Szerintetek az mennyire van rendjén, hogy egy szülő a 8 éves fiának megengedi hogy lány legyen?

Nem tudom, hogy rendjén van-e, de bennem felmerül a dolog másik fele... Ha ő lánynak érzi magát, akkor rendjén van-e rákényszeríteni a fiú szerepet, csak mert ez a társadalmilag elfogadott? Rendjén van sok évre boldogtalanná tenni, és olyan életbe kényszeríteni, amit nem érez magáénak, csak hogy aztán fiatal felnőttként dolgozhassa fel az őt ért traumákat?

Melyik a helyes?

Kicsit túl sok szó van erről, ahhoz képest, hogy nagyon kevés embert érint ez a dolog.

Én egyetlen ilyen emberrel találkoztam, aki lánynak született és már 1 évesen látszott rajta, hogy gyakorlatilag fiú, az oviban -már fiú ruhában járt, rövid hajjal, semmilyen lányos megnyilvánulása nem volt soha, átmüttette magát, érthető, de ezt nem 8 évesen kell eldönteni. Egy 8 éves gyereknek nem szabad, hogy a nemisége legyen a legfontosabb, játsszon, tanuljon akár fiú, akár lány. Én nem értek egyet az ismerősöddel, de az is biztos, hogy egy normális fiú nem akar lányos ruhában lenni.

" egy normális fiú nem akar lányos ruhában lenni"

De ha Pókember akar lenni, az rendben van. Ha katona az is. Ha hercegnő, akkor meg fúúúj, utáljuk és tiltsuk meg! Miért is?

Arról nem beszélve, hogy simán lehet egy komoly helyzet előjele is. Ha tele lenne kiütéssel komolyan vennék, ha pánikrohamai lennének, azt is, ha a szíve fáj, mert nem megfelelő a teste a lelkéhez képest, az le van szarva. Miért is?

Szerintem teljesen elfogadható és tisztelem azt aki támogatja a gyerekét. Nagyon sok ilyen van, hogy valaki fiúnak/lánynak született de az ellenkezőjének érzi magát pl Angelina Jolie&Brad Pitt gyereke Shiloh, Nikkietutorials, Jeffree Star, Nikita Dragun népszerű youtuberek, Cher gyereke.

Ha nem támogatod a gyereket attól nem fognak megszűnni ezek az érzései csak boldogtalan lesz, hogy ő más és nem fejezheti ki az igazi önmagát miközben mindenki más aki “normális” meg igen. Én nem szeretném, hogy adott esetben a gyerekem boldogtalanul, kirekesztettként nőjön fel és remélem egyszer eljutunk oda, hogy ezt nem csak családon belül lehet elfogadni hanem társadalmilag is. Én feltétel nélkül szeretem a gyerekemet nem csak akkor ha megfelel a jelenlegi társadalmi normáknak. Bármilyenek lesznek a gyerekeim ilyen tekintetben mindig biztosítani fogom őket a szeretetemről és a támogatásomról. Ez nem egy olyan dolog amit egyszerűen megtiltasz és eltűnik, vagy elfogadod vagy a saját gyerekedre erőltetsz rá valamit ami kínozza belülről.

Semmiképp nem kényszeríteném ra, amit nem szeretne.

Kisfiamnam volt egy korszaka 3 evesen amikor a novere szoknyait vette fel allandoan, eleinte nagyon cikinek ereztem, de aztan volt, hogy ki is mentunk igy utcára. O jol erezte magat, megbamultak sokan de nem erdekelt. 6 eves mar es utalja a lanyos dolgokat.

Egy ismerosomnek a gyereke egyebkent 4 evesen kezdte mondogatni, hogy ő nem lany, hagytak neki, higy ugy oltozzon, rovid haja legyen. 12 eves mar, nevet valtoztattak es fiukent el.

"Kicsit túl sok szó van erről, ahhoz képest, hogy nagyon kevés embert érint ez a dolog."

Kevés ember mondja ki, és ezáltal kevésnek tűnik. De nem annyira kevés az, aki önmagát elnyomva éli le az életét, mert anyuciék primitívek, a munkahelye még inkább, és ott van, hogy 30 évesen már inkább kinyírná magát, mert semmi se stimmel az életében. És ezért az ilyen emberek a felelősek, akik elfogadják, hogy ez a rendszer rendben van. Amiben most is élünk, hogy gyakorlatilag nincs lehetősége annak sem, akinek már minden létező papírja meg van, változtatni hivatalosan azon, aki.