fiú mit jelent, van is védőnői vizsgálaton kérdés, azt hiszem először 3 évesen, de 5 évesen biztosan megkérdezték, tudja e már a gyerek, hogy lány vagy fiú.

Én egyedül nevelem a lányom, neki 5 évesen tűnt fel, hogy nem olyan alul, mint a fiúk, de már 4 évesen tudta, hogy lány, de csak azok alapján, hogy én így hívom, meg hogy bölcsiben oviban szétszedték a csoportokat nemenként pl tánchoz, játékhoz és ezt a sok sztereotípiát akarva akaratlan beléjük nevelték. A rokonok dettó, a játszón dettó, a boltban dettó, az utcán dettó, hiába szólok rájuk meg magyarázok, akkor is ilyen hatások érik folyamatosan, innen tudja csak, hogy lány vagy fiú, ha nem lát másik nemiszervet, nem fogja tudni és nem is igazán érdekli pár éves koráig.

#32

Csak nehogy véletlenül egy életre megnyomorítsd a bigott, fóbiás viselkedéseddel

De jó, hogy egyre kevesebb lesz az ilyen emberekből

Ha nem zavar, kedves kérdező, hogy szakmabeliként hozzászólok, akkor megteszem.

"szerintem 8 évesen ezt nem nagyon tudja még magáról eldönteni senki. Vagy igen?"

Nem érdekel, ki hogy pontoz, szigorúan szakmai tapasztalatom és pszichológiai kutatás alapján fogok válaszolni, ha tetszik, ha nem. Aztán mindenki úgy vélekedik felőlem, ahogy akar.

Tehát feltetted a kérdést:

"szerintem 8 évesen ezt nem nagyon tudja még magáról eldönteni senki. Vagy igen?"

6-7 éves korra alakul ki a nemi identitás. Egyénileg változó, hogy már 6 körül, vagy inkább 7 évesen.

Tehát igen, el tudja dönteni.

Másfelől: az, hogy pl egy biológiailag fiúnak született gyermek lány ruhát akar-e felvenni, az társadalmi kérdés is, valamint a szülőnek és magának a gyermek a döntése is benne kell legyen. A szülő is felelős és a társadalom is. Hat év felett tehát egy gyerek már tud dönteni e felől, de hogy melyik társadalom engedi és melyik szülő, az változó.

Másfelől: kb 6 éves korig életkori sajátosság az, hogy még nem alakult ki a nemi identitás, és feltétlenül engedni kell, hogy lányok akár fiús játékokkal, fiúk akár lányos játékokkal játsszanak,

azonban

szakmai tapasztalatom és a pszichológiai elméletek alapján

én speciel NEM támogatom azt, hogy a biológiai nemtől ellentétes legyen a megjelenés pl a ruházat. Ugyanis egyfelől még nem alakult ki a nemi identitás, tehát a prototípusokat előbb meg kell mutatni a gyermeknek, pl a fiúk fiús ruhában járnak, a lányok lányosban, bár a társadalom változik, korszakonként is, így a fülbevaló, a haj hossza nem ennyire mereven köthető nemi identitáshoz.

Ellenben pl az, hogy egy gyermek fiúsnak mondott, vagy lányosabbnak mondott játékokkal játszik, az teljesen normális és természetes életkori sajátosság, kb 6 éves korig, tehát az is, ha a biológiai nemétől ellentétesnek mondott jellegű a játéktevékenysége.

Kb 6 éves kortól is játszhat bárki bármit, amíg avval senkinek (beleértve önmagát) NEM árt.

DE! És itt egy nagy "de":

sajnos hatalmi propaganda okán szándékosan azt sugallják egyre inkább az évek során, hogy a gyerekek bátran válasszanak maguknak "lelki nemet", tehát szexuális indentitást, függetlenül a biológiai nemüktől.

Na evvel viszont NEM értek egyet! Azaz NEM szabadna erre bátorítani a kisgyermekeket, hanem inkább segíteni nekik önmaguk kibontakozásában és önmaguk egyre mélyebb megismerésében. Ennek során előfordul bár, hogy azt kezdi érezni egy gyermek, hogy ő pl egy "fiú testbe zárt lelkileg kislány" és evvel semmi baj nincs!

A bajt a propagandában, a súlykolásban, a divat mivoltában látom!

A gyermekeknek tehát segítsünk megismernie önmagát,

de ne adjunk már neki a természettől elrugaszkodott tippeket! Ez a szakmai meglátásom.

#35-ös, tanulj meg szöveget értelmezni. Ott a #34-es válaszomban a TAPASZTALAT szó. Szakmai TAPASZTALAT. Ez alapján írtam meglátást. Én se vagyok tévedhetetlen, azt is megírtam: mindenki úgy vélekedik erről a témáról, ahogy akar.

A tapasztalatomon felül nyilván elméletet IS figyelembe veszek, de NEM az elmélet a döntő. Sőt, a pszichológiai szakkönyvek (tehát az "elmélet") szinte mindig GYAKORALTI tapasztalatok összegzése és összevetése. Kivéve, amikor hipotézisekről van szó - ami nem mellesleg a gyermekpszichológiában sokkal ritkábban jelenik meg a gyakorlatban, ellenben sok más tudomány sajnos alkalmazza a puszta elméleti felvetéseket, és még dogmaként kezeli is, nem így a gyermekpszichológia gyakorlata általában és szerencsére!

Különféle életkorú gyerekekkel foglalkoztam már, főleg kisebbekkel. És egyébként jogom van anonim maradni, tehát nem tartozik rád a pontos szakmám se. Segíteni vagyok itt, a kérdező konkrét kérdésére is válaszoltam.

A sok laikus válasz mellett, úgy gondolom, nem baj, ha szakmai TAPASZTALATBÓL eredő VÉLEMÉNY is születik. Ezért fogalmaztam meg soraimat, nem beszélve arról, hogy a kérdező kérdéseket tett fel, még idéztem is.

És nyilván -nem győzöm ismételni- bárkinek joga van a szabad vélemény nyilvánításhoz, nekem is, és a többieknek is. Tudomásul veszem mások másféle válaszát.

Egészen addig, amíg valaki a tetteivel, szavaival nem árt önmagának, és/vagy másoknak, pl gyerekeknek, szülőknek!

Tehát trollok kíméljenek! Szól ez a #35-nek!

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de szerintem a színeknek, mintákkal és a ruháknak nincsen neme. Legalábbis ebben a korban biztos nincs nagy jelentősége. Ha egy átlag nyolcévesre ráadsz valami semleges ruhát, néha nem egyértelmű ránézésre, hogy fiú vagy lány. Például ott vannak a női ingek/pólók. A gyerek verzió csak színesebb, olyan mintával van, amit általában a lányok szeretnek. Kiskorban még nincs jelentősége ennek, a nem gyerekméretnél van funkciója annak, hogy más a szabása. Mint tudjuk a nőknek (többnyire) nagyobb a melle, mint a férfiaknak és ezért máshogy van kialakítva. De a gyerekek ebben a korban nem ilyen fejlettek. Én személyesen csak annyi különbséget látok a gyermekosztályon a ruhák között, hogy a lányos színes, csillogós, hercegnős, a fiús meg autós, szuperhősös, színes, de nem annyira, mint a lányruhák. Ne mondja már senki, hogy ezek tényleg jelentős funkciók lennének.

Én kiskormban egy ideig fiúnak mondtam magam. Ennek kb annyi oka volt, hogy számomra a lányosnak magyarázott dolgok gagyinak tűntek. Szoknyában nem ülhetek, ahogy akarok, ez pedig a fiúknál nincs így. Nem lehetek piszkos annyira a homokvár építés miatt, mint egy fiú, rám jobban rámszóltak a pedagógusok is, mondván, hogy jujj lány létemre miért nem vigyázok jobban a ruháimra. Negyedikben volt egy házi, ahol olyan jellegű mesét kellett írni, ahol a herceg megmenteni a hercegnőt. A fiúk fiú szemszögből, a lányok lány szemszögből. Na most képzeljétek el, hogy milyen rohadt unalmas arról írni, hogy ülsz, várod, hogy megmentsen a herceg, akinek amúgy tök menő kalandjai vannak. Emlékszem, én voltam az egyedüli, aki mert olyan sztorit írni, hogy a hercegnő menti meg a herceget. És erre engem senki nem biztatott. Igazából jól értekelték órán a kreativitás miatt, csak furcsállta a tanár, hogy ez eszembe jutott, mivel nem lányos dolog, megmenteni a herceget. Szóval ha belegondolunk, a kiskori énemnek csak túl gagyi volt visszafogottan csücsülni és lesni, hogy a fiúk sokkal érdekesebb dolgokat tesznek, ezért úgy gondoltam, hogy sokkal jobb fiúnak. És egyébként ezen és az említett öltözködésen kívül csak annyi különbséget láttam, hogy ők a fiú wc-be mennek én meg nem.

Szóval én simán el tudom képzelni, hogy valakivel fordítva is meg tud történni ez, és szerintem ez senkinek sem árt alap esetben. Persze a sztereotípiák miatt érhetik atrocitások, de inkább azt kellene helyén kezelnie a szülőknek. Őszintén, kinek jó az, hogy ebből megy a vita, ráadásul a gyereknek rossz, mert nem érzi jól magát abban, amit ráhúztak? Ha meg később kiderül, hogy tényleg transzneműség áll a háttérben, akkor ez hatalmas trauma lenne, meg amúgy is... Szerintem azzal, hogy ilyen apróságok miatt veszekszünk a gyerekkel, az megöli a bizalmat és a biztonságérzetet. Velem például azért veszekedtek, ha ötösnél rosszabb jegyet kaptam. Mit értek el vele? Nem bíztam bennük, megtanultam hazudni a szüleimnek. Tényleg jó ez valakinek? Ruhákkal ugyan ez. Ha a gyerek azt látja, hogy a lehet csak egy hülye hóbortját elfogadják a szülei, akkor biztonságban érzi magát, később is el meri mondani a dolgait. Nekem erre senki nem, mondja, hogy rossz lenne. Viszont ha veszekednek vele, ráerőltetik igenis azt a fiús ruhát, mit érez? Szorongani fog, hogy a szülei így viselkednek vele, pedig látják, hogy ő úgy nem érzi magát. Ugyan kérlek, senki ne akarja bemesélni nekem, hogy ez sokkal jobb, mint virágmintás, pink ruhákat viselni...

És nem kell a gyerekre ráerőltetni, hogy mit tudom én, legyen lányos fiú, annak ellenére, hogy nem akarja. Az is káros, pont annyira, mintha fiús fiúnak akarnak megcsinálni.

Utolsó nincs olyan, hogy a lányok általában, mert ezzel azt érezteted, hogy a többi lány nem átlagos lány. Ugyanígy a fiúknál.

Vannak gyerekek, akik szeretik a csillogást, mások nem. Nemtől függetlenül van ez a ruhákon, van simizős csillogós fiúknak szánt ruha is sok, a figurák és a színek sztereotípiára erősítenek rá, amit sok szülő hoz, ez az egész fiú-lányruha talán csak a méretezés/szabás miatt fontos leginkább alul, felül pedig olyan 8 éves kortól fontos a szabás.

A többivel egyetértek, kivéve a ne erőltessünk a gyerekre semmit, mert nem fog bíznit. Rá kell venni néhány szabály betartására, akkor is, ha nem érti, vagy èn nem èrtem(ilyenkor jobb utánajárni) mert egyszerűen szabályok, amik a mi érdekünk szolgálják, viszont öltözködési kőbe vésett szabály nincs, csak pl ünneplőt meg praktikus dolgokat írnak elő néha, mondjuk télen meleg ruha, nyáron laza, vagy pl összefogott hosszú haj, hogy ne babrálja folyton, esetleg sulis ünneplő ing.

Attól, hogy egy szabályt betartatunk nem fog szorongani, a szidástól, elutasítástól, érzelmi távolságtartástól fog. Szerintem is hordhasson mindenki mindenfajta ruhát, de bizonyos szabályokhoz kell néha alkalmazkodni(ünneplő, gyászruha, alkalmi ruhák, praktikus ruhák)amiktől az ember nem lesz más belül, nem fog szorongani, mert 365 napból 15 napon nem olyan ruha volt rajta, amilyet akar. Nem lesz más ember attól, hogy milyen a ruhája és ezt senki sem várja tőle. Ha egyszer is leszidják, megszègyenítik, azt éreztetik, hogy kevesebb a választásától, attól lesz neki rossz. “Danika, jól áll a szemedhez ez a ruha, holnap felveheted, meg ma délután, de most nadrágban kell menni, mert ez a szabály” az nem töri össze a gyereket. Nyugodtan hordhat otthon, játszón olyan rucit, amilyet akar, de szerintem minden gyereknek fontos tudnia, hogy vannak rajtunk felül álló szabályok, amik ha nem tetszenek is be kell őket tartani, mert nálunk okosabb, nagyobb rálátással rendelkezők hozták. Aztán, ha nem értünk egyet, felnőve! hivatalos módon lehet változtatni.

Ha nem a gyereket utasítjuk el az általa választott ruhán keresztül, akkor nem lesz baja, pláne ha magyarázunk hozzá és ritkán fordul elő.

Szerintem ezek a megszaporodott kitalált kérdések sincsenek rendben.

Hagyjuk abba a gender-propagandát!