Ti akkor is meséltek este, ha nagyon rossz a gyerek?

Én nem mindig értek egyet Goldmund73-mal, mert alapvetően mi jóval szigorúbban fogjuk a gyerekeinket, mint amit ő képvisel, de most abszolút az ő pártján vagyok.

Nem tudom, nekem nem "áldozat" kibékülni a gyerekeimmel este, akárhogy is telt el a nap. A férjemmel is vannak konfliktusaink, de ezt estére mindig igyekszünk lerendezni, és nem haraggal menni az ágyba. És ha erre azt mondjátok, hogy vannak olyan súlyú dolgok, amiket nem lehet ennyivel elrendezni, igazatok van, de azt kötve hiszem, hogy egy óvodás képes lenne akkora gonoszságra.

Nyilván semmi baja nem lesz a gyereknek attól, ha valamilyen oknál fogva egyszer kimarad a mese, de mindenkinek jobb, ha nem haraggal megyünk ágyba.

Nem tudom, az itt válaszolóknak mekkora gyerekük van. Az enyémek kisiskolások, egy fiú egy lány. A fiam a tanítónője szerint az osztály legkiegyensúlyozottabb gyereke. A kislányommal pedig olyan bizalmas kapcsolatban vagyok, olyan őszinte hozzám, amilyen én soha az életben nem mertem volna lenni a saját anyukámhoz. És ezt nem azért, mert mindig minden meg van nekik engeve (nagyon nincs), hanem mert arra mindig odafigyeltünk, hogy az érzelmi biztonságuk mindig meglegyen.

Lehet erre is nulla százalékot adni, attól még én látom a saját gyerekeimet, és az én ismerőseim adják a pozitív visszajelzéseket, úgyhogy meg vagyok róla győződve, hogy szeretetmegvonással nem büntetünk. Kész.

Utolsó, ha neked elszáll a haragod, sértődöttséged, megbántásod és minden rossz érzésed a fürdetés és a lefekvés közti egy órában, roppant szerencsés ember vagy, bizonyos szempontból. Másik oldalról viszont roppant kevés a megértés benned az felé, aki nem ilyen, akinek több időre van szüksége, hogy lehiggadjon, megbocsásson, újra az alaphoz térjen vissza.

A gyerekemmel mi is remekül kijövünk, szoros a kapocs, most tanulja a toleranciát, hogy várja ki, amíg megbocsátok, jól leszek, mert én is ember vagyok, nem egy megjátszós anyuka, egy gép, vagy valami gumiérzelmű ember(neked hatalmas mázlid van, a legtöbb ember nem megy át könnyen sértettségeken, nem töltődik fel érzelmileg egy két óra alatt), ez a viselkedés pedig nem függ a szeretettől. Attól, hogy nem vagyok épp kedves vele, nem csikizem meg, még szeretem. Szeretném, ha azt tanulná, hogy a szeretet viselkedésfüggetlen, mindenkinek joga van a saját érzelmeit megélni úgy, ahogy akarja, addig, amíg szükségét érzi, és ezt tiszteletben kell tartani.

Ha azt mondod, hogy nem olvasok, mert nem szálltál be a kádba, az büntetés(szeretetmegvonás)de ha nem olvasol, mert fél órát üvöltött, csapkodott, lebutázott, te meg kimerültél a harcban, egy rakás trutyinak érzed magad, pocsék anyának és legszivesebben kiszaladnál az életedből, mert minden igyekezeted kudarcba fullad és ezért nem olvasol, az a saját érzelmi szükségleteid tiszteletben tartása.

Nálunk reggelre jönnek legtöbbször helyre a dolgok, 5 éves a gyerekem. Az aludj rá egyet remek kifejezés, mutatja, hogy a legtöbb embernek több időre van szüksége, egy napig is tarthat a felindultság. Komolyan mázli, ha te nem csak megjátszod, hogy megint érzelmileg stabil vagy hosszabb, keményebb balhék után, de tudnod kell, hogy ez rendkívül ritka! (És az érzelmek megélése nem nevelés kérdése, hanem

alkati adottság!) Az én gyerekem impulzív, gyorsan lángol, hamar felejti a dolgokat(pláne amiket ő csinált) és minden látszik rajta. Rajtam kevés dolog látszik, nehezen csinál ki érzelmileg valami, de akkor komolyan, nekem kell az alvás általában hozzá, hogy feltöltődjek(inkább az egyedül töltött idő), de amikor ki vagyok merülve is szeretem, csak épp nem tudom tettekkel kimutatni. Az nem hazugság ilyenkor, hogy szeretlek, mert ha kivagyok is tudom, hogy szeretem, és erről biztosítom is, de arra már nem futja érzelmileg,hogy gyere ide te kis cukorbogyó mindjárt megcsikizlek. És ez normális!

Ha esetleg mégis rájátszanál kicsit, akár szexnél akár babusgatásnál, mert valami elvre támaszkodsz(ne aludj este bosszúsan), akkor jó lenne ha gondolkoznál azon, hogy ezt a gyerekedtől is elvárnád e, hogyha belül lángol vagy épp szétesik is tegyen úgy, mintha minden rendben lenne. Jogod van a saját érzéseidet mind megélni, mind kifejezni, normális, hogy vannak igényeid érzelmi téren is, ettől nem vagy rossz, csak ember!