Kedves fiatal anyukák, mennyire természetes és mit kell tenni, amikor gyermekünk nagyon apás? Pl. nem a az anyuka, hanem az apuka kezét szeretné megfogni, csak az apa kell stb. ugye ez nem azt jelenti, hogy engem nem szeret?

Dehogy! Téged is szeret! Ez biztos! :)

De a kislányok mindig is apásak szoktak lenni, ha nagyobbacskák (a fiúk ezen időtájt anyásodnak), viszont a fiúknak bizonyos időszakban az apuka a példakép, tőle szeretnének tanulni, felnéznek rájuk, mert erősek, ügyesek, ők a "szuperhősök". Nem szabad megijedni, a gyerkőc mindkét szülőjét szereti, de az életünk folyamán mindig változik a szülőinkkel való kapcsolatunk. Olykor az egyik, olykor a másik szülő segítségére, jelenlétére, közreműködésére vágyunk inkább. Ez nem baj, teljesen természetes. Az óvodáskor előtt valamennyi gyerkőc anyás, majd az óvodában az apa felé szoktak fordulni, mivel az apa képviseli a fizikai tekintélyt.

Ne aggódj, minden rendben! :)

Nálunk is ez a helyzet. A fiam nagyon apás pici kora óta, pedig még csak 3 éves. Sokszor már féltékeny vagyok, mert az apához bújik, ha itthon van vele játszik, éjjel neki kiabál, ha elesik apa vígasztalja...stb.

Szerintem pl. nálunk ez azért alakult így mert, ha apa hazajön neki van ideje játszani a fiammal, vele lehet mókázni (bírkóznak, dobálja...stb.), velem pedig mindig a kötelező dolgok vannak, evés, alvás, öltözés.

De hozzá kell tegyem apa nagyon ért a fia nyelvén, nagy az öszhang köztük! :))

Először a szívem szakadt meg, de rájöttem, hogy 24órából

3-4órára megszünök neki, az nem a világ vége.

Reggel még álmos a kicsi mikor elmegy az apja, egész nap engem fáraszt, így este mikor egy ismerős idegen megjelenik, Apa, akkor picit megszünök, nagyokat kacag, bohóckodik neki.

Amúgy meg állandóan rajtam lóg. És a féltékenység akkor múlik el igazán, mikor hozzámbújik, elalszik, és szökés ellen átölel.