Szerintetek is üthet a gyerek következmény nélkül?

Nem. De pl. én a csikizést sem tartom elfogadhatónak. Tudom, hogy bagatell dolognak tűnik, de én pl. a mai napig nem bírom emiatt, ha gyengédebben a hasamhoz vagy a nyakamhoz érnek. Egyszerűen reflexből összehúzom magam, és rossz érzés. És tuti, hogy ez azért van, mert anyám sokat csikizett kiskoromban. Tudom, hogy nem akart ezzel rosszat, meg mindenki úgy van vele, hogy nevet a gyerek, akkor biztos élvezi, meg vicces, de rohadtul nem. Pl. most, hogy felnőttként párkapcsolatom van, és nem bírom a lágy érintéseket, hát rohadtul nem vicces, és ez egy olyan dolog, ami miatt komolyan haragszom anyámra, pedig amúgy nagyon jó szülő volt.

A lényeg, hogy nyilván nem normális, hogy a gyerek üt, de aki csikiz valakit, aki kéri, hogy hagyják békén, az is elég gyökér.

A fenti példában valahol a gyereknek is igaza volt, hiszen ezt ő is vehette "támadásnak" és sehogy nem tudná megvédeni magát.

VISZONT!

Nálunk unokatesómnak lett elnézve minden kiskorában, üthetett-verhetett mindenkit következmény nélkül, 4 évesen már úgy káromkodott (lány létére), mint valami útszéli kocsis. Akkor a szülei nevettek, hogy milyen vicces, meg "milyen jó" beszólásai vannak, és amikor mondtam, hogy ezt még csírájában kéne elfojtani és rászólni, mert most még vicces, de 6-7 év múlva már senki nem fog nevetni ezeken, hanem azt fogják gondolni, hogy milyen büdös bunkó ez a kislány. Nem hittek nekem, én lettem a gonosz rosszindulatú rokon. Aztán lám, eltelt 7 év, a kislányból kiskamasz lett és a mai napig belerúg a 70 éves nagyanyjába is, ha valami nem tetszik neki. A káromkodás megmaradt és a szülők meglepődve állnak, hogy "hát hol tanulhatta ezt".