Tényleg ennyi fiatal gyűlöli a családját? Megütnék az édesanyjukat? Számomra döbbenetes. Vagy ma már ez a természetes?

Nem sok esetet tudok elképzelni, ahol egy gyerek jogosan üthetné meg az édesanyját.

A gyűlölet már más téma. Nagyon sok alkalmatlan szülő van, akik nagyon sok életre alkalmatlan gyereket csinálnak, és ezért jogosan gyűlöli őket a gyerek. Nem a hagyományos "anya nem enged bulizni és pasizni" típusra gondolok, hanem azokra, akiket nem etetnek rendesen, sosem biztatnak, mindig vernek, szidnak, büntetnek, sosem mondják nekik, hogy szeretik őket, büszkék rá, de annál többször, hogy csak púp a hátukon, és alig várják hogy eltakarodjanak végre.

A hibákat lehet sorolni a végtelenségig, és az áldozat ilyenkor a gyerek. Régen az volt a mondás, hogy feltétel nélkül kell tisztelni a szülőt, mert felnevelt. Az viszont nem mindegy, milyen volt ennek a nevelésnek a minősége, mert sok szülő nem érdemli meg a tiszteletet, a megvetést annál inkább.

Egyre többen vannak, mert egyre többet kell dolgozni egyre rosszabb körülmények között, sosem múló stresszben. Ezt csak kevesen viselik el, a többiek összetörnek és a lelki gondjaikat a gyerekek terrorizálásával élik ki magukból. Alkoholizmus, agresszió, kicsinyesség.

Ezeket az embereket lehetetlen nem gyűlölni.

Liberális, mindent megengedő, tekintélyt el nem fogadó, természetes hierarchiát el nem fogadó szülői és iskolai és közösségi nevelés eredménye.

Nem természetes. Csak ez terjedt el széles körben, mert elhittek a hazugságot.

Csak azok akik el lettek kényeztetve. Vagy akiknek semmilyen szeretetet nem adott a családja, ezért nem is tudja megbecsülni.

Egyébként meg azt senki se mondja, hogy az a normális ha a szülő megpofozza meg megveri a gyereket. Az sem normális, ha a gyerek teszi ezt. De szerintem a szülőnek sem kéne ütlegelnie a gyereket. Nem ez a megoldás a , nevelésre. Aztán ne csodálkozzon, ha a gyerek ezt megelégeli és ő is visszapofoz. Csak a szülők tudnák azt, hogy milyen az, ha a saját anyja/apja pofozza meg csak úgy nevelés célzatából(persze akkor ha nem érdemli meg de van aki már akkor is csak pofozni tud mikor a gyerek semmi olyat nem csinált ami miatt esetleg talán meg is érdemelné a pofont). Igaz, hogy több éve fordul elő gyakran de ne várjuk azt, hogy a gyerek csak úgy lenyeli ezeket a sérelmeket. Ésszel kell nevelni, nem testi fenyítéssel!

Mondok egy példát mikor teljesen értelmetlennek tartom a pofozkodást. Az egyik unokatesómnak a függönyre voltak varrva ilyen kis plüssállatok. Akkor volt olyan 7-9 éves. És leszedte róla, hogy szeretne velük játszani egy kicsit. Erre az édesanyuka akkora pofont levágott neki, hogy szerencsétlen gyerek úgy sírt. Vagy amikor a gyerek nem tudja megtanulni a leckét, olyankor nem ordibálni kell vele meg nem verni...Akinek nincs idegzete hozzá, akkor inkább sehogy ne tanuljon vele. Jobb megoldás ez.

Egyet mondok: Ha tényleg nagyon nagy hülyeséget csinált, pl mit tudom én , rendőrségi ügy lesz abból amit csinált,akkor azt mondom megérdemli. De a kisebb piti ügyeknél nem. Ilyenkor jönne az, hogy leülünk, megbeszéljük a dolgokat, őszintén , higgadtan. de sokan ehelyett inkább a pofozkodást válasszák meg a kiabálást.

Aztán csodálkoznak, ha a gyereken ezek mind nyomott hagynak!

"Liberális, mindent megengedő, tekintélyt el nem fogadó, természetes hierarchiát el nem fogadó szülői és iskolai és közösségi nevelés eredménye."

Bár liberális anyám lett volna, akkor valószínűleg nem léptem volna le otthonról azon a napon, ahogy betöltöttem a 18-at.

Amúgy a liberális nevelés és a tisztelet nem zárja ki egymást. Csak tudod, a tiszteletet ki kell vívni. Azért nem lehet senkit sem tisztelni, mert felcsináltatta magát, és kipottyantott egy gyereket. Azért viszont igen, ha már ő a nagybetűs Anya. És az ilyet a liberális nevelésű gyerekek is tisztelni fogják.