Miért nem ragaszkodik hozzám a lányom? Úgy érzem nem szeret, pedig nem hiszem, hogy rossz anyuka lennék, igaz nagyon sokat vagyunk együtt, lehet már unja a képem néha.

Engem meg Papának szólít ha visszajön fateréktól...

Tök egyszerű. Mamával meg apuval játszani szoktak (nem magyaráznak), anya meg "gyere enni, fürdeni, fogatmosni stb. Szóval te a kötelezettség vagy ők meg a szórakozás. Érted?

Előző, lehet, hogy a kérdezőnek első gyerek, meg kell érteni. Inkább egy picit aggódjon a kedves anyuka, mint legyen közönyös. Azért vanaz oldal, hogy kérdezzünk és válaszoljunk. (Kivéve a trollok, és a szellemileg túlzottan tunyák esetét.) Megértem a kérdezőt.

Kedves kérdező, pár válasszal fentebb részletesen megírták, mi a dörgés, egyszóval az ilyen pici babáknak gyakran az anyjuk túlságosan "magától értetődő", valamint a rövid távú memória is oka, mint említették, plusz ilyenkor már sajátosságként jellemző kissé némi egyéni temperamentum is, ami tehát egyénenként más és más, de helyzettől is függ, meg attól, mi minden süllyed a tudatalattiba, egy-másfél éves korra, átlagos esetben is.

Plusz az anyukája tudatalattijára is rezonál, annak tartalmát meg te se ismered (hacsak fel nem hozod művészet terápiával, vagy pl kineziológussal, de erre nincs feltétlen szükség, hacsak nem annyira, mint általában bárki felnőttnek érdemes a saját tudatalattijával foglalkoznia).

A lényeg, hogy nincs ok aggodalomra, a leírásod alapján.