Engem már senki sem szeret?

A hugom ma "beteg lett", semmi komoly csak mandula gyulladás, de anyám ugy ugrál körülötte mintha a haláláln lenne. Persze ha én vagyok beteg, bent döglök a szobámban akkor arra se képes hogy bejöjjön és megnézze mi bajom. Bezzek a hugomnak viszi a teát, a kedvenc kajáját főzi, vesz neki egycsomó mindent én meg le vagyok sz*rva olyankor is. Amikor felhozom témáként hogy kivételezik vele akkor dühöng hogy hogy gondolhatok én ilyet, ert hogy mind2-nket ugyanugy szeret.. csak ebből a szeretetből én semmitse kapok meg. Állandóan az van hogy "vehetnél példát a hugodról mert ...stb". a hugom itthol semmitsem csinál, én porszivózok mosogatok teregetek, szóval csinálom amit tudok és mégis ő a szent gyerek. Tényleg én lennék a család fekete báránya? (én 15 vagyok a hugom 11)